beszerzés • procurement




Most jöttünk vissza a szőlőskertből a kutyákkal. Minden napot sétával kezdünk, közben élvezzük, hogy  körülvesz a csend. Fű és igazi föld van a talpunk alatt. Nem is gondoljátok, milyen fantasztikus terápia ez. A problémák egészen más dimenzióba kerülnek, ha érzed, hogy része vagy ennek az egésznek. 

Amikor ide költöztünk meg voltam győződve róla, hogy lementünk a térképről. Időközben rájöttem, hogy sem gyereknek, sem kutyának, sőt lassan már embernek sem való a város. Voltak napok, amikor semmi sem mozdult itt, az üres faluban. Állt a levegő és ettől olyan volt, mintha megállt volna az idő. Mostanra eljutottam odáig, hogy ha lehet kerülöm a viszontlátást a várossal. A baba miatt ezúttal muszáj volt nagy levegőt vennem és leereszkedni az élhetetlen mocsokba. Elég mókás volt, hogy ezúttal azzal tűntünk ki, hogy tenyérbemászóan, provokatívan NORMÁLISAK voltunk. Régebben ez nem volt jellemző :-) 



Ami a vásárlást illeti, biztos voltam benne, hogy szokatlan jelenség vagyunk a homályos elképzeléseinkkel és a töketlenségünkkel, de hosszabban elidőzve a boltokban kikristályosodott a vásárlóközönséget hallgatva, hogy mi még így is a krémhez tartozunk. Mondhatni isteni ajándék voltunk a hordákban vonuló tankként mindenen átsöprő problémahalmazokat görgető, alkudozó "hölgyek" közt. Ezért különösen meglepett a segítőkészség és a humor amivel a textil boltok személyzete kiszolgált minket. Hála a türelmükért, kínomban én az első pár perceben fejbe lőttem volna magam. A legtöbb hozzávaló tehát meg van, megérkezett az első makett is, azt hiszem kimondhatom végre, hogy hajrá, kezdődhet a gyártás! 



We just got back from the vineyard with the dogs. We start every day with a walk, and we enjoy the silence surrounding us. There is grass and real earth under our feet. You wouldn’t guess how fantastic this is as therapy. Problems appear in a completely different dimension if you feel that you are a part of this all.

When we moved here I was convinced we had gone off the map. Meanwhile I realized that the city is not fit for kids, nor dogs, actually almost not even for humans. There were days when nothing moved here, in the empty town, the air stood still and it made it seem like time had stopped. By now I’ve gotten to the point that I avoid revisiting the city if I can help it. Because of the doll, this time I had to take a deep breath and descend into the unlivable filth. It was pretty funny that this time we stood out by being boldly, provocatively NORMAL. That hadn’t been like us earlier. :-)



Regarding shopping, I was sure that we are an unusual sight with our obscure ideas and inexperience, but having spent a longer time in the stores it became clear listening to the shoppers that even so, we still belong to the elite. You could say we were a gift among the haggling “ladies” marching in hordes, rolling problem mounds ahead of them, sweeping away everything like tanks. So I was especially surprised by the helpfulness and humor with which the staff of the textile stores served us. I’m thankful for their patience, I would have shot myself in the head in the first few minutes. So we have most of the materials, the first model has arrived, too, so I think I can finally say bring it on, production can begin!