2012/09/26

kiállítás és tea • exhibition and tea







































A múlt héten lebetegedtem. Le mertem volna fogadni, hogy a most hétfői kiállítás emlékkiállítás is lesz egyben. De erőt vettem magamon és - bár kétszer annyi időmbe telt minden mozdulat - nekiálltam összerakni a kiállítást. A képekkel jól haladtam, de az installáció kivitelezése burleszkbe illő volt. Hajszálvékony damilra fűztem fel flittereket (hóesés gyanánt), duplán áthurkolva, a mi náthától fátyolos tekintettel igazán szép mutatvány. Gondolatban több díjat is átvettem érte. Nagyjából egy délutánomba került, amíg az összes hópehely a helyére került. Amikor kész lett, felcelluxoztam az ablakra, hogy néhány lépés távolságból is megcsodálhassam törékeny szépségét. Ez a néhány lépés elég volt ahhoz, hogy a ragasztó megadja magát, és a művészet nagyot puffanjon a földön. A látványtól még jobban elhomályosodott a látásom, de fogcsikorgatva kibogoztam. Sokáig tartott mire találtam egy bombabiztos helyet a házban, ahol damil szál nem rebben, és egy árva fuvallat sem zaklatja a művemet. Amikor Bojka hazajött a suliból büszkén mutattam neki az alkotásom, leemelve a helyéről, hogy jobban lássa. Hiba volt. A cucc újra a földre vetette magát. Ekkor már csupa olyasmit mondtam, ami idő előtt tágította a gyermekem világképét több témakörben is. Amíg bogozgattam a damilokat (immár másodszor) volt alkalmam elmerengeni rajta, hogy milyen rossz anya is vagyok.












I got sick last week. I could have sworn that this Monday’s exhibition would also be a memorial exhibition. But I got myself together, and – although every move took twice the time it usually does – I started assembling the exhibition. I was making good progress with the pictures, but the execution of the installation was fit for a burlesque. I strung sequins onto a very thin fishing line (to serve as a snowfall), doubly looped, which is a rather nice feat with vision blurred by a cold. I accepted many awards for it in my head. It took about an afternoon for all the snowflakes to find their place. I taped the creation onto the window, so I could admire its fragile beauty from a few steps distance. These few steps were enough for the tape to surrender, and for the art to make a big thud on the floor. I will tell you that this type of line seizes every opportunity to ravel up into a ball. As it did now. My vision got even blurrier from the sight of it, but I grit my teeth and unravelled it. It took a long time to find a shell-proof place for the creation in the house. My decision proved appropriate, no lines quivered, not a single breeze disturbed my creation. When Bojka came home from school, I proudly showed her my work, taking it down from its place so she could see it better. It was a mistake. The stuff seized the opportunity: it threw itself to the floor again. By this time I was saying all kinds of things that prematurely expanded my child’s knowledge of the world in numerous subjects. While I was unravelling the lines (for the second time) I had the opportunity to ponder over how bad a mother I am.



A hóesés túlélte, a teljes városkép ilyen lett: 
...na és ki volt az aki folyamatosan piszkálta? Segítek: Nem az ovisok.


The snowfall survived, the complete cityscape looked like this:
…and who was the one who kept prodding it? Hint: Not the kindergarteners.


























A kiállítás megnyitójáért szeretnék köszönetet mondani Földi Anitának és a Zölderdő ovisoknak beleértve a felnőtteket is. :-)
További képket hamarosan a lépcsőház galéria blogján találhattok.


We would like to thank Anita Földi and the Zölderdő kindergarteners - including the adults - for the opening of the exhibition. :-)
More pictures are coming soon on lépcsőház galéria's blog.

2012/09/19

karácsonyi tervek • christmas plans


Még szeptember elején elkezdtem a karácsonyi játékok tervezését, de csak most tűnik úgy, hogy lesz is belőle valami. Igen, idén megirigyelve a "nagyokat" mi is készülünk valamivel... (A hónap elején tomboló kánikulában elég körülményes volt magamhoz csalogatni a karácsony szellemét: ...nagyon vonakodott, de végül legyűrtem. XDDD) Csúnya dolog ilyet mondani közvetlen az iskolakezdést követő ijedtség után, de már alig három hónap van karácsonyig! Nem beszélve arról, hogy Ausztráliában már rég túl vannak az elő karácsonyi vásáron, a nagyobb szupermarketek pedig már áprilisban összeállították a karácsonyi kínálatot. Ha innen nézzük eléggé le is vagyunk maradva...
Az inspirációt az el nem fogadott ékszer terveimből nyertem. Sajnos élesben nem adaptáltam őket, nem tudok spórolni az energiámmal....

karácsonyi kitűzők • christmas themed pin badges





















I started planning the Christmas games at the beginning of September, but it is only now that it seems something will actually come of it. Yes, this year, being jealous of the "grownups", we're preparing something, too... (With the hot weather raging at the beginning of the month it was pretty difficult to lure the Chirstmas spirit to me... it was reluctant, but in the end I persuaded it. XDDD) It's not nice to say such a thing right after the shock following the start of school, but there's barely three months until Christmas! Not to mention that in Australia, they're well past the pre-Christmas fair, and the bigger supermarkets have already assembled the Christmas supply in April. If we look at it this way, we're actually lagging behind...
I got the inspiration from my jewelry designs that weren't accepted. Sadly I haven't adapted them in action, I can't spare my energies...


karácsonyi memória játék • christmas memory game






és dupla kirakó • and double puzzle


2012/09/18

A cirkusz illusztrációk elkészültek! (További infókat a weboldalunkon találtok)
The circus prints are ready! (Find more information on our website)


2012/09/07

meghívó • invitation

































We invite you to Zölderdő Preschool on the 24th of September, 2012, where you can view the artwork of Beatrix Bohony and try the games of Marbushka Toy Manufactory.

2012/09/03

szeptember • september


Ti is észrevettétek, hogy szeptember elsején mindig esik az eső? Iskolás berögződés lehet. :-) Az első "igazi" nyári szünetnek tehát vége.  Bojka megtanult biciklizni és úszni. Eltévedt  GPS-es kincskeresés közben, de aztán meglett. Megmérkőzött Hóvirággal a bazi nagy lóval és fent maradt rajta. Küzdött az olvasással, számolással, gyakran röppályára álltak a könyvek... de megértem, állati nehéz lehet nulláról indulni. Sokat voltunk együtt, de sokszor mi szülők sajnos csak fizikailag voltunk jelen.... Láttuk a tengert, láttuk a Balatont tele és kiszáradva. Volt olyan reggelünk, hogy egy idegen kutya nézett minket az ablakból. Vendégül láttuk, megszerettük, majdnem hazahoztuk. Kiderült, hogy a férjemet mégsem zavarná egy harmadik. Erre még visszatérünk. :-) Hiányozni fog a kovászos uborka, a piknik, a napok hosszúsága, a döglesztő meleg, bár a monitor előtt ez majdnem mindegy. Most pedig nem olyan idők jönnek, hogy messzire eltávolodhatnék tőle. Biztos ami biztos, már előre utálom, hogy egyszer cipőbe kell bújni és becsukni az ajtókat, ablakokat. Most még meleg van, de ez már nem ugyanaz. 

Ezek a dolgok is hiányozni fognak:




















The summer holiday is over. Bojka learned to ride a bike and swim. She lost in a forest during the GPS treasure hunting, and she was found. She fought with the big horse called Snowdrop, and she won. She fought with the reading and counting lessons as well. We spent a lot of time together. We have seen the sea and lake Balaton. There was a morning when a strange dog was watching us from the window. We hosted him, liked him, and almost brought him home. It turned out that my husband did not bother with a third dog. We return to this point later. :-)
I'm going to miss the long days, the picnics, the heat, although in the office, it's all the same. I hate the idea of wearing shoes again, close the doors and windows. I loved this summer. The weather is still warm, but the vacation is over.

I'll miss these things: