2014/06/11

az első baba • the first doll


Nos....elértem a 40 Emma/nap mennyiséget. Ez a csúcs, nincs tovább. Az első körben forgalomba kerülő darabszám végéhez közeledem. Alig egy pár kopasz fejecske figyel csak a dobozban. A testek és a ruhák készülnek folyamatosan, így augusztus elejére talán már kapható lesz.

Hétvégén ránk szakadt a nyár és mivel olyan régóta vártam már rá, hirtelen nem is tudtam mit kezdeni vele. Talán furcsán hangzik, de nem olyan egyszerű lelassulni.  Főleg, hogy a babával van még jócskán tennivaló, ezért személyes sértésnek vettem a háromnapos ünnepet. Teljesen összezavarodtam. Aztán addig tengtem-lengtem, amíg formát öltött egy évekkel korábban kitalált kép a fejemben, ezt MUSZÁJ volt AZONNAL megfestenem. Ez balanszot adott a nagy szabadságban. (később majd megmutatom) Egyedül férjemnek nem okozott törést a hirtelen bekövetkezett kánaán. Könnyű neki, ő normális. ...vagy csak sejtette, hogy ezen héten mi vár rá? Na igen...nem árt  előre gondolkodni. A hét minden perce be van táblázva. Kis nehezítés: vége a sulinak így Bojka némileg vonakodva minden programunknak a részese lesz. Apropó program: Emlékeztek Tóth Veronikára? Ő az a segítőkész hölgy, aki hajdan gyönyörű bélygző makettet készített nekünk. Azóta sem tudunk szabadulni az álomképtől, meg akarjuk alkotni úgy, ahogy ő akkor...vagy sehogy. Egy ideig a vagy sehogy verzió tűnt valószínűbbnek, de már látszik a fény az alagút végén! ...de megint elkalandoztam, szóval Emma újra összehozott minket Veronikával! Én csak egy bélyegzőt szerettem volna, amivel minden fa fejecske hátára rábélyegzem a kis logónkat, de Veronika újra nagyobbat álmodott: belegravírozzuk! Nem tudjátok elképzelni, milyen gyönyörű lesz, és ezúttal meg is valósul. Ha végre befejezem már a fejek festését...jó, jó, megyek már...addig nézegessétek, hogy hogyan készül:


Well, I’ve reached the quantity of 40 Emmas per day. This is the record, but there is no further. I am nearing the end of the set going into circulation in the first round. There are only a few bald little heads left in the box. The bodies and the dresses are in production, the doll will be out in early august.




On the weekend, summer sprung on us, and since I had been waiting for it for so long, I suddenly didn’t even know what to do about it. Maybe it sounds strange, but it’s not so easy to slow down. Especially since there is still lots to be done with the doll, so I took the three-day holiday as a personal offense. I was totally confused. Then I just idled about until an image I’d made up years ago took form  in my head, I HAD to paint this RIGHT AWAY. This gave me balance in the great freedom. My husband was the only one who wasn’t overwhelmed by sudden paradise. Easy for him, he’s normal. ..or maybe he just suspected what awaited him this week? Well yes… it doesn’t hurt to think ahead. Every minute of this week is fully scheduled. A little challenge: school is over, so Bojka, somewhat reluctantly, will be a part of all of our activities. A propos activity: Do you remember Veronika Tóth? She is the helpful lady who made us a beautiful stamp model long ago. We haven’t been able to get rid of the dream since, we want to create it like she did then… or no way at all. For some time the no way at all version seemed more probable, but now we can see the light at the end of the tunnel! …but I digress. So Emma brought us together again with Veronika! I only wanted a stamp, with which I could stamp our little logo on the back of every wooden doll head, but Veronika dreamed bigger again: we’re going to engrave it! You can’t imagine how beautiful it will be, and this time it will be actualized. If I finally finish painting the heads… all right, all right, I’m going…until then you can see how does it made: