2014/05/28

beszerzés • procurement




Most jöttünk vissza a szőlőskertből a kutyákkal. Minden napot sétával kezdünk, közben élvezzük, hogy  körülvesz a csend. Fű és igazi föld van a talpunk alatt. Nem is gondoljátok, milyen fantasztikus terápia ez. A problémák egészen más dimenzióba kerülnek, ha érzed, hogy része vagy ennek az egésznek. 

Amikor ide költöztünk meg voltam győződve róla, hogy lementünk a térképről. Időközben rájöttem, hogy sem gyereknek, sem kutyának, sőt lassan már embernek sem való a város. Voltak napok, amikor semmi sem mozdult itt, az üres faluban. Állt a levegő és ettől olyan volt, mintha megállt volna az idő. Mostanra eljutottam odáig, hogy ha lehet kerülöm a viszontlátást a várossal. A baba miatt ezúttal muszáj volt nagy levegőt vennem és leereszkedni az élhetetlen mocsokba. Elég mókás volt, hogy ezúttal azzal tűntünk ki, hogy tenyérbemászóan, provokatívan NORMÁLISAK voltunk. Régebben ez nem volt jellemző :-) 



Ami a vásárlást illeti, biztos voltam benne, hogy szokatlan jelenség vagyunk a homályos elképzeléseinkkel és a töketlenségünkkel, de hosszabban elidőzve a boltokban kikristályosodott a vásárlóközönséget hallgatva, hogy mi még így is a krémhez tartozunk. Mondhatni isteni ajándék voltunk a hordákban vonuló tankként mindenen átsöprő problémahalmazokat görgető, alkudozó "hölgyek" közt. Ezért különösen meglepett a segítőkészség és a humor amivel a textil boltok személyzete kiszolgált minket. Hála a türelmükért, kínomban én az első pár perceben fejbe lőttem volna magam. A legtöbb hozzávaló tehát meg van, megérkezett az első makett is, azt hiszem kimondhatom végre, hogy hajrá, kezdődhet a gyártás! 



We just got back from the vineyard with the dogs. We start every day with a walk, and we enjoy the silence surrounding us. There is grass and real earth under our feet. You wouldn’t guess how fantastic this is as therapy. Problems appear in a completely different dimension if you feel that you are a part of this all.

When we moved here I was convinced we had gone off the map. Meanwhile I realized that the city is not fit for kids, nor dogs, actually almost not even for humans. There were days when nothing moved here, in the empty town, the air stood still and it made it seem like time had stopped. By now I’ve gotten to the point that I avoid revisiting the city if I can help it. Because of the doll, this time I had to take a deep breath and descend into the unlivable filth. It was pretty funny that this time we stood out by being boldly, provocatively NORMAL. That hadn’t been like us earlier. :-)



Regarding shopping, I was sure that we are an unusual sight with our obscure ideas and inexperience, but having spent a longer time in the stores it became clear listening to the shoppers that even so, we still belong to the elite. You could say we were a gift among the haggling “ladies” marching in hordes, rolling problem mounds ahead of them, sweeping away everything like tanks. So I was especially surprised by the helpfulness and humor with which the staff of the textile stores served us. I’m thankful for their patience, I would have shot myself in the head in the first few minutes. So we have most of the materials, the first model has arrived, too, so I think I can finally say bring it on, production can begin! 



2014/05/26

a megnyitó buli • the opening party



Péntek óta még mindig kavarognak a gondolataim. Nem is tudom, hogy mire számítottam, de biztosan nem erre. :-) Gyerekkorom óta nagyon vigyázok, hogy ne álmodjam meg előre, hogy mi fog történni, mert abból tuti csalódás lesz. Most azonban álmodozhattam volna nyugodtan, mert még a legmerészebb álmaimat is felülmúlta... minden. Nagyon sokan eljöttetek és visszagondolva nem is tudom, hogy ennek ellenére hogyan lett ennyire családias és meghitt ez az egész. A "hivatalos" forma hamar felborult: az alap kiállításon túl előkerültek a játékok,  Bojka alkotásai és a vázlatfüzeteim is. Nagyon örültem, hogy ennyire érdekelt benneteket a játékok életútja. Igazán naprakészek voltatok és tetszett, hogy elmondtátok, hogy mit szeretnétek látni. De annak örültünk a legjobban, hogy végre láthatunk a miénkhez hasonló, kerek világokat bennetek!



A kutyák nagyon rendesek voltak, Dana nehezen ébredt, így az első látogatók még a fotellel összeolvadva látták, később a pogácsát őrizte Jankával felváltva, majd a gyerekeket szórakoztatta. A kétéves Borival igazi szerelem szövődött, és azt hiszem itt eldőlt, hogy a macska nem volt jó választás Enikő...bocs. :-) Bori megkínálta a Danát vízzel (pohárból!), pogácsával, majd az állati memóriánk lapjaival is. Dana udvariasan beinvitálta a párnájára az asztal alá és csak a memóriát utasította vissza. Janka vénkisasszonyosan morgott, gondolom felrémlett előtte Bojka képe ugyanennyi idősen.









Negyed tíztől öt óráig voltunk talpon szünet nélkül, mert folyamatosan jöttetek. Biztosan nagyon sokat beszéltem, mert egész hétvégén vákuum volt a fejemben. A férjem ezen remekül szórakozott. Csak remélni tudom, hogy rémísztettem meg senkit. Nagyon fel voltunk villanyozva  pénteken és csak akkor éreztem fáradtnak magam, amikor Bojkának utolsó lehelletemmel mesét próbáltam olvasni és rám szólt, hogy nyugodtan hagyjam abba, mert egy hangot sem ért belőle.

Lefekvés előtt a férjem felidézte egy hajdani nagyon elvont tanárunk örökérvényű mondását: "maga most egy állapotban van..." ezen akkor nem mertünk röhögni, de azóta fetrengünk rajta akárhányszor szóba kerül. De ez még sohasem illett ennyire az állapotunkra, mint most. Valahol ég és föld közt voltunk: "egy állapotban". Aztán filmszakadás. :-)))



Reméljük ti is jól éreztétek magatokat! Köszönjük a látogatást!  Nagyon örülünk, hogy megismerhettünk Benneteket!



Kezdetben úgy tűnt, hogy az alkotásaim közül a pogácsának van a legnagyobb sikere, aminek a receptjét közkívánatra mellékelem. A pogácsa receptje Évától, a szomszédunktól származik - ő is eljött! Köszönjük! :-)
A recept tehát: 60 dkg liszt, 25 dkg vaj, 15 dkg sajt reszelve-fele a tetejére, fele a tésztába, 1 kis pohár tejföl, 3 dkg élesztő, 1 kk cukor, 3tk só, 2 tojás sárgája+a kenéshez, 2 dl tej A tennivalók röviden: Az élsztőt felfuttatni a tejben cukorral. A lisztet, sót és a vajat összemorzsolni, bele a tejfölt, a reszelt sajt felét, a 2 tojás sárgáját, a felfuttatott élesztôt + amennyit a tejbôl szükséges, összegyúrni. 30 percet kell pihentetni, majd kinyújtani, kiszaggatni, megkenni a tetejét tojással, sajttal megszórni. 200 fokon sütni.



My thoughts are still racing since Friday. I don’t know what I was expecting, but definitely not this. :-) Since my childhood, I’ve been very careful not to dream up in advance what’s going to happen, because that’s sure to end in disappointment. I could have daydreamed freely this time, though, because how well everything turned out surpassed even my wildest dreams. A lot of people came and in retrospect I don’t even know how this whole thing became so familiar and intimate despite that. The “formal” frame quickly collapsed: besides the basic exhibition, the games, Bojka’s creations and my sketchbook turned up, too. I was very glad that you were so interested in the games’ path of life. You were really up-to-date and I liked that you shared what you would like to see. But what we were most glad about was that in you, we finally saw worlds that were round, similar to our own.
The dogs were really decent, Dana had difficulty waking up, so the first visitors still saw her melted into the sofa, later she guarded the scones taking turns with Janka, then she entertained the kids. A real love unfolded with two-year-old Bori, and I think it became clear here that a cat was not the right choice. Enikő… sorry. :-) Bori offered our dog water, scones, then also pages of our animal memory. Dana politely invited her to her pillow under the table, and she only rejected the memory cards, by routine, because she knows that destruction pushes my buttons. Janka growled like an old lady, I guess it reminded her of Bojka at the same age. :-)

We were on our feet from quarter past nine until five with no breaks, because you were arriving constantly. I’m sure I talked a lot, because there was a vacuum in my head all weekend. This amused my husband greatly. I can only hope I didn’t frighten anyone. We were very energized on Friday, and I only felt tired when I was trying to read Bojka a story with my last breath and she told me to stop if I want to, because she doesn’t understand a sound of it.

Before bedtime my husband recalled the everlasting saying of one of our old, very abstract teachers: “right now you are in a state…” we hadn’t dared laugh about this at the time, but we’re rolling on the floor with laughter whenever it comes up ever since. But this has never fit in with our state so well as it had now. We were somewhere between the earth and the sky, “in a state”. Then blackout. :-)))

We hope you had a good time, too! Thank you for visiting! We’re very glad to have met You!




2014/05/17

stb • etc


 Az elmúlt két hét a babákról szólt. És hogy ne legyen egyszerű, a bélyegzőkről, meg az open office day-ről is. De haladjunk sorban: sok csodás baba makett érkezett hozzánk, ez teljesen lekötötte az agykapacitásomat. Bojkának is, csak másképpen. :-) Neki egy rövid időre beköszöntött a kánaán. Örömmel tesztelte az összes pályamunkát, amíg vissza nem küldtük őket. Nyilván nagyon hozzászokott a gyermek az irodai miliőhöz, mert hétvégén gyorsan be is lázasodott, ámde csodával határos módon hétfőre volt már annyira jól, hogy az irodában akarjon lábadozni. Ragaszkodott a helyszínhez, higgyétek el, otthon nem ugyanaz… A betegsége ellenére nagyon tettre kész volt, ezért kitaláltam, hogy rajzolgasson a babaruhákhoz kis apróságokat, amik eszébe jutnak róluk. Bevallom, csak le akartam szerelni, de jól megkaptam…Három szetthez gyönyörű rajzokat készített, így kénytelen voltam a megfelelő helyen kezelni a dolgot: digitalizáltam a skicceket, majd együtt készítettünk belőle tapéta mintát. Ezek után az összehasonlításban kiderült, hogy jócskán jobbak, mint azok a digitális papírok, amiket az etsy-n vásároltam tenger pénzért. Újfent bebizonyosodott tehát, hogy a megoldás mindig kéznél van, nem szabad kishitűnek lenni.
Bojána grafikái lesznek tehát a baba és a ruhák dobozának borítói. Zseniálisak lettek, ugye?




Ami a bélyegzőket illeti, örömmel tudatom, hogy már a: "felragasszuk a szilikont az akril blokkra vagy ne ragasszuk fel" kérdésnél tartunk. Egy mintapéldányt küldött a gyártó (ne ijedjetek meg, még nem a mi motívumainkkal) csak demóba, hogy játszogassunk…de én ezt már boldogan mesélem, míg a férjem egyre borúlátóbb. Tényleg messze van még, hogy a mi eredeti példányainkat tartsuk a kezünkben, de már véééégre valaki szóba állt velünk! A férjem, azt hiszem, nagyon fáradt lehet, két ennyire új területet felderíteni egyszerre (baba és bélyegző) iszonyú kemény feladat. Csupa ragacs lenne a bejegyzés, ha most leírnám, hogy mennyire hálás vagyok neki. Inkább személyesen tolmácsolom… :-) 



Open Office Day, igen, agyrobbanásom volt, nemcsak kitaláltam magát az eseményt, de meg is festettem az alap képet, amiből plakátot, meghívót terveztem, majd létrehoztam a facebook eventet, ami azért marha jó, mert mint Bohony Beatrix cselekedtem ezt meg, így csak a barátaimat tudtam meginvitálni. A férjem azt javasolta, hogy töröljem és készítsek egy Marbushkásat. Megtettem, állati jó volt, mert képzeljétek, erre is csak a barátaimat tudtam meghívni… :-DDD Már kezdem egyébként felfogni, hogy mi munkával fog ez járni, de úgy döntöttem, most egy kicsit beteg leszek (elkaptam Bojkától) aztán a jövő héten ráérek pánikolni. Persze csak ha marad időm.




The last two weeks were about dolls. And so it’s not too simple, also about stamps and open office day. But let’s go one by one: lots of wonderful doll models have arrived, this totally took up my brain capacity. And Bojka’s as well, but differently. :-) It was paradise for a short time for her. She tested all the entries with joy until we sent them back. The child clearly got very used to the office milieu, because on the weekend she quickly got a fever, but miraculously she was well enough on Monday to want to heal in the office. She insisted on the location, believe me, it’s not the same at home… Despite her illness she was very eager, so I told her to draw little things for the doll clothes that come to mind. I’ll admit, I only wanted to have her occupied, but serves me right… She made beautiful drawings for three sets, so I had to handle it properly: I digitalized the sketches, then we made a wallpaper pattern out of them together. Afterwards in comparing them, it turned out that they are much better than the digital papers I bought on etsy for lots of money. It has been proven again that the solution is always at hand, so you shouldn’t be half-hearted.
So Bojána’s graphics will be the cover for the boxes of the dolls and the clothes. They’re amazing, right?





Concerning the stamps, I am happy to share that we are already at the question of “should we or should we not stick the silicone to the acrylic block”. The manufacturer sent a sample piece (don’t worry, not with our patterns yet) only as a preview, to play with it… but I’m already telling you this happily, while my husband is getting more pessimistic. It really is a long way until we can hold our original pieces in our hands, but someone is fiiiinally willing to talk to us. I think my husband must be very tired, it’s a really tough task to discover two such new areas at once (dolls and stamps). The entry would be really sappy if I would write down how grateful I am to him. I’ll tell him in person instead… :-) 

Open Office Day, yes, I had a brain eruption, I didn’t only come up with the event itself, I also painted the base picture I planned the poster and invitation with, then I created the facebook event, which is great because I did this as Beatrix Bohony, so I could only invite my friends. My husband suggested I delete it and create one as Marbushka. I did, it was awesome, because guess what, I could only invite my friends to this, too… :-DDD I’m starting to comprehend how much work this is going to require by the way, but I decided to be sick a little bit now (I caught it from Bojka), and I can panic next week. Only if I have the time, of course.


2014/05/09

open office day meghívó • invitation


Május 23-án pénteken egyetlen napra kinyitjuk a Marbushka iroda kapuit. Gyertek, nézzetek körül! Gyereknap alkalmából 20% kedvezménnyel vihetitek haza a játékokat tőlünk és egy kis kiállítással is készülünk eredeti festményeimből, amelyek csak ezen az egy napon megvásárolhatóak lesznek.

2092 Budakeszi, Szőlőskert utca 21.
Sopro irodaház földszint

On May 23rd friday for one day only, we are opening the doors of the Marbushka office. Come, look around! You can also shop, because for Children’s Day you can take home our games with a 20% discount. We are also preparing a little exhibition with my original paintings, which will also be for sale only here, only on this day. We await everyone with love!


2014/05/07

zseniális ötlet • great idea


Teljesen átlagos nap a mai, délután két óra és reggel óta most veszem le a szemem másodszor a monitorról. Egy perce még a két nagy fekete iskolatáblát bambultam a falon (megnyugtatóan sötét felület) amikor megakadt a szemem a "grand opening party" feliraton. Alatta üresen árválkodik a kipontozott rész. Nnna ez elmaradt…gondoltam. Nagyon lelkesek voltunk a beköltözéskor aztán azonnal el is sodort a munka. Pont mint most. A szervezésre valahogy sosem maradt idő. Amíg ezen merengtem és billegtem a székemen eszembe jutott valami: mi lenne, ha egy napra kinyitnánk az irodát és bárki eljöhetne hozzánk? Persze az, hogy mi itt vagyunk az nem feltétlenül vonzó opció mindenkinek, de esetleg rendeznénk még egy kis kiállítást és még talán olcsóbban is adhatnánk ezen a napon a játékokat? Zseni vagyok, ezért legalább egy lovas szobrot kéne állítani nekem. Hurrá! Éljen a Marbushka Open Office Day!



Today is a completely average day, it’s two in the afternoon and this is only the second time I’ve taken my eyes off the monitor since morning. A minute ago I was staring at the two big black chalkboards on the wall (a calmingly dark surface), when my eyes settled on the “grand opening party” sign. The dotted part is empty beneath it. Well that didn’t happen… I thought. We were very enthusiastic upon moving in and work swept us away right away. Almost exactly like now. Somehow there was never enough time left for organization. While I was pondering this and swinging on my chair I had a thought: what if we opened the office for a day, and anyone could come who would like to meet us? Of course us being here is not necessarily an appealing option for everyone, but maybe we would hold a little exhibition and perhaps we could even sell games cheaper on this day? I’m a genius, at least an equestrian statue should be erected for me. Hooray! Long live Marbushka Open Office Day!

2014/05/05

vega kalandok • veggie adventures




Egész hétvégén esett. Esőben pedig két dolgot lehet csinálni: főzni és enni. :-) Mivel nagyon esett, ezért még írni is tudtam róla. Általában csak fotózni szoktam főzés közben. Nemcsak azért, mert az alapanyagok és (optimális esetben) a végeredmény is fotogén, hanem a könnyebb beazonosíthatóság miatt is. Mielőtt megesszük, ritkán szoktam "bemutatni" az ételt, és sem az oldalszámot, sem pedig a forrást sem nevezem meg, így érthető, hogy családtagjaim nehezen tudják körülírni, hogy adott esetben melyiket kéne reprodukálni. Utolsó ilyen bakink után a férjem telefont ragadott, és elkészítette kedvenceinek listáját a feledés elkerülése végett. Összerakva az ő leírását az én képeimmel, az már majdnem szótár. :-) A képeket most megosztom veletek, mert elég büszke vagyok rájuk...  Bojka nem vesz részt ebben az egészben, mert neki tökmindegy mit eszik, csak legyen rajta bunda. (Rántott hús, rántott tök, rántott camembert…csak változatosan)





Az egész sztorit igazából a vegaság miatt kezdtem el. Évekkel ezelőtt a rengeteg vegyszertől sokalltam be és tértünk át a bio ételek fogyasztására. Jó döntés volt, nemcsak a saját egészségünk miatt, ahogyan ezt legtöbben teszik, hanem környezetvédelmi szempontból és emberbarátságból is :-). Szeretem támogatni azoknak a munkáját, akik hasznos területen tevékenykednek. Mostanság a hús kérdés verte le nálam a biztosítékot. Nem tudtam feldolgozni az embertelen állattartást és a hússal való felelőtlen bánásmódot, így vega útra tereltem a család élelmezését. Igaz, minket nem érintett a nagy áruházláncok és a piaci árusok kavarása, mert bio husit ettünk, de mivel nem vagyok ragadozó típus, nem tudtam napirendre térni afelett, hogy a jószágoknak meg kell halnia azért, hogy mi ehessünk. Főleg, hogy az ülő munkához nem kell ennyi energia. Ha kapálnánk vagy kaszálnánk a réten, oké. A férjem nagyot sóhajtott....de velem tartott. Két hónap permanens húsnélküliség után kibökte: észre sem vette a különbséget. Mármint negatív irányban. Valójában sokkal változatosabban eszünk és sokkal jobban vagyunk. De miért is ne lennénk... Soha ennyi zöldséget, gyümölcsöt nem ettünk életünkben! Bojka nyilván elmondta az osztálytársainak, akik a szüleiknek, úgyhogy meg is érkezett a válasz: egy ember nem változtatja meg a világot. Hja, ha mindenki így gondolkodna…! Bennem nincs csordaszellem, ezt tudjátok, úgyhogy megint árral szemben haladok....élvezetes!... :-)





Akit érdekel, nekem a Vegasztrománia lett az etalon. Aztán a korábbi receptjeinkből kiválogattam azokat, amik fent maradtak a rostán. Nem is gondoltam, hogy milyen sok receptünkben nem volt hús! Még inspirációk: itt + még mindig követem a Dolcevita blogot és Fűszeres Esztert is.








It was raining all weekend through. And there are two things you can do in the rain: cook and eat. :-) Because it took for a long time, so I could even write about it. Usually I just take photos while cooking. Not only because the ingredients and (optimally) the end result are photogenic, but also for easier identification. Before we eat it I rarely “introduce” the food, and I don’t name the page number nor the source, so it’s understandable that my family members have a hard time describing which one to reproduce in any given case. Following our last such mistake my husband grabbed his phone and made a list of his favorites to avoid forgetting. Putting together his description with my photos, that’s almost a cookbook. Though in this stage it’s more like a dictionary. :-) I’ll share the pictures with you now, because I’m proud of them. :-) Bojka’s not participating in this whole thing because she doesn’t care at all what she eats, as long as it’s fried. (Fried meat, fried squash, fried camembert… keep it varied.)





Actually I started the whole story because of vegetarianism. Years ago I had enough of all the chemicals and we switched to eating organic foods. It was a good decision, not only because of our own health, as many people do, but also in the respect of protecting the environment, and philanthropy :-). I like helping the work of those who are active in useful areas. Lately I’ve reached my limits regarding the meat question. I couldn’t process the inhumane way animals are kept and the irresponsible treatment of meat, so I led the feeding of the family to the vegetarian path. Although the screwing around of big supermarket chains and market vendors didn’t affect us since we ate organic meat, but since I’m not a predator type, I couldn’t come to terms with the fact that the animals have to die for us to eat. Especially since sedentary work doesn’t require that much energy. If we were hoeing or reaping in the field, sure. My husband heaved a huge sigh… but he came along with me. After two months of permanent meatlessness he blurted out: he hadn’t even noticed the difference. In a negative direction that is. Our meals are actually much more varied and we feel much better. But why wouldn’t we be…Never in our lives have we eaten so much fruit and vegetables! Bojka obviously told her classmates, who told their parents, so we received the reply, too: one person doesn’t change the world. Yeah, if everyone thought that way…! There’s no herd instinct in me, as you know, so I’m swimming upstream again. :-)




For those interested, Vegasztrománia became a staple for me. Then I picked out those that passed the test from our earlier recipes. I wouldn’t have thought so many of our recipes didn’t have meat! More inspiration here. I still follow these blogs (sorry, they're Hungarian) Dolcevita blog and Eszter Fűszeres