2014/12/19

az élet csodaszép • it's a wonderful life


Már csak kétszer kell felkelni hajnalban és utána valószínűleg én is így fogom gondolni. Addig ez maradjon csak az, ami: egy klasszikus karácsonyi film címe. Nagyon naprakész vagyok a film témában mostanában, mert a férjem jobbnál jobb régi mozikkal rukkol elő esténként. Zseniális ötlet, mert meglehetősen nagy rések vannak a filmművészeti jártasságomban és hasznos kezdeményezés, mivel mozizás közben nem lehet munkáról csevegni. Mostanában ez nagyonis fontos szempont. Néhány hónap leforgása alatt számos fantasztikus filmélménnyel lettünk gazdagabbak neki köszönhetően. Eddig csak olvastam róla, de most már tapasztalatból mondhatom, hogy valóban lehet RETTEGNI a Hitchcock filmeken (Szédülés/Vertigo, A hátsó ablak/Rear Window - brutálisan jók), és azt is, hogy tényleg vannak KLASSZIKUSOK (A hosszú álom/The Big Sleep, Észak-Északnyugat/North by Northwest, Casablanca). Az élet csodaszép szintén az egyik a sorban. Ha kedvet kaptok hozzá, keressetek rá, már hozzáférhető magyar szinkronnal. Előre szólok: a kortárs életérzéshez szokott nézőknek nyilván lassú, régimódi és túl pozitív. A jelenkori szuperhősök ragyogásától hunyorgóknak viszont szívmelengető élmény lesz EMBEREKKEL találkozni a filmben. Ezeken túl van még benne egy érdekes felvetés: milyen lenne az élet, ha nem születtünk volna meg? Persze csak annyira merül el ebben a kérdésben, amennyire a karácsonyhoz és a hepiendhez szükséges. Mi pedig annyit rágódhatunk rajta a saját életünkre kivetítve, amennyit akarunk.


Van még egy film, szintén karácsonyi, kevésbé jó, de nem ez a lényeg. A címe: Shop Around the Corner. Ha megnézitek esetleg, rá fogtok jönni, hogy több furcsaság is van benne. A történet ugyanis magyar. A helyszín szintén (Andrássy út-Balta utca sarok). A szereplők nevei, a boltban látott feliratok, a stílus, minden. Fura kontraszt az amerikai színészgárdával. Annyira hihetően magyar karakterek mégis, hogy a férjemet aggodalommal töltötte el, hogy bármelyik pillanatban felbukkanhat Kabos Gyula. Huh, szerencsére nem. A főszereplő csaj lehetett volna 20-30 évvel fiatalabb, vagy inkább fényévekkel szimpatikusabb, akkor szavam nem lenne. A legkülönösebb az, hogy a huszadik perc környékétől azon gondolkodsz majd, hogy honnan ismerős a történet. Elárulom, döbbenet: ezt a filmet fényezték fel majd adták el újra A szerelem hálójában címmel (You've Got Mail - Meg Ryan, Tom Hanks). Ez az első eset, hogy a feldolgozás jobban tetszik, mint az eredeti. A férjem szerint a főszereplő csaj a ludas. Talán.


Nos, ez a bejegyzés talán kevésbé sikerült karácsonyosra. Nem akarok senkit áltatni, most még valóban nem érzem az áhítatot, csak azt, hogy fáradt vagyok. Vagy halott. De tudom, hogy ha az ünnepi előkészületek után amikor lerogyunk majd, akkor végre körül vesz a csend és elégedettek lehetünk: szép munkát végeztünk. Akkor majd megnézzük a filmet, begyújtunk a kályhába és körénk gyűlnek az angyalok. Olyan messzinek tűnik ez még, addig rengeteg munkánk van hátra. Kellemes ünnepi készülődést Nektek és ha addig nem találkoznánk, Áldott Ünnepeket kívánunk!

Az első ünnepi kiegészítőkkel elkészültem (Üdvözlőlap és kártya)






I only have to wake up early in the morning twice, and then I will probably think so, too. Until then, let it be just what it is: the title of a classic Christmas film. I'm very up-to-date in movies lately because my husband comes up with great old movies every night. It's a great idea, because my knowledge on cinema is pretty gappy and it's a useful proposal, since you can't chat about work while watching a movie. Over a few months we have been enrichened by numerous fantastic film experiences thanks to him. So far I've only read about it, but now I know from experience that you can really be TERRIFIED watching Hitchcock films (Vertigo, Rear Window - they're awfully good) and also that there really are CLASSICS (The Big Sleep, North by Northwest, Casablanca). It's a wonderful life is also one of them. If you want to watch it, you can download from the web in colour version as well. I warn you: for eyes used to contemporary bustle it is slow, old-fashioned and positive. But for those who have to squint for the blaze of modern superheroes it will be a heart-warming experience to meet PEOPLE in the film. Also, it poses an interesting question: what would life be like if we hadn't been born? Of course it only goes so deep in the question as is needed for Christmas and a happy ending. And we can ruminate about it projected on our own lives as much as we want. :-)

There is another film, also a Christmas one, but I am not mentioning it because it is particularly good. It's called Shop Around the Corner. If you watch it you will realize there are some strange things about it. Namely, the story is Hungarian. As well as the location (corner of Andrássy út and Balta utca). The characters' names, the signs in the shop, the style, everything. My husband was worried that Gyula Kabos might make an appearance in it. Luckily not. The main character could have been 20-30 years younger, or lightyears more sympathetic, but that's not the point. The strangest is that about 20 minutes into the film, you'll start wondering why the story is so familiar. I'll tell you, it's astounding: they polished and re-sold this movie with the title You've Got Mail.

Well maybe this entry didn't turn out so Christmas-y. I don't want to lead anyone on, I really don't feel the spirit yet, just that I am tired. But I know that if we collapse after the holiday preparations, then we will finally be surrounded by silence and we can look back on this year with satisfaction. Then we'll watch the movie, light a fire in the stove, and the angels will gather around us. We still have lots of work to do until then. Happy holiday preparations to You and if we don't meet until then, we wish you Blessed Holidays!

Well, I our Christmas design is ready yet (Chritmas card and gift tag):

2014/12/15

akvárium • aquarium


Legutolsó interjúnk ezzel a kérdéssel zárult: mit szeretnénk elérni még, innen hogyan tovább? Nem először kérdezték és eddig mindig mondtunk … pfff… valamit, de most a kérdés szinte rezgett a levegőben. Egymásra néztünk a férjemmel és egyszerre mondtuk: nem akarunk többet, ez MOST JÓ. Hadd élvezzük ki, ami most van, ez most nekünk elég. Nem akarunk új álmokat, hiszen alig teljesedett be az előző. Nekünk bejönni az irodába, megállni és végignézni a "birodalmunkon" (bármilyen kicsi is) maga a boldogság. Megsimogatni a játékokat, begyűjteni Danát a szomszéd irodából (a sivalkodásból lehet hallani, hogy hol jár), itt festeni, csomagolni nap mint nap hirtelen felbecsülhetetlen érték lett. Jó nézni az ablakunk előtt elhaladó embereket, a hangtompítóval észlelt forgalmat vagy észrevenni, hogy ránkcsodálkoznak a járókelők odakintről. (Tisztára olyan, mint egy akváriumban.) Igaz, így minden munkám publikus, de nem bánom. :-) Élvezem, hogy hazafelé menet bekopognak az ismerősök az ablakon, hogy elköszönjenek tőlünk. Ez jó. Ennyi kell. Lehetne tovább nőni, de annak ára van. Pont ez a bensőséges hangulat lenne az, amit fel kéne áldozni érte. Eddig pörgettük a dolgokat, mint mindenki más, babonásan törtettünk előre, hogy nehogy köddé váljanak az "eredményeink" abban a pillanatban, amikor megállunk. Most végre megálltunk… (nagy levegő)… és nem történt semmi. A félelem elmúlt. Most tanuljuk meg élvezni, hogy körülvesz puhán, melegen a JÓ. Nem sok ilyen pillanat van az életben. Mit is akarhatnánk… nagyobb autót, ékszereket, úszómedencét? Köszi, nem. Inkább felvállaljuk az idejétmúlt értékrendünket és kitartunk mellette. Olyan szürke reggeleken is, mint a mai, teáscsészével a kezemben, kutyával a fotelben, itt az akváriumban úgy érzem, minden rendben van. Mást nem is kérhetnék Karácsonyra. Köszönjük, jól vagyunk.:-)



Our last interview ended with the question: what else would we like to achieve, what next? It wasn’t the first time we’ve been asked, and we always said…. umm… something, but now the question was almost vibrating in the air. We looked at each other with my husband, and we said together: we don’t want more, this is GOOD NOW. Let us enjoy what there is now, it is enough for us. We don’t want new dreams, since the previous one has just come true. For us, to come in to the office, stop and look around „our empire” (however small it may be) it happiness itself. Caressing the games, collecting Dana from the neighboring office (you can tell by the noise where she is), painting here, packing each day have suddenly become a priceless treasure. It’s nice to watch the people passing by our window, the muffled traffic, or to realize that passersby are staring at us from outside. (It’s like being in an aquarium.) It’s true that all my work is public this way, but I don’t mind. :-) I enjoy that acquaintances knock on the window on their way home to say goodbye to us. This is good. We need this much. We could grow further, but that has a price. It is exactly this intimate mood that we would have to sacrifice for it. We’ve been rushing things like everyone else so far, superstitiously pushing forward, so our „achievements” wouldn’t evaporate the moment we stop. Now we’ve finally stopped… (deep breath)… and nothing happened. The fear has passed. Now we are learning to enjoy that we are softly, warmly embraced by GOODNESS. There are not many moments like this in life. What could we want… a  bigger car, jewelry, a pool? No thanks. We’d rather keep our old-fashioned values and stick to them. Even on gray mornings like today, with a teacup in my hand and the dog on the couch here in the aquarium, I feel like everything is all right. That's all I wanted for Christmas. We are fine, thank you. :-)

2014/12/12

lámpa projekt • lampshade project





Nagyon kedveljük a minimál stílust és a puritán, rusztikus dolgokat, így nem nagyon fecséreltük az időnket "felesleges" bútorokra és lámpabúrákra - eddig. Nyilván öregszünk, mert a tíz éven át indusztriális hatást biztosító csupasz-villanykörte-egy-árva-foglalatban megoldás megingott pozíciójában. A sokadik monitor előtt töltött nap után felvetődött a kérdés, hogy jó-e nekünk, ha vacsora közben csak hunyorogva tudunk egymásra nézni. Nosza próbáljuk ki, milyen lenne egy búra! - javasolta a férjem, majd gyakorlatiasan egy papírzacskót húzott az izzóra. Nem is akármilyet… intimissimi outlet… nagyon elegáns lett. Mindenki borzasztóan elégedett volt, csak az én maximalizmusom és perfekciómániám újult ki ha ránéztem. Nem tudom, ti hogy látjátok, nekem úgy tűnt, mintha nem annyira harmonizálna az adventi naptárral. Sem. Két pohár bor után sem. Akkor elkezdtem lámpa után kutatni a neten (sürgősségi megoldásról volt szó), húúúú és olyan gyönyörűt találtam! Betonból, belül aranyozva! Az alapanyag súlya definiálta a hozzáférhető legnagyobb átmérőt, így letettem arról, hogy legyen nekünk ilyen. Összefoglalva: drága volt. Helyesbítek: nem volt drága, nem vitatom, hogy ér ennyit, csak nem szántam rá ilyen sokat.  Nadeakkormost? Mindenesetre megmutattam a férjemnek, hátha más perspekítvából látja a lehetőségeinket, de nem… sikerült annyira megijesztenem, hogy ő vetette bele magát a lámpaprojektbe. Nyilván szimpatizált a beton verzióval, mert hamarosan talált egy hasonló megoldást papírból. Kénytelen voltam belátni, hogy nagyon rendben van, sőt az otthoni előállítás lehetősége felvillanyozott: szeretem a gyors és hatékony dolgokat. Az eredeti lámpát itt, a sablont pedig itt találjátok, a férjem végül nem így valósította meg, hanem átalakította kicsit (megnyújtotta az oldalait).







Az aranyozás egy ideig kérdéses volt, mert családom tagjai időközben megszokták az "átderengést", ami esetleg hiányozna nekik. Bearanyoztam, szép lett. Pipa. Azt hiszem ideje volt levenni a zacsit a lámpáról…még egy két nap és az intimissimi feliratot is megszokták volna.






We really like minimal and puritan, rustic things. So we never wasted our time with "useless" furniture and lampshades. We are obviously getting old, because the industrial bare-lightbulb-in-a-plain-socket solution has wavered in its position. After many days spent in front of the computer screen, we had to ask the question, is it good for us that we can only look at each other squinting during dinner. Well, let's try what a lampshade would be like! – said my husband, and practically put a paper bag on the lightbulb. Not any bag… intimissimi outlet… it was really elegant. Everyone was awfully satisfied, but my maximalism and perfectionism arose when I looked at it. I don't know what you think, but it seemed to me that it didn't really harmonize with the advent calendar. Either. Not even after two glasses of wine. Then I started looking for a new lamp on the net (it was an emergency solution), woowww and I found one that is so beautiful! Made of concrete, lined with gold inside! Due to the material's weight, the available largest diameter was set, so I gave up having one. In short: it was expensive for me. But what now? Anyhow, I showed it to my husband, perhaps he would see our possibilities from a different perspective, but no… I managed to scare him so much that he took over the lamp project. He obviously liked the concrete version, because he shortly found a similar solution made of paper. I had to admit that it is very nice, and the possibility of making it at home excited me: I like quick and effective things. You can find the original lamp here and here, but we didn't make this, we altered it mede the sides longer, as you see on the pictures.
The gold lining was in question for a while, because my family members have gotten used to the diffused light, which they would miss. I made it although, they liked it, the end. I think it was time to take the bag off the lamp… one or two more days and they would have gotten used to the intimissimi label, too.


2014/12/01

jön a karácsony • christmas is coming

Idén kicsit megcsúsztunk az ünnepi előkészületekkel, de még nincs semmi veszve! Az adventi kalendárium és koszorú sajnos nem lett kész, ...na de a falfirka és a mézeskalács igen! Ügyeljünk a fontossági sorrendre! :-D Mellékelek néhány linket bizonyítékul, hogy ment ez nekünk másképpen is.










Fortunately Advent takes for four weeks, so I have time to pepare the decorations and get in the right mood. :-) This year I ran out of time... no advent calendar, and no hand made decoration at all... :-( Here you can find more ideas for Christmas:

2014/11/23

valami • something


Íme a hét programfüzete: Mélymerülés a valóságban. Kétes kimenetelű és még nem lezárt lelkigyakorlatok. Egyensúly. Az egyensúly alatt azt értem, hogy a jót rossz követi és fordítva. Bár a jó részek nekem valahogy rövidebbnek tűnnek. Lehet, hogy csak nem figyelek eléggé. Miért van az, hogy ha kezdek ellazulni és élvezni az életet, abban a pillanatban valami bosszantó történik? Értem én, értem… fény-árnyék, jó-rossz… de biztos ennyire gyorsan kell váltani? A jelek szerint ez nem kétséges. DE lehetne rosszabb is, mondjuk lehetnék annak a bőrében, aki szórakozik velünk. Itt nagy levegőt vettem, és végiggondoltam a dolgot. Ha az ő életét élném, az egyetlen örömöm mások megszivatása lenne. Nem cserélnék vele, inkább szívok. Tulajdonképpen nekem már az is jó, hogy én én vagyok és nem ő. Na lám, van minek örülni. Sokkal jobb kedvem lett.

Ebben a percben olvastam egy okosságot: "Before something great happens, everything falls apart."
Remélem, igaz, mert a romhegyeket tekintve most valami marha nagy dolognak kell történnie.

Szerencsére Bojka szülinapjának reggelére kitisztult az ég, és minden rendbe jött. Mára a kötelezően megtartandó 4 szülinapja közül túl vagyunk az elsőn, ami inkább csak megemlékezés volt, tekintve, hogy huszadika csütörtökre esett. Mégis jeles nap ez, úgyhogy ünnepi vacsora keretében adtuk át az első ajándékot: "A" könyvet. Ebben a bizonyos könyvben foglaltattak Bojána 7 és10 éves kora közt elkövetett képek és okosságok. Mint pl ez: „-…honnan tudod, hogy nem én vagyok a fogtündér? - kérdeztem.  - Onnan, hogy te állandóan vasalsz.". A könyv várakozásomon felüli sikert aratott, de ez a profi alapanyagnak volt köszönhető és annak is persze, hogy a lányom felnőtt. (Tíz ééééév!!!!) Még hátra van az iskolai és a családi ünneplés. A hétvégét várhatóan a konyhában fogom tölteni, és már előre tudom, hogy a tejszín nem fog felverődni. Mondjuk foglalkozhatnék a munkával is, de ez jár az eszemben. Totál lebőgés lesz, ha a torta lassú kúszással megindul majd a talapzatról. Sebaj, lesz még néhány fogás, ahol kompenzálhatok.

…hogy a munkáról is essen szó: nagyon felpörgött az élet, gombamód növekvő dobozhegyek nehezítik a mozgást az irodában, mindenki csomagol, pakol, levelez. A nem létező kreativitásomat a családnak szánt ajándékok elkészítésére összpontosítom. Egyelőre az adventi naptáron tépem magam, és mellesleg készülnek már a karácsonyi ajándék festmények is. Meg még valami, de azt nem írhatom le… atyavilág, négy hét és Karácsony! Szoros lesz…


sikerült!!!:



Voilá the schedule of the week: deep-diving in reality. Unfinished retreats with uncertain results. Balance. By balance I mean that bad follows good and vice versa. But somehow the good parts seem shorter to me. Maybe I’m just not paying enough attention. Why is it that if I start to relax and enjoy life, something annoying happens instantly? I get it, I get it…: light-shadow, good-bad... but do we really have to switch so fast? It seems so. BUT it could be worse, for example I could be in the shoes of the person causing us this trouble. I took a deep breath here and thought the whole thing through. If I were living his life, my only pleasure would be picking on others. I concluded that it is possible to live that way, but what for? You know what? I’d rather not trade. I’m happy I’m me and not her. See, there is something to be glad for. I’m in a much better mood now.

In this minute I read something smart: „Before something great happens, everything falls apart.”
I hope it’s true, because looking at the ruins, something huge should happen now.

Luckily by the morning of Bojka’s birthday the sky cleared and everything was alright. We have held one of her four obligatory birthdays, it was more of a commemmoration, because the twentieth was on a Thursday. It is a big day though, so during the festive dinner we gave Bojka her first gift: „The” book. This book has pictures and sayings by Bojka from age 7 to 10. For example: „How do you know I’m not the tooth fairy?”, I asked. „Because you’re ironing all the time.” The book was more successful than I expected, which is thanks to the great material, and of course the fact that my daughter has grown up. (Ten yeeeears!!!) The school and family celebration are still left. I am probably going to spend the weekend in the kitchen, and I already know that the cream will not let itself be whipped. I could busy myself with work, but this is what’s on my mind. It will be a complete embarassment if the cake starts slowly sliding off the stand. No matter, there are a few other courses I can make it up with.

…a few words about work: life has really sped up, the tons of boxes make moving around in the office difficult, everyone is packing, stacking, writing. I am focusing my non-existent creativity on making gifts for the family. For now I am working on the Advent calendar, and the Christmas gift paintings are in progress, too. And something else, but I can’t write that down… oh my God, four weeks and it’s Christmas! It’s going to be a tight schedule…

the cake is ready, and perfect!!!