2013/12/23

még egy nap • one more day


Még jó, hogy az irodában van két nagy tábla, mert így fel tudjuk írni az emlékeztetőt jövőre: a roham november közepén kezdődik, és neeeem… nincs vége huszonharmadikáig, még akkor sem, ha már napokkal korábban lehúztad a rolót. A férjem leleményesen megint túlméretezte a készletet. Nem viccelek: túúúúúúl. És hoppá, egy héttel korábban megint elfogyott néhány játék, köztük a klasszikus: az elveszett nyakék. A férjem könyörgött, hogy rúgjam ki. Nem fogom! :-) Iszonyat fáradtak vagyunk, de nagyon örültünk a rohamnak! Persze a futárok is túl voltak terhelve, így némi nehezítés, hogy akkorra kellett elkészülnünk az aznapi csomagokkal, amikor jönni tudtak érte. Nem mondom, eléggé fent volt a léc. De új erőre kaptunk az ilyen e-mailektől, hogy: "ölnek a Pagonyban a Marbushka játékokért, ezért nagyon kellene!" Ilyenkor persze padlógáz… azt hiszem a végén mindenki elégedett volt.
Igaz, hogy itthon elfogyott a mézeskalács és az adventstollen is és néhány ajándéknak csak hűlt helye volt, mire a boltba értem + mi voltunk az utolsók az utcában, akiknek felkerült az ünnepi díszítés a házra, de nem baj, ez csak a körítés… A fáradtság, a köd és a hideg ellenére is fantasztikusan karácsonyi a hangulatunk! Köszönjük mindannyiótoknak a támogatást, a kedves visszajelzéseket! Fogadjátok szeretettel a kedvenc karácsonyi mesénket. Ez a mi ajándékunk az ünnepekre!

Legyetek türelmesek, figyeljetek és vigyázzatok egymásra! Boldog, meghitt ünnepeket kívánunk!



It’s lucky we have two big chalkboards in the office, so we’ll have a place to write the reminder next year: the rush starts in the middle of November, and nooo… it doesn’t end until the twenty-third, even if you’ve drawn the blinds days before. My husband resourcefully over-sized the supply again. I’m not joking: ooover. And oops, a week ago we ran out of a few games again, among them the classic: the lost necklace. My husband begged me to fire him. I won’t! :-) We’re horribly tired, but we’re very glad for the rush! Of course the couriers were overloaded too, so it’s somewhat of a challenge that we had to be ready with the daily packages when they could come to get them. If I do say so myself, we set the standards pretty high. But we got a new strength from e-mails like: “they’re killing for Marbushka games at Pagony, so we really need them!” Then of course we put the pedal to the metal… I think everyone was satisfied at the end. It’s true that we ran out of gingerbread and adventstollen, too and some gifts were nowhere to be found by the time I got to the store + we were the last ones on the street to put up the holiday decorations on the house, but it doesn’t matter, this is just the garnish… Despite the fatigue, the fog and the cold our mood is wonderfully Christmas-y! Thank you all for the support and the kind feedback!

Be patient, pay attention to each other and take care of each other. We wish you happy, cozy holidays!

2013/12/16

család • family

A családom kedves. A családom megvéd engem. A család megtartja a titkot nekem. A családom mindent odaad értem -értitek? A családom egyetért egymással. A család megegyezik egymással. A család okosan dönt el dolgokat. A család ha összeveszik, akkor ki is békülnek egymással. A család teszi, amit kell. Vége. (Bojána, 9)





My family is nice. My family protects me. My family keeps my secret for me. My family gives everything for me –you see? My family agrees with each other. The family understands each other. The family decides things cleverly. The family, even if they fight, they make peace with each other. The family does what they have to do. The end. (Bojána, 9)


2013/12/11

forgószél az irodában • whilrwind in the office

Bojána ma több poszton is helytállt az irodában. Nem tudtuk megakadályozni.
Bojka helped us in the office. We couldn't stop her.












2013/12/10

visszhang • echo


Érdekes volt figyelni, hogy hogyan kavarognak az indulatok egy egyszerű applikáció kapcsán. Már a fb megosztások mennyiségén láttam, hogy gáz lesz… de sohasem gondoltam volna, hogy ennyien sérülnek egy játék megszületése miatt. Bár azt hiszem, ilyen esetekben ez csak egy ürügy a dühkitörésre, valahol máshol, mélyebben van a probléma. De ha ezt mindenki beismerné, akkor nem lennének konfliktusok és kitörne a világbéke. Nyilván unalmas lenne, bár én kipróbálnám. Előéletünket ismerve tudhatjátok, hogy nem lesznek rejtett csapdák a játékban, amivel odaláncoljuk a csemetéket, nem lesz in app purchase, amivel "megvágjuk" a gyanútlan szülőket. Legtöbbünknek az iPad munkaeszköz, hamarosan a gyerekeinknek taneszköz lesz. Ezeknek a ketyeréknek nem a létével van baj, hanem a használatával. Ebben az esetben legalább jól el lehet különíteni a "szó-sem-lehet-róla" és a "na-jó-ez-rendben" kategóriákat, szemben mondjuk a tévével, ahol kontroll nélkül dől a hülyeség. (Nekünk nincs is. :-P) Nagyon kevés jó és korrekt játék van, éppen ezért gondoltuk, hogy létrehozunk valamit, ami túlmutat a "megnyomom a gombot akkor ugrom, ha egy másikat akkor meghalsz" élményvilágon. Szerintem sikerült. Fogorvosi rendelőben várva, vagy a sztrádán nehéz lenne előkapni a Békaherceget. Még csak annyit akadémiai székfoglalóm végére, hogy akár hiszitek, akár nem, a HUH app tényleg kézműves játék! :-)

It was interesting to watch the anger rise apropos a simple application. I already knew seeing the quantity of fb shares that there will be a problem… but I never would have thought so many people will get hurt because of a game being born. Though I think in cases like these it’s just pretext for a burst of anger, the problem is somewhere else, somewhere deeper. But if everyone were to admit this, then there would be no conflicts, and world peace would break out. Obviously it would be boring, but I’d try it. Knowing our past, you can know that there will be no hidden traps in the game to chain the kids there, there will be no in app purchase to rip off the unsuspecting parents. For most of us, the iPad is a work tool, and soon it will be a learning tool for our children. The problem is not with the existence of these gadgets, but their use. In this case at least you can easily distinguish between “out-of-the-question” and “all-right-this-is-ok” categories, unlike TV for example, where stupidity flows without control. (We don’t even have one. :-P) There are very few good and  fair games which is exactly why we thought we’d create something that goes beyond the experience of “if I press the button I jump, another button and you die”. I think we did well. It would be difficult to whip out The Frog Prince in the dentist’s waiting room or on the highway. To the end of my academic inaugural, I would just like to add that believe it or not, the HUH app is really a handmade game! :-)



2013/12/09

out now


Nem is olyan régen kezdtük. Vagy mégis? Ez az app-készítősdi is ugyanúgy indult, mint a Marbushka. Munka mellett, a nem létező plusz időben a még kevésbé létező extra energiáinkból gazdálkodva. Voltak nehéz pillanatok, mert mitagadás túl vagyunk terhelve…Többször lesodródtunk a fő csapásról, túllelkesedtünk, elfáradtunk, megküzdöttük, de szerencsére mindannyian kitartottunk, mert bíztunk benne, hogy ez valami más lesz, valami tutiság, ha elkészül. Döbbenet, de ez a pillanat is eljött, a játékot útjára engedtük. Új területre tévedtünk, most meglátjuk, hogy mennyire szívesen fogadnak. :-) A játékot letölthetitek innen.

It wasn' t so long ago when we started. Or was it? The making of this app started just like Marbushka. Next to work, in our non-existent extra time, using our even less-existent extra energies. There were some hard moments, since, let's admit, we're overloaded. We drifted off the main path many times, we got over-enthusiastic, we got tired, we fought, but luckily we all persisted because we had faith that this will be something different, something amazing when it's done. Shocking, but this moment has come, we have started the game on its way. We've entered a new territory, now we'll see how warm our welcome is. :-) You can download here.

2013/12/04

mértékegységek • units



A Huh az app store-ban van jóváhagyáson, mi pedig egyre türelmetlenebbek vagyunk... hogy oldjam a feszültséget, a hétvégi a mézeskalácssütésünket felpezsdítettem egy kicsit. Gondoltam ha már úgyis pancsolunk, készítsünk Adventstollent is! Ez azért volt izgalmas, mert még életemben nem csináltam ilyet, de az első próbálkozásomat párhuzamosan a mézeskalácssütéssel kívántam megejteni-...magabiztosan. A "betevő" Adventstollenünkhöz eddig a Ludwig és Mentesinél jutottunk hozzá, de mivel  egy szép napon elolvastam az összetevők listáját, ami lássuk be, tele volt olyasmivel, ami sem nem természetes, sem pedig jókenyeres, némileg felháborodtam. De igazából azzal érték el, hogy többet ne tegyem be a lábam egyik boltjukba sem, hogy kutyával nem engedtek be a pékségbe. Nnna, ezért nekiveselkedtem az itthoni előállításnak- intuitív módon. Receptem ugyan volt a netről, de aki próbálta ezt az utat, az tudja, hogy elég rögös. Hármat-négyet végigolvastam, amitől kellőképpen fellelkesültem és persze össze is zavarodtam, így fel sem tűnt, hogy a kiválasztott receptben kizárólag száraz hozzávalók vannak. Malőr. Ezen a ponton kezdett megrogyni a dolog... Laca és Bojka felajánlották önzetlen segítségüket (magukra vállalván a mézeskalácsot), amiért nagyon hálás voltam, még azután is, hogy perceken belül burleszkbe csavarodott a dolog. Ugyanis Bojka éppen akkorra időzített egy eldöntendő kérdést, amikor apukája a mézet mérte ki, ilyenformán a kérdés által előidézett döbbenetben apa meg is duplázta a szükséges mennyiséget. Ebből az következett, hogy duplázni kellett visszamenőleg az összes többit hozzávalót is, amit sikerült nyakon önteni a mézzel. Tehát a mézeskalácsba bele kellett adnom az Adventstollenhez tervezett alapanyagaim nagy részét. Meg ne kérdezzétek, hogy miből lett, csak azokat hajigáltam bele a dagasztóba, ami maradt... én is meglepődtem, hogy milyen isteni lett!
Közben a mézeskaláccsal bíbelődő családom vidáman értesített róla, hogy új mértékegység és egyben egyéni rekord született. Arra világított rá a férjem, hogy hányféleképpen lehet értelmezni a "teáskanálnyi" mértékegységet. Alább láthatjátok a háziasszonyok által ismert és naponta használt lehetőségeket. Az én férjem gyakorlatiasan egy teáskanálnyi evőkanalat fejlesztett ki a kakaópor adagolására... ezért barna a mézeskalács idén. A cukormáz világítani fog rajta, az tuti. :-)






Huh is in the app store waiting for approval, and we are getting more and more impatient… to reduce the stress, I put a spin on our weekend gingerbread baking. I thought, if we’re getting our hands dirty anyways, let’s make Adventstollen, too! This was exciting because I’ve never done this before in my life, but I wanted to have my first try simultaneously with the gingerbread baking-…confidently. So far we had gotten our „daily” Adventstollen from Ludvig és Mentesi, but since I read the ingredients list one fine day, which, let’s admit, was full of things that are neither natural nor characteristic of „good bread”, I was a bit shocked.  But actually what they achieved my never setting foot in any of their stores with was that they didn’t let me in the bakery with a dog. So I dove into making it at home – intuitively. Though I had a recipe from the net, those who have tried this path will know it’s pretty bumpy. I read three or four which got me duly enthusiastic, and of course I was confused as well, so I didn’t even realize that there are only dry ingredients in the selected recipe. Error. At this point the whole thing started to collapse Laca and Bojka offered their selfless help (they took on the gingerbread), for which I was very grateful, even after it spiralled into a burlesque within a few minutes. Namely, Bojka timed a question to be decided right when her dad was measuring the honey, so amidst the dumbfoundedness triggered by the question dad doubled the required amount. This meant that we had to retroactively double all the other ingredients we had soaked with honey, too. So I had to give most of my ingredients meant for the Adventstollen into the gingerbread. Don’t ask what it’s made of, I just threw what was left in the kneader… even I was surprised how divine it turned out!
Meanwhile my family, busying theirselves with the gingerbread, happily notified me that a new unit of measurement and also an individual record had been born. My husband pointed out how many ways there are to interpret the unit „one teaspoon”. You can see the possibilities known and used daily by housewives below. Being practical, my husband  developed a teaspoon-sized tablespoon to measure cocoa… which is why our gingerbread is brown this year. The frosting is going to glow on it this year, that’s for sure. :-)