2014/03/28

baba tervek...másodszor • doll design...part two

Megint fantasztikus ötletem támadt, amit izibe meg is osztottam a férjemmel: -Csinálhatnánk egy babát!- penderültem elé. Pár árnyalatnyit halványodott az arcszíne, miközben arra próbált rájönni, hogy vajon mikor kapcsolódott ki a beszélgetésünkből, hogy a munkájára koncentráljon. Szerencsés pár vagyunk, ő nem hall, amikor a "gameboy-jal játszik" én pedig az előzményeket, apróságokat vagyis főként a lényeget belső monológként élem meg és csak a konklúziót hangosítom ki. Így gyakran van az az érzése a velem beszélgetőnek, hogy esetleg átsiklott a beszélgetésünk egy szakasza felett, vagy pedig, hogy állatira elvont vagyok. Laca szerencsére ismer annyira, hogy nem a gyerekáldás irányába tapogatózott a fenti felszólalásom után, hanem inkább rákérdezett a konkrétumokra. Valóban jól sejtette, csak annyi gyereket akarok, amennyit maximális odafigyeléssel fel tudok nevelni, ....és az az egy már megvan. Amit most szeretnék az egy Marbushka öltöztetőbaba. Ez sem kisebb kihívás. :-DDD Korábban már próbálkoztam égethető gyurmából, agyagból létrehozni néhány prototípust. Tetszettek, mitagadás nagyon (!!!) , de a technika korlátai elvették a kedvem. Nem akartam, hogy sérülékeny műtárgy legyen, amit csak a polcról, messziről lehet csodálni...- az dögunalom. Olyan babát szeretnék, ami bírja a strapát, a teste és a ruhái moshatók. Dögös legyen, de ne macás. Gondolom Barbie szája már lesajnáló mosolyra húzódott, de szegény Barbie baba sivár léte és evolúciós tévútja provokatív számomra és minden alkalommal felborzolja a hátamon a libabőrt. Szóval valamit tenni kell. Persze a lépték kicsit más lesz. Mármint a darabszám. A Marbusha baba második verziójához visszabontottam egyszerű esztergálható formákra a hagyományos porcelánbaba szerkezetet és erre jutottam:

I got a fantastic idea again which I shared with my husband at once: "We should make a little girl!" I said, stepping in front of him. His face turned a few shades lighter while he tried to figure out when he had tuned out of our dialogue to pay attention to his work. We're a lucky couple, he doesn't hear when he's "playing with the gameboy", and I only experience the antecendents, the small details, i.e. mostly the main point as an inner monologue and I only vocalize the conclusion. So the person talking to me often feels like perhaps he's skimmed over a part of our conversation, or that I'm extremely abstract. Luckily Laca knows me well enough that he didn't start poking around childbearing following the above remark, rather he asked what I meant exactly. He suspected correctly that I only want as many kids as I can raise with my maximum attention and devotion,... and I already have that one. What I want now is a Marbushka dressing doll. This isn't any smaller a challenge either. :-) I've tried to create a few prototypes out of polymer clay and clay earlier. I liked them, no doubt about it, very much (!!!), but the constrictions of the technique curbed my enthusiasm. I didn't want it to be a fragile artifact that can only be admired from afar, on the shelf... - that's boring. I want a doll that is durable, with a washable body and clothes. She should be foxy, but not a bimbo. I suppose Barbie's already smiling a condescending smile, but poor Barbie's bleak existence and evolutionary aberration is provocative to me and makes my hair stand on end every time. So something has to be done. Of course the scale will be a bit different. That is the quantity. For the second version of the Marbushka doll I unraveled the traditional porcelain doll structure into simple turnable forms, and this is what I came up with:




Persze az első terveket megint eltúloztam. A fejformával több esztergályost megríkattam. Levontam a megfelelő következtetést: kizárólag forgástestekben gondolkodhatok, hacsak nem akarom én egyenként kifaragni a fejeket. Hogy szoktassam magam a gondolathoz, a placcs figurákon kezdtem gyakorolni. Ennél forgástestebb forgástestet nem találtam a házban. Az egyszerű formának az egyszerű "díszítés" állt jól. Nekem az alvó/lesütött szemű lány a kedvencem, de a tervezés ezen stádiumában ez még a világon semmit nem jelent. A legfontosabb most az lenne, hogy találjak egy varrónőt, aki a test és ruha lehetőségeimet árnyalja. Istenem, miért nem tanultam meg varrni?!?! (azóta sem) A csomagolás legalább tuti, valami olyasfélét szeretnék, mint a Gund "The Littles Bears" sorozatáé. Itt megnézhetitek.



At first I exaggerate the head-design. Afer despairing several turners, it seemed that I have to deal with round head shapes. I found the simpliest solution in the office: I painted the wooden head from our SPLASH game. The result: simple shape with simple paint = nice sleeping doll. :-) I love it. But it means nothing at this level. To continue I have to find a seamstress. Why haven't I learnt sewing?!?!
BUT I'm absolutely sure of the packaging. The boxes will be similar to Gund's The Littlest Bears desing. Here you can see.


2014/03/24

kirajzás • outbound

...hát, eljött ez is :-) Nézzétek meg itt!
...well, it happened already :-) Find them here.



2014/03/18

korai tavasz • early spring



A napsütés kicsalogatott minket a kertbe. Persze mire össze szedelődzködtünk jól meggondolta magát. Állati hideg lett. Ennek ellenére -az alapokon túl- még felvállaltuk a kerti bútorok ápolását is. Jó ötletet találtam a Pinterest-en és ki is próbáltam. Idén mindent kókuszolajjal dörzsöltük át, ami gyönyörű bársony fényt eredményezett a kopott bútorokon, továbbá egy kókuszillatú vizslát, aki gondosan lenyalogatta a székekről amit rákentünk. A kerti munka jócskán felhalmozódott és a "metszegetés" inkább borotválásra emlékeztetett mire befejeztük. Rengeteg ágat hurcoltunk be a házba, remélve, hogy hamarosan virágba borulnak odabent. A fáink sebeit kiadós eső enyhítette, minket pedig bekergetett a házba. Mivel a tervezett kerti sütés elmaradt, bentről néztük a dühöngő vihart. A hal kiválóan megsült faszén nélkül is és kiderült, hogy a bor enyhíti az izomlázat. :-)









The sunshine has called us into the garden. By the time we got dressed the weather changed. It was terribly cold. Despite of this we did all the things that we could. Sweeping, raking and restoring the outdoor furnitures. We applied coconut oil on them (idea from Pinterest), which resulted a beautiful velvet light on them, and a coconut-scented pointer as well, who carefully licked the oil off. When it started to rain, we set aside the barbecue plans, and watched the storm from inside the house. The fish was perfectly fried in the pan and at the end it turned out that wine can relieve muscle pain. :-)


2014/03/17

önarckép • self portrait



A farsang előtti napig Bojka kutyának akart öltözni. Talán emlékeztek még arra a megkönnyebbült sóhajra, amivel nyugtáztam a döntését. Aztán a farsang  előtti napon jött a hidegzuhany: Mi lenne, ha mégsem kutyának öltözne? Némileg ideges lettem, rávilágítottam a helytelen időzítésére, az utopisztikus elképzeléseire, talán még azt is megemlítettem, hogy dolgozó ember vagyok és nincs azazatyaúristen, hogy én nekiálljak egy jelmeznek ami bonyolultabb mint a kutya. Ekkor közölte, hogy kár, mert tök jó ötlete támadt. Persze kíváncsi lettem. Persze elmondta. Aztán megcsináltattam vele. :-DDD
A könyvkötő lemezen a  lyukakat én vágtam ki (és körömreszelővel csiszoltam  - mitagadás eszközhasználatban elég kreatív vagyok), de ezen kívül minden az Bojka érdeme!

Korábbi jelmezeink: az éjszaka, hókirálynő





Bojka wanted a dog costume for the school party, but one day before the happening she changed her mind. Naturally I was upset and I reminded her that I have no time, no idea, and I'm absolutely not in the right mood to start it from the beginning. She said it's pity, because she had a great idea. I became curious - of course... and she told me what the big idea was - of course. I loved it. Then I told her to create it. :-D

I cut the holes in the paper, everything else is her work!

more costumes: the night, snow princess


2014/03/03

made by you



Bojka egy szülinapi zsúrra volt hivatalos a made by you-ba. Ha valaki még nem járt ott röviden összefoglalom: kerámiákat lehet festeni, karcolni, nyomdázni, amiket kiégetnek és pár nap múlva haza lehet vinni. Pesze csak én nem ismertem az anyukák közül, de azt rögtön láttam, hogy nem ez az utolsó találkozásunk. A buliról távozva Bojka nyomatékosította ezt az igényét, konkrétan nem beszélt semmi másról csak az új megvalósítandó tervéről. Így a rákövetkező héten egy esős délután újra betértünk. A hely családias hangulata és az alkotás varázsa vitathatatlan, még a férjem is beszállt a festésbe egy gomba erejéig. Csak pozitív dolgokat tudok mondani…mindenről. :-) A képeken jól látszik, hogy erősen vonzottak minket a meleg színek...jöhetne már egy kis napsütés!
Ha kipróbálnátok ti is klikk ide.





Bojka was invited to a birthday party which was held in "made by you". If you don't know the place I describe it shortly: there you can paint, scratch, stamp ceramics. The stuff burn it out in a couple of days, and than you can bring the finished item home. I was the only mum at the party, who never heard about this place, but I knew, that we have to return. The next week on a rainy afternoon we were there again to create my daughter's new design. The place and the stuff are very familiar, we were absolutely satisfied. As you see on the pictures, we were obsessed with warm colours. 
If you would like to learn more click here.