2012/11/27

m1






































sohasohasohasohanemféltemennyire -
...és mivel a helyszínen nem volt rá módom, most utólag szeretném megköszönni Évának, Lilinek, hogy megtámogatták a hangom és persze a stábnak, hogy oda tologattak, ahová kellett. :-)

I was sooooooo nervous...short marbushka flash on the hungarian television.

2012/11/23

gyerekcuccok 4. / kid stuff 4.


Az utolsó ötleteim a gyerekszobához: Ez a két karácsonyi dekoráció Bojka szobáját díszítette. A keret igazából multifunkcionális: lehet évszakonként/ünnepenként cserélni benne a díszeket, de bábszínháznak is teljesen jó. A fa annyira Bojka szívéhez nőtt, hogy tovább maradt velünk, mint egy átlag karácsonyfa... konkrétan húsvétkor még bent volt a házban és fa tojásokkal díszítettük, de nyáron már állati poros volt, tehát mennie kellett. Igaz, az ebédlőasztalunk fölött még ott lóg az ikertestvére, de ez egy másik történet.


















Voi-lá my last ideas in the kid’s room subject. These two Christmas decorations decorated Bojka’s room. The frame is actually multifunctional: the ornaments can be changed in it according to seasons/holidays, but it’s also perfectly good as a puppet theater. Bojka became so fond of the tree that it stayed with us longer than an average Christmas tree… to be precise, it was still in the house at Easter, and we decorated it with wooden eggs, but finally in the summer, it had to go. True, its twin is still hanging above our dining table, but that’s a different story.






2012/11/22

Aranyoskám • Tootsie


Michael Dorsey (Dustin Hoffman - Aranyoskám) személyében magamra ismertem....ha valamit csinálok, jól csinálom ha bele döglök is! A probléma mindössze annyi, hogy mindenki más is beledöglik. ...és ôk ezt nem élvezik.

I am like Michael Dorsey (Dustin Hoffman -Tootsie)... if I do something, I do it well, even if it kills me! The only problem is that it kills everyone else, too... and they don't enjoy it.

2012/11/16

madáretető • bird feeder


Jóval a józan ész határain túl szeretjük az állatokat.
Válogatás nélkül az összeset. Így érthető, hogy a már létező madáretetőnk mellé Pettson nyomán cinkeharangot készítettünk.  Pedig még nem is fagy....de mindegy.
Kell hozzá cserép, vastagabb zsineg, magok, kókuszzsír (vagyis kókuszolaj, ami 25 fok alatti hőmérsékleten zsír állagúvá szilárdul). Ha nincs ez a "projekt", sohasem kerül ilyesmi a házba, pedig mint kiderült, multifunkcionális és ráadásul nagyon egészséges, így egy kis mennyiséget lafaragtam belőle saját használatra. Főleg, hogy az ára elég húzós... 
Az etető elkészítése pedig:


































We love animals well beyond the boundaries of common sense: indiscriminately, all of them. So it's understandable that we made a titmouse bell inspired by Pettson next to our already existent bird feeder. And the temperature is not even below 0 yet...who cares?
You need a flower pot, a thicker string, seeds, coconut grease (i.e. coconut oil, which hardens to a grease-like consistency at temperatures below 25 degrees). If it weren't for this "project", such a thing would never have appeared in the house, but as it turns out, it's multifunctional and furthermore it's very healthy, so I chipped off a small amount for personal use. Especially since it's pretty pricey... You can see the preparation of the feeder on the pictures: 





















2012/11/12

interjúk • interviews


Végigfutottam a blogot és mit mondjak, kiváló érzékkel válogatom össze a témaköröket.... a szörnyek után angyalok...na, mindegy. A csapongás oka, hogy  beindult a karácsonyi szezon... a jelenlegi állapotokat csak egy életképpel tudom illusztrálni: a kutyák elkezdenek nyüszíteni, ha megszólal a telefon. Ez elég konkrét, nem? Itt eszembe jutott Szikszay Zsuzsi (Parentia) egyik kérdése, ami végül nem került be az interjúba. Arra volt kívácsi, hogy az idill ami körülöttünk van meddig tartható fent? Mert a feljődés törvényszerűen ellenünk dolgozik. Teljesen megütköztem a kérdésen, mert a  "honnan jött a Marbushka elnevezés?" -re készültem. Hosszú, döbbent csönd után a válaszom nagyjából az volt, hogy egészen más úgy dolgozni, hogy, azt teszed amit szeretsz, ilyenkor a terhek is könnyebbnek tűnnek....és ebben az esetben az sem tragédia, ha a beszélgetéseink nap közben az: "...átküldted?, ...becsomagoltad?"  téma köré csoportosulnak. Ez nem túl idilli, sem romantikus, de a munka része. Viszont kötelezően véget kell, hogy érjen délután fél 5kor. Telefon és a gépek kikapcsolva... Így túl lehet élni. A lényeg a súlypontozáson van. Amíg az értékek jó helyen vannak, addig nincs baj.  Egy működő család is munka, nem pedig olyan ölbe hulló dolog - sok idő kell rá. Apropó, interjúk...nagyon sok volt/van mostanában. Sok érdekes emberrel találkozom és rengeteg érdekes kérdés hangzik el, de sajnos ezek ritkán kerülnek be a végső, publikált verzóba. Azt hiszem még csak a "bevezetőnél" tartunk. Tudjátok... "honnan jött a Marbushka elnevezés?" :-)))) Azért megtisztelő, hogy ennyien kíváncsiak ránk. A napokban a Boldogság magazinnak adtunk interjút, és a Kossuth rádióban is hallhattok majd szerdán az ötórás hírblokk után. 


























I skimmed over the blog and what can I say, I have a great flair for choosing subjects… monsters, then angels… oh, well. I hope you’ll forgive my discursiveness! The Christmas season has started and I can only illustrate the current state of things with a picture: the dogs start whining whenever the phone rings. Pretty concrete, right? This reminded me of one of Zsuzsi Szikszay’s (Parentia) questions, which wasn’t included in the interview. She was curious how long the idyll around us can be sustained? Because development is working against us. I was totally aghast at the question, because I was prepared for„where does the name Marbushka come from?”. After  a long, stunned silence my answer was approximately that it’s totally different to work doing what you love, it even makes the burdens feel lighter, and in this case, even if our conversations during the day are grouped around the „…have you sent it?,  …have you packed it?” subject, it’s not a tragedy. It really isn’t too ideal, nor romantic, but this is the work part. … which has to end at 4:30 in the afternoon. Phone off, see you in the morning!… It can be survived this way. What’s important is where the emphasis goes. As long as the values are in the right place, there’s no problem. A functioning family is work, too, and not something that happens overnight - it takes a lot of time.
Apropos, interviews… there were/are lots of them lately. I’m meeting a lot of interesting people, and a lot of interesting questions are asked, but sadly these rarely get into the final published version. I think we’re still at the „introduction”. You know… „where does the name Marbushka come from?” :-)) But it’s an honor that so many people are interested in us. We gave an interview to Boldogság magazine a few days ago, and you’ll have the opportunity to hear me on radio Kossuth, on wednesday at 17.00 after the news.

2012/11/08

angyalok 2 • angels 2


Még egy gondolat az angyalokról, aztán szabadon engedem őket.
Nemrég rámtört a középkorúak válsága. Azt most ne feszegessük, hogy időben rendben van-e, de hirtelen megkérdőjeleződött bennem minden, amit addig szentnek hittem. Elkezdtem következetesen felborogatni minden megszokottat magam körül... Akkor sikerült meglátnom a "fonalakat". Persze nem szó szerint értve, annyira azért nem vagyok elvarázsolva. Egyszerűen minden bomlasztó próbálkozásom kudarcot vallott. Amikor elindultam, nem oda érkeztem, ahová akartam, a leglehetetlenebb akadályok gördültek elém abban az adott dologban amit meg akartam tenni... és így ment ez egészen addig, amíg vissza nem tértem a helyes csapásra.  Ezen a ponton megkérdőjeleződött bennem az önálló akarat létezése.



















Just one more thought on angels, and then I'll let them go. 
Not long ago, I was overcome by the middle-aged crisis. Let's not get into whether it's appropriate in time, but suddenly I found myself questioning everything I had thought sacred. I started consistently upsetting everything around me... That's when I managed to see the "threads". Of course not literally speaking, I'm not that enchanted. Simply all of my destructive endeavors failed. When I set off, I didn't arrive where I wanted to, the most impossible obstacles came in my way in the given thing I wanted to do... and it went on like this until I found my way back to the right path. At this point, I questioned the existence of independent will.

2012/11/06

angyalok • angels

...hogy hogy kerülnek az angyalok ide, az ősz kellős közepébe? Remek kérdés...nos a történet a következő: évekkel ezelőtt megegyeztünk, hogy karácsonykor mi hárman olyan ajándékokkal lepjük meg egymást amit csak mi tudunk adni. (Az angyalok meg majd úgyis hozzák a többit...) Ez nagyobb áldozat mint amilyennek elsőre hangzik, ha az ember komolyan veszi a feladatot. Mert már ilyenkor el kell kezdeni, hogy valami normális dolog kerekedjen ki belőle. A férjem ajándékáról nem nyilatkozom, ő néha kelletlenül, de átfutja a blogot, Bojka szerencsére csak a képeket nézegeti.
Idén újra nekifutottam egy általam kitalált történet illusztrálásának. Mint a legtöbb (szülő) ismerősünk én is éreztem magamban az erőt, hogy mesét írjak. Az idő és a történet előrehaladtával már nem az erőt éreztem, hanem azt a meggyőződést, hogy nem kell nekem mindenhez értenem. Az első bekezdésen nem jutottam túl, ezért kénytelen voltam kompromisszumot kötni: csak képes könyv lesz. Mivel az első két képet Bojka megtalálta, ezért közzé teszem. Nem kérdezett semmit, hanem inkább ő kezdett mesélni róluk -  nekem. Nos, ahogyan látjátok valahogy így vagyunk mi az angyalokkal. Gondolom ezért most többen megmosolyognak minket, de nem számít. Jobb az ilyesmit időben tisztázni. Bojka még mindig feltétel nélkül hisz bennük.... Tényleg baj ez? Bruno Bettelheim biztosan vállon veregetne:

"A gyerekek nagyon is tudatában vannak azoknak a korlátoknak, amelyeket a szüleik és a valóság emelnek köréjük az év minden egyes napján. Ezért minden okuk megvan rá, ha azt szeretnék, hogy legalább évente egy alkalommal visszanyerjék Tündérországot -(...) legalább néhány órára, még ha csak ártatlan színjáték formájában is. Ezek a tapasztalatok mélységes megnyugvással töltik el a gyermeket, mert arra utalnak, hogy az aranykor nem veszett el egyszer s mindenkorra. Ebből merítenek erőt ahhoz, hogy megbirkózzanak a jelen nehézségeivel..." 
(Bruno Bettelheim: Az elég jó szülő)

















...what are angels doing here, in the very middle of autumn? Great question… well the story is the following: years ago we decided that at Christmas, the three of us would surprise each other with presents that only we can give. (And the angels will bring the rest anyway…) This is a greater sacrifice than it sounds at first, if you take the task seriously. Because you have to start around now for something normal to come of it. I won’t write about my husband’s gift, reluctantly though, but he sometimes skims over the blog, luckily Bojka only looks at the pictures.
This year I have once again started illustrating a story I made up. Like most of our (parent) acquaintances, I too felt the power in me to write a story. As time and the story goes along, I no longer feel the power, but the conviction that I don’t have to be good at everything. I didn’t get past the first paragraph, so I couldn’t help but make a compromise: the gift willbe a picture book. Since Bojka has found the first two pictures, I’m sharing them. She didn’t ask any questions, instead she started telling stories about them – to me. Well, as you can see, that’s how we are with angels. I guess this will make a lot of you smile to yourselves, but it doesn’t matter. It’s best to clear these things up in time. Bojka still believes in them unconditionally… Is that really a problem? Bruno Bettelheim would be proud of me:

„Children are very much aware of the boundaries their parents and reality raise around them every single day of the year. So they have every reason to want to win back Wonderland at least once a year, for at least a few hours, even if only in the form of an innocent play. These experiences fill the child with deep solace, because they indicate that the golden age is not lost once and for all. They gather strength from it to cope with the difficulties of the present…” (Bruno Bettelheim: A Good Enough Parent)