Misha and the vintage typewriter • Misha és az öreg írógép




Misha bought a magic typewriter. At first glance, it didn’t seem magical at all, but the merchant said that it was a very unique and special machine, and since he was too old for such adventures, he had to sell it. Misha didn’t really understand what kind of adventures a typewriter could provide, but he didn’t ask, he was just excited to see how it works. At home, however, it turned out that the typewriter was not only not magical, but it didn’t even work properly: it didn’t print the letters that Misha typed in with one finger. Disappointed, he placed the last snow-white sheet into the machine and walked to the window. He turned back when the typewriter made a noise and started to work of its own accord. He was shocked to see a clearly legible, flawless sentence on the paper:
Are you ready for a new adventure?
Misha was always ready for all kinds of adventures, but he wasn’t prepared for witchcraft at all. Terrified, he ran out of the room, and only dared to return a couple of days later. The sentence was still there, waiting for him, exactly the same as it was: curt and curious. Misha looked at it. He was wondering how crazy it would be to answer. “It's not embarrassing if nobody sees it,” he thought, and typed the answer: Yes! A cheerful murmur escaped the machine, and the keys started to move. Black letters flowed onto the paper with cheerful little bumps. They always spelled out directions, or, mostly, just a short sentence: If you step out of the house, head right – and Misha followed the instructions curiously. He never knew where he would he go or how long the journey would take, but wonderful things happened to him every time. He still doesn’t understand how the machine knows the things it tells him, but he can hardly wait for each morning to come, for the moment when he sees the question: Are you ready for a new adventure?
...and Misha’s answer is always the same.





Misha vett egy varázslatos írógépet. Első ránézésre semmi varázslatos nem volt rajta, de az árus bizonygatta, hogy különleges gépezet, és mivel ő már öreg az efféle kalandokhoz, ezért meg kell válnia tőle. Misha nem igazán értette, hogy miféle kalandokat tartogathat egy írógép, de nem kérdezősködött, csak azt várta, hogy kipróbálhassa. Otthon kiderült, hogy a gyönyörű írógép nemcsak hogy nem varázslatos, de nem is működik rendesen: egyáltalán nem azokat a betűket nyomtatta a papírra, amiket Misha egy ujjal leütögetett. Csalódottan fűzte be az utolsó hófehér lapot a gépbe, és az ablakhoz lépett. Az írógép zajára fordult vissza, ami magától működésbe lépett. Rémülten látta, hogy egy tisztán olvasható, hibátlan mondat állt a hófehér papíron: – Készen állsz egy új kalandra?
Misha bármikor készen állt bármilyen kalandra, de a megmagyarázhatatlan, boszorkányos dolgokra egyáltalán nem. Ijedtében kirohant a szobából, és csak napokkal később merészkedett vissza. A mondat ugyanott, ugyanúgy várta őt: kurtán, kíváncsian. Misha farkasszemet nézett vele. Azt latolgatta, mekkora őrültség lenne válaszolni rá. „Nem kínos, ha senki sem látja” – gondolta, és begépelte a választ: Igen! A gépen vidám borzongás futott végig, majd megmozdultak a billentyűk. Vidám pattogással fekete betűk záporoztak a papírra. Mindig útirányok voltak, vagy legtöbbször csak ennyi: Ha kilépsz a kapun, indulj jobbra! – és Misha kíváncsian követte az útmutatást. Nem tudta, hogy hová megy, vagy milyen sokáig tart az út, de minden alkalommal csodás dolgok estek meg vele. Nem tudja azóta sem, hogy a gép honnan tudja mindazt, amit leírt neki, de alig várja a reggeleket és azt a pillanatot, amikor meglátja a kérdést: Készen állsz egy újabb kalandra?
…és Misha mindig ugyanazt válaszolja.