2016/10/24

szössssz • trifle

Judittal, a fodrászommal minden látogatásom alkalmával megvitatjuk a világ fontos dolgait. A hajam mindig a téma függvényében rövidül. Tegnap érdekfeszítő kérdéskört boncolgattunk, másfél órát ültem a székben… gondolhatjátok :-)!  Amikor hazaértem, be kellett mutatkoznom a férjemnek :-D, de nem bántam!
Ezúttal is a “megkeseredett emberek” kerültek érdeklődésünk homlokterébe. Többször végigzongoráztuk már ezt a dallamot a saját sérelmeinket használva központi motívumként. Mostanra úgy tűnt, mindketten eljutottunk abba az életszakaszba, amikor képesek vagyunk globálisan szemlélni a problémákat, és sikerül valamiféle megértést csiholnunk magunkban embertársainkkal szemben. Ennek köszönhetően egészen új, mondhatni forradalmi nézőpontból vizsgáltuk meg a kérdést. Ez a nézőpont a gazdaság volt. Talán megfigyelted, hogy a gazdaság mozgatórugója csupa negatív tulajdonság: az elégedetlenség, a bizonytalanság, a mohóság és a versengés. Mindenkiben előfordul nyomokban vagy az egyik, vagy a másik, de valljuk be: az esetek túlnyomó részében az összes jelen van bennünk… így bármire rá lehet minket venni. Mindössze irreális elvárásokat kell generálni, elérni azt, hogy rosszul érezzük magunkat a bőrükben. Ha nincs meg valakiben az intelligencia hozzá, nem fogja végiggondolni a valós igényeit, azonnal rákap majd a “kész”, kényelmes megoldásokra. Csak gondolj bele, mekkora biznisz csak az, ha elégedetlen vagy a külsőddel? Kozmetikus, plaszikai sebész, kencegyár – mind betegre keresheti magát rajtad. Az alakoddal is elégedetlen vagy? Nem tupírozom, ebből is sokan élnek jól. De ha belül nem vagy szép, kívül sem leszel az, ez természeti törvény. Ráadásul ahogy múlik az idő, mindig ad okot a reklámipar, hogy másról se szóljon az életed, mint arról, hogy divatos légy és méregesd magad másokhoz. Talán észre sem veszed majd, amikor az utolsó ép, emberi gondolatod is elköszön. Nem gond, az önvizsgálat már időben úgysem férne be, hiszen a nap minden órájában a tökéletes megjelenésedért harcolsz. Azt sugallja finoman minden, hogy ha nem vagy tökéletes, tökéletes társat sem fogsz találni… hmmm, ördögi kör. De legalább megjelenik egy sor újabb dolog, amit fogyaszthatsz. Fogyaszthatsz érzelem nélkül pasikat/nőket (vagy mindkettőt), alkoholt, pótszereket. Hát nem csodálatos? Gondolkodni és érezni nem kell, csak összezavarodnál! Nehogy megnyílj, nehogy bízz! Úgyis el fognak hagyni, rettegj csak! Küzdj, hogy szebb legyél, mert csak az számít! Ha megcsömörlöttél, merülj el egy virtuális világban, ahol biztonságban érezheted magad, mert az irányításod alatt tartod. Uralkodhatsz! Rájössz, hogy tulajdonképpen tökre nem is kell (senki) más. Csak lépést kell tartanod a fejlesztésekkel, és a nagy cégek gondoskodnak róla, hogy még a kütyüt se szeresd meg túlságosan, amit használsz, mert kettőt pislogsz és már egy app sem fut rajta. Mert fogyasztani a fejlesztés jegyében is kell! Mindenre van kiváló magyarázat. Az anyatermészettel is elégedetlen lehetsz! Csak bátran kérdőjelezd meg a teremtés vagy az evolúció tökéletességét! Vond kétségbe, hogy jól vagy összeszerelve! A tudomány jelenlegi álláspontja szerint hús vagy, alapanyag. Egy kavics a fejlődés rögös útján. Ne gondold, hogy te egy egyszeri, megismételhetetlen, misztikus és tökéletes lény vagy, amit a biológiai funkciókon túl szellem és lélek működtet! Az nem jövedelmező! Rettegned kell a betegségektől, a ráktól, és tudod mit? Ha a génjeidben hordott üzenet nem fog megbetegíteni, akkor majd ez. Az egészség zászlaja alatt barbár módon nyúlnak bele a tested kényes egyensúlyába, és rombolásra biztatnak. Vágasd le ezedet-azodat, nehogy rák támadja meg, vetesd ki belső szerveidet a teljesebb élet reményében! Vásárolj új mellet, új arcot, új testet! Lehet, hogy földhözragadt vagyok, bár… nem vetném el annak a szikrányi esélyét sem, hogy normális… Lehet, hogy csak én gondolom azt, hogy az ember nem mindenható… és volt idő, amikor ugyanilyen magabiztosan állította azt, hogy a Föld lapos? Hogy rengeteg nem materiális dolog van, amivel igenis foglalkoznunk kéne? Esetleg nem kéne nagyon megbecsülnünk azt, amit kaptunk? A testünket, ami kiválóan kiszolgál minket, gazdag tárházát biztosítva az életnek és az élvezetnek? Bátran megnyílni egy másik embernek, felismerni, hogy ő is legalább annyira sérült és bizalmatlan, mint mi? Megbecsülni a párunkat, aki minden hülyeségünkkel együtt (vagy éppen azért) szeret? Kiállni mellette és felismerni, amikor ő teszi ezt? Hú, extrém gondolat, de talán érted, hogy mire gondolok. Ha pedig két ember szereti és tiszteli egymást, nyilván szerelmük gyümölcsét is legjobb tudásuk szerint, gondosan és szeretettel nevelik fel. Miért ne tennék, ha megláthatják benne saját és a párjuk vonásait? És ki KELL, hogy álljanak érte a világ ellen is, hogy érezze a gondoskodást, a biztonságot és azt, hogy Ő fontos. Egyszeri és megismételhetetlen. Hogy számít. Így gondolkodó ember válik majd belőle, aki mérlegel és nagy valószínűséggel helyesen dönt. Nem pedig egy újabb fogaskerék lesz, ami a gazdaság gépezetét mozgatja. Ezt azonban nem adják készen, sem akciósan. Ezért tenni kell. De más kiutat nem látok a sötétségből. Ha az emberiség picit nagyobb része gondolná ezt így azt hiszem csodás lenne az élet. De a hülyeség vitathatatlanul kényelmesebb.

Bocsánat, ez ki kellett, hogy jöjjön. :-)


We discuss the big questions of life every time I visit my hairdresser, Judit. My hair always gets shorter depending on the subject. We were examining a very interesting question yesterday, I sat in the chair for an hour and a half... you can imagine :-) ! When I got home, I had to introduce myself to my husband :-D, but I didn't mind! Once again, our attention was drawn to “embittered people”. We have played this tune many times before, using our own wounds as a central motive. By now, it seemed that we have both reached a point in our life where we are able to view the problems globally, and we are able to muster up some kind of understanding toward our fellow human beings. Thanks to this, we examined the question from a quite new, you could even say revolutionary, point of view. This point of view was that of economy. Perhaps you have noticed that the moving forces of economy are all negative qualities: dissatisfaction, insecurity, greed and rivalry. One or the other can be found in all of us in traces, but let's admit: in most cases, they are all present within us... so we can be persuaded to do anything. You just need to generate irrealistic expectations, make us feel bad in our own skin. If someone doesn't have the intelligence, they won't think over their real needs and will immediately get hooked on “instant”, comfortable solutions. Just think about it, what a huge business it is if you're dissatisfied with your appearance? Cosmeticians, plastic surgeons, cosmetics companies – they can all get disgustingly rich off you. Are you dissatisfied with your figure, too? I won't elaborate, many people live well off that, too. But if you're not beautiful on the inside, you won't be beautiful on the outside either, it's a law of nature. As time goes on, the advertising industry will always give you a reason for your life to be about nothing else but comparing yourself to others. You might not even notice when your last healthy human thought bids farewell. No problem, there isn't enough time for self-reflection anyway, since you're fighting for your perfect appearance every hour of every day. Everything is subtly suggesting that if you're not perfect, you won't find a perfect partner, either... hmm, vicious cycle. But at least a bunch of new things appear that you can consume. You can emotionlessly consume guys/girls (or both), alcohol, all kinds of distractions  Isn't it wonderful? No need to think and feel, it would just confuse you! Don't even think of opening up, don't even think of trusting! They're going to leave you anyway, you're right to be afraid! Fight to be prettier, because that's all that counts! If you've become jaded, get lost in a virtual world where you can feel safe, since you can keep it under your control. You can be in charge! You realize that actually, you totally don't need anything (or anyone) else. You just have to keep up with the innovations, and the big companies will make sure that you don't even come to love the gadget that you're using too much, because in the blink of an eye, not a single app will run on it. Because you also have to consume in the spirit of innovation! There is an excellent explanation for everything. You can even be dissatisfied with mother nature! Go ahead and question the perfection of creation or evolution! Doubt that you are put together well! According to the current standpoint of science you are meat, material. A pebble on the rocky road of development. Don't think that you are a unique, unrepeatable, mystical and perfect being that is not only driven by biology, but also by mind and soul! That's not profitable! You have to be terrified of diseases,of cancer, and you know what? If the message carried in your genes won't make you sick, then this will. Parading under the flag of well-being, they barbarously disrupt the delicate balance of your body, and urge you to destroy. Cut off this or that part of yourself, so it won't be attacked by cancer, remove your internal organs in hopes of a more complete life! Buy new breasts, a new face, a new body! I might be old-fashioned, though... I wouldn't discard the faint chance that I'm normal... Maybe I'm the only one who thinks humans aren't omnipotent... and there was a time when they claimed with the same confidence that the Earth is flat? That there are tons of nonmaterial things that we should indeed be concerned with? Shouldn't we maybe really appreciate what we have? Our body that serves us excellently, ensuring plentiful potential for life and pleasure? Shouldn't we bravely open up to another person and realize that he is at least as wounded and mistrustful as we are? Shouldn't we appreciate our partner who loves us despite (or because of) all our craziness? Shouldn't we stand by him, and realize when he does the same for us? Whoa, it's a wild thought, but maybe you get what I mean. And if two people love and respect each other, clearly they will raise the fruit of their love to the best of their knowledge, with care and love. Why wouldn't they, if they can see in her the features of themselves and their partner? And they HAVE to stand up for her even against the whole world, so she will feel cared for, safe and important. Unique and unrepeatable. That she counts. That way, she will turn out to be a reasonable person who thinks and probably makes the right decision. And she won't be just another cog that moves the machine of economy. But you can't get that instantly, or on sale. You have to work for it. I Can't see another way out of darkness. But being stupid is much more comfortable.



2016/10/23

helyesírás • spelling

Mi lenne, ha inkább csak a képeket nézegetnétek majd a receptkönyvben?:-)  / What if you don't read my upcoming book, just focus on the pictures? :-)


2016/10/16

hello misha!



Misha első modelljét már tavaly karácsony óta kerülgetem, nézegetem és próbálok belelátni. Hogy mit tudtam meg róla? Már a külsején látszik, hogy gondtalan, vidám karakter. A vállszélessége azt mutatja, hogy érzékeny lelkű, a feje mérete arra utal, hogy nagy gondolkodó. A munkálatok során sok időt töltöttünk együtt, így kiderült, hogy szertelen és kissé fanyar humora van. Ami különös, hogy pasi létére borzasztóan meg van elégedve magával... furcsa, mondhatni szokatlan jelenség. :-))) Mi tagadás, nagyon kedvelem, ezért nem meglepő, hogy jó néhány kaland részesévé tettem a folyamatosan készülő képregényekben. Mivel minden babát én állítottam össze és tettem dobozba, ezért határozottan állíthatom, hogy ismeretségünk nem csupán felszínes, Misha klassz pasi, igazi kalandor - imádom! Kezeskedem minden porcikájáért. Remélem ti is osztoztok majd a lelkesedésemben! Ismerjétek meg őt jobban!
 Egy buta kis mozit is készítettünk róla ami itt látható.





I've been sizing up and eyeing Misha's first model and trying to see into him since last Christmas. And what did I get to know about him, you ask? You can tell already from his appearance that he is a carefree, cheerful character. The width of his shoulders shows that he is a sensitive soul, and the size of his head tells us he is a big thinker. During the work process we spent a lot of time together, and it turned out that he has an eccentric and slightly wry sense of humor. What's strange is that for a guy, he is awfully self-contented... this is a strange, or you could even say unusal phenomenon. :-))) There's no use denying that I'm very fond of him, so it's no surprise that I've made him part of many adventures in our ongoing comic strips. Since I assembled and boxed every doll, I can definitely say that our relationship is not just superficial, Misha is a cool guy, a real adventurer – I love him. I personally guarantee the quality of every little part of him. I hope you will also share in my enthusiasm! Get to know him better! We made a short movie too, you can watch here.


2016/10/06

változások • changings



Rég nem írtam és nem azért, mintha nem lett volna miről. A játékok lineáris fejlődéstörténetének bealkonyodott. Minden összevissza, az ősrobbanást idéző káoszban születik mostanság és ehhez még nem találtam meg a megfelelő irodalmi formát – ezért a krónika is akadozik. Állati keményen dolgozom, hogy talpon maradjon a mesevilágom, na nem virtuálisan – az sosem érdekelt. Őszintén. Az egész ott kezdődött, hogy valahol megcsúsztam... egy ponton beszálltam a mókuskerékbe anélkül, hogy tudtam volna, és majdnem eljutottam odáig, hogy megrendelésre teljesítek ötleteket – őrület. Miért a megfelelés tűnik mindig a konfliktusmentesebb, könnyebb útnak? Egy este a teraszon pakoltam, amikor magamhoz térített az ősz illata. Nem úgy hatott, mint egy varázsital – nem akarom misztifikálni – egyszerűen annyi történt, hogy felidézte egy korábbi énemet, aki még tudta élvezni ezt. Nem tudtam visszaemlékezni, hogy hol hajtottam igába a fejem, de azt tudtam, hogy most hagyom abba. Rádöbbentem, hogy az idő rugalmas halmazállapotú: a figyelmeddel nyújtod, a mohóságoddal zsugorítod. Meg akartam felelni mindenkinek minden poszton, és ettől az idő megszűnt létezni. Pénteket péntek követett, és közte nem találtam semmit. Végiggondoltam tehát, hogy mi az én dolgom és mi az, amit mások is meg tudnak tenni helyettem. Elgondolkodtam, hogy miért akarom olyan emberek kívánságait teljesíteni, akik egy pillanatnyi ötletükre bőkezűen szánnak időt – az enyémből. Kicsit odafigyeltem az engem körülvevő rezgésekre. Ez bevált, a mesélő kedvem visszatért egy kis pihenő... azaz két receptkönyv elkészítése után. Úton vannak a nyomdába... és még legalább három kötet vár a sorára. Hamarosan részletesebben is írok erről a kapitális eltévelyedésemről. Bár visszatekintve inkább lázadásnak minősíteném. Amíg agyilag oda voltam, az irodában megváltoztak a dolgok: pénteken felnéztem és rádöbbentem, hogy az asztalom felett is be van polcozva a fal a karácsonyi készlet számára, és az otthonosan elrendezett cuccaim nem kedélyes hangulatot teremtenek, hanem akadályozzák a többiek munkáját. Lebontottam a dekort, és figyelni kezdtem. Konklúzió: az új felállásban a kutyák és én is útban vagyunk. Aztán rájöttem arra is, hogy nem hallom a saját gondolataimat, holott mindenki lábujjhegyen jár és lelegzik, hogy ne zavarjon. Nehéz szembesülni vele, hogy valahol már nincs keresnivalód többé. Van a gyártás és vagy te, közte vékony híd, amin nem kell naponta ide-oda mászkálni. El kell búcsúznom az imádott irodától, a jövő héten hazacuccolok, bármennyire fáj is. Nem gondoltam volna, hogy ez bekövetkezik. Ezt leszámítva minden megy a szokott kerékvágásban. Bojka serdül és napról napra tehetségesebb. A kutyák elemükben vannak, várom, hogy mikor hangzik el a szájukból az első összetett mondat. A gépemet széthajtottam, szervízben regenerálódik, remélem, nem sokáig, mert így a kapcsolattartás akadozik: az Űrkalózokról még mindig nem küldtünk hírlevelet. Időközben a jobb kezemről hüvelykujjtól csuklóig leégettem a bőrt forró olajjal főzés közben. Borzasztóan néz ki és még fáj is. De legalább már érzem. Ha nem is túl romantikus, de legalább állandó kapcsolat a valósággal. Ez van. Most már jól vagyok. A hét végéig rendezem a soraimat, és Bojka vezetésével Stop motion animációt készítek Misháról. A jövő héten ugyanis elkészülnek a babák! :-)




I haven't written for a while, not like there hasn't been anything worth writing about. The linear development of the games has drawn to a close. Lately, everything is being created in a disorganized, Big Bang-like chaos, and I haven't found the proper literary form for that yet, so the chronicle is faltering, too. I'm working really hard for my fantasy world to stay alive, though not virtually – I never cared about that. Honestly. The way the whole thing started is I slipped somewhere... at some point, I got on the hamster wheel without knowing it, and I almost got to the point that I carry out ideas on demand – it's crazy. Why does compliance always seem like the less conflicting, easier path? One evening I was putting stuff away on the terrace when the scent of autumn made me come to my senses. It didn't act like a magic potion – I don't want to mistify it – what happened is it simply reminded me of a previous self who could still enjoy the scent of autumn. I couldn't recall when I caved in, but I knew I was going to stop now. I realized that time has a plastic consistency: you can stretch it with your attention and shrink it with your greed. I wanted to meet everyone's expectations on every account, and because of this, time had ceased to exist. Friday followed  Friday and I found nothing inbetween. So I thought over what my job is, and what others can do instead of me. I pondered why I want to fulfill the wishes of people who expend time generously on a momentary idea - my time. I stopped to pay a little attention to the vibes around me. It worked, my inclination for storytelling came back after a little break... that is after writing two recepie books. They're on their way to the press... and at least three other books are waiting for their turn. I'll write about this capital aberration of mine in more detail soon. Though looking back, I'd rather qualify it as a rebellion. While I was far away in my mind, things changed in the office: I looked up on Friday and realized  that even above my desk, there are shelves on the wall for the Christmas supply, and my cosily organized stuff are not setting a pleasant ambience, they're holding up others in their work. I took down the decorations and started to observe. Conclusion: in this new set-up, the dogs and I are in the way. And then I also realized that I can't hear my own thoughts, even though everyone is walking and breathing on tip-toe not to disturb me. It's hard to face the fact that you no longer belong somewhere. There is production and then there's you, and between them a narrow bridge that you don't have to walk to and fro every day. I have to say goodbye to the beloved office, I'm moving my stuff home next week, no matter how much it hurts. I wouldn't have thought that this would happen. Aside from this, everything is going as usal. Bojka's growing up and getting more and more talented by the day. The dogs are in their element, I'm expecting to hear their first complex sentence any day now. I overstrained my computer, it's recuperating in the repair shop, hopefully not for long, because communication is faltering: we still haven't sent out a newsletter about the Space Pirates. Meanwhile, I burned the skin on my right hand from my thumb to my wrist with hot oil while cooking. It looks awful and it hurts, too. But at least I can feel it now. Even if it's not too romantic, at least it's a constant connection to reality. Such is life. I'm okay now. By the end of the week I'll pull myself together, and I'm going to make a Stop motion animation about Misha, with Bojka in charge. Because the dolls will be ready next week! :-)