2014/11/23

valami • something


Íme a hét programfüzete: Mélymerülés a valóságban. Kétes kimenetelű és még nem lezárt lelkigyakorlatok. Egyensúly. Az egyensúly alatt azt értem, hogy a jót rossz követi és fordítva. Bár a jó részek nekem valahogy rövidebbnek tűnnek. Lehet, hogy csak nem figyelek eléggé. Miért van az, hogy ha kezdek ellazulni és élvezni az életet, abban a pillanatban valami bosszantó történik? Értem én, értem… fény-árnyék, jó-rossz… de biztos ennyire gyorsan kell váltani? A jelek szerint ez nem kétséges. DE lehetne rosszabb is, mondjuk lehetnék annak a bőrében, aki szórakozik velünk. Itt nagy levegőt vettem, és végiggondoltam a dolgot. Ha az ő életét élném, az egyetlen örömöm mások megszivatása lenne. Nem cserélnék vele, inkább szívok. Tulajdonképpen nekem már az is jó, hogy én én vagyok és nem ő. Na lám, van minek örülni. Sokkal jobb kedvem lett.

Ebben a percben olvastam egy okosságot: "Before something great happens, everything falls apart."
Remélem, igaz, mert a romhegyeket tekintve most valami marha nagy dolognak kell történnie.

Szerencsére Bojka szülinapjának reggelére kitisztult az ég, és minden rendbe jött. Mára a kötelezően megtartandó 4 szülinapja közül túl vagyunk az elsőn, ami inkább csak megemlékezés volt, tekintve, hogy huszadika csütörtökre esett. Mégis jeles nap ez, úgyhogy ünnepi vacsora keretében adtuk át az első ajándékot: "A" könyvet. Ebben a bizonyos könyvben foglaltattak Bojána 7 és10 éves kora közt elkövetett képek és okosságok. Mint pl ez: „-…honnan tudod, hogy nem én vagyok a fogtündér? - kérdeztem.  - Onnan, hogy te állandóan vasalsz.". A könyv várakozásomon felüli sikert aratott, de ez a profi alapanyagnak volt köszönhető és annak is persze, hogy a lányom felnőtt. (Tíz ééééév!!!!) Még hátra van az iskolai és a családi ünneplés. A hétvégét várhatóan a konyhában fogom tölteni, és már előre tudom, hogy a tejszín nem fog felverődni. Mondjuk foglalkozhatnék a munkával is, de ez jár az eszemben. Totál lebőgés lesz, ha a torta lassú kúszással megindul majd a talapzatról. Sebaj, lesz még néhány fogás, ahol kompenzálhatok.

…hogy a munkáról is essen szó: nagyon felpörgött az élet, gombamód növekvő dobozhegyek nehezítik a mozgást az irodában, mindenki csomagol, pakol, levelez. A nem létező kreativitásomat a családnak szánt ajándékok elkészítésére összpontosítom. Egyelőre az adventi naptáron tépem magam, és mellesleg készülnek már a karácsonyi ajándék festmények is. Meg még valami, de azt nem írhatom le… atyavilág, négy hét és Karácsony! Szoros lesz…


sikerült!!!:



Voilá the schedule of the week: deep-diving in reality. Unfinished retreats with uncertain results. Balance. By balance I mean that bad follows good and vice versa. But somehow the good parts seem shorter to me. Maybe I’m just not paying enough attention. Why is it that if I start to relax and enjoy life, something annoying happens instantly? I get it, I get it…: light-shadow, good-bad... but do we really have to switch so fast? It seems so. BUT it could be worse, for example I could be in the shoes of the person causing us this trouble. I took a deep breath here and thought the whole thing through. If I were living his life, my only pleasure would be picking on others. I concluded that it is possible to live that way, but what for? You know what? I’d rather not trade. I’m happy I’m me and not her. See, there is something to be glad for. I’m in a much better mood now.

In this minute I read something smart: „Before something great happens, everything falls apart.”
I hope it’s true, because looking at the ruins, something huge should happen now.

Luckily by the morning of Bojka’s birthday the sky cleared and everything was alright. We have held one of her four obligatory birthdays, it was more of a commemmoration, because the twentieth was on a Thursday. It is a big day though, so during the festive dinner we gave Bojka her first gift: „The” book. This book has pictures and sayings by Bojka from age 7 to 10. For example: „How do you know I’m not the tooth fairy?”, I asked. „Because you’re ironing all the time.” The book was more successful than I expected, which is thanks to the great material, and of course the fact that my daughter has grown up. (Ten yeeeears!!!) The school and family celebration are still left. I am probably going to spend the weekend in the kitchen, and I already know that the cream will not let itself be whipped. I could busy myself with work, but this is what’s on my mind. It will be a complete embarassment if the cake starts slowly sliding off the stand. No matter, there are a few other courses I can make it up with.

…a few words about work: life has really sped up, the tons of boxes make moving around in the office difficult, everyone is packing, stacking, writing. I am focusing my non-existent creativity on making gifts for the family. For now I am working on the Advent calendar, and the Christmas gift paintings are in progress, too. And something else, but I can’t write that down… oh my God, four weeks and it’s Christmas! It’s going to be a tight schedule…

the cake is ready, and perfect!!!

2014/11/13

második emma • second edition


…éééés íme a hivatalos fotók. Végre hasznát vehettem hajdani divatfotós gyakorlatomnak. Mondjuk Emmát jóval könnyebb fotózni. Leszámítva, hogy mindig belepislog ;-)

a baba elérhető itt






... and here are the official photos of the second edition. Finally I could use my practice as a fashion photographer. It's  much easier to to take pictures of Emma. Except that she always blink when I expose;-)

the doll available here

2014/11/11

vonatozás • train ride




Egyre gyakrabban vágyódom el. Először csak térben, aztán INKÁBB időben. :-) Közvetlenül az indulás után fordul át a dolog. Ahogy nézem az igénytelen benzinkutakat, a koszos pályaudvarokat, az villan be, hogy szemmel láthatóan az utazás folyamata senkit sem érdekel. Mindenki csak oda akar érni valahova (minél gyorsabban), mert ott majd jó lesz. De közben? Az az idő is az életünkből ketyeg, nem? A Pinterest-en böngészve csodás fekete-fehér képeket találtam arról, hogy régen hogyan is ment ez. Hát nem így…Beleszerettem a vonatok, az állomások fotóiba. Az utazást kísérő tárgyak is egészen másképpen festettek. Igyekeztem Emma új kiadásában a legjobb hangulatokat összegyűjteni. Gondolom látszik, hogy nem a Déli pályaudvar-Siófok vonal indította be a fantáziámat. :-) Az Emmagazinban láthatjátok kedvenc képeimet a turista osztálytól a luxus kategóriáig. 






DE: Emma utazik most helyettem. Egy reggel arra ébredt a húszas évek derekán, hogy bepakol a kockás bőröndjébe, hóna alá csapja kedvenc magazinját és maga mögött hagyja a várost. Lehet, hogy már tudja,hogy hova utazik, de az is lehet, hogy csak a véletlenre bízza a dolgot. Csodás állomásokon, pályaudvarokon suhan át, kávét kortyol az étkezőkocsiban és biztosan jó kis kalandokat él át. Vagány csaj. Küldjetek majd fotókat, hogy merre járt! :-)

A képeken a fotózáshoz készített hátteret látjátok. Pillanatokon belül kiderül, hogy tudom-e használni.

Ha minden a terv szerint halad még ezen a héten kapható lesz a második kiadás!





I long to leave more and more often. First only in space, then rather in time. It usually changes from one to the other after departure. As I look at the run-down gas stations, dirty train stations, I think, no one cares about the process of traveling. Everyone just wants to get somewhere (as fast as possible), because it will be good there. But meanwhile? That time is passing from our lives, too, right? Browsing on Pinterest I found lovely black and white photos about how this looked in the old times. Well not like this… I fell in love with the photos of trains and stations. The objects needed for traveling looked quite different, too. In Emma's new edition, I tried to gather the best moods. I guess it shows that my imagination wasn't spurred by the Déli pályaudvar-Siófok line. In the Emmagazin you can see my favorite pictures from tourist class to the luxury category.







BUT: Emma is traveling instead of me now. One morning in the twenties, she woke up and found herself packing in her checkered suitcase. Maybe she knows where she is traveling, but maybe she will only decide at the station. She passes lovely train stops and train stations, drinks coffee in the dining car and I'm sure she has great little adventures. She's a cool gal. Send pictures of where she's been! :-)

On the photos you can see the background made for the photo shoot. I will find out within moments if I can use it.

The second edition will be available this week!




2014/11/05

az első X • the first X


Közeledik már a nagy nap és én nem is állok olyan rosszul! Ma, november ötödikén, 11óra 11-kor bátran kijelenthetem, hogy a szülinapi kívánságlista rám eső részét teljesítettem!!! Tádáám! Pukkanjanak a pezsgősdugók (de gyorsan), kész van a hivatalos Bojána művészeti album második része és a festmény is!!!! Most már akár el is kezdhetek dolgozni. Esetleg. Az irodában persze laza kis őrültekháza van, biztos csak azért, hogy ne ragadjon el a csöpögős érzelgősség. Jó, akkor nem is részletezem. Ha már megúsztátok mélyenszántó gondolataimat az anyaságról és az idő múlásáról, azért mellékelek néhányat Bojka alkotásaiból, amiket 7 éves kora óta követett el:










The big day is coming and I'm ready with Bojka's artbook and with the picture that she was asking for. Thank God, it's time to work again! We're busy at the moment so I won't share my thoughts of "motherhood" and "time" with you, but I would like to show a couple of pictures that Bojka has made.