2016/07/27

új technika • digital drawing


Háromszor kellett nekifutnom a taxis játéknak és visszapattannom, hogy megértsem: rossz irányban haladok. Ekkor már elképzelhetetlenül sok munkaóra volt benne, de az izzadtságszag átütött minden megoldáson. Sírni tudtam volna. A maximalizmus nem ajándék, hanem átok. 
Aztán ahogyan szokott, a véletlennek köszönhetően jött a megoldás. Nyaralásunk alatt megvettem a Timeline című könyvet Peter Groes illusztrációival. Teljesen a hatása alá kerültem, így nyomban elolvastam a vele készült interjút a PictureBookMakers blogon, mivel kíváncsivá tett, hogy hogyan tudta ezt a gigantikus művet egyetlen emberöltő alatt létrehozni. Szerencsére a beszélgetés során kitért erre is. Elindultam a megadott nyomon. Az internet létezése óta nincsenek titkok. :-) Hamar megtaláltam a legrészletesebb információkat az általa használt eszközről és a digitális rajzolásról általában. Persze megbabonázott az új világ. Megvitattam a férjemmel a dolgot és végül egyetértettünk: jó pap holtig tanul.
Igen, jelenleg úgy tűnik a ProCreate választ adott minden problémámra. DE Mindössze egyetlen kísérlet elég volt az (ismételt) totális kétségbeesésemhez. A program könnyed, kifinomult stílusa gyors és pozitív eredményt hozott. A kezem alá simult mintha évek óta együtt dolgoznánk és a fényes felületen ellenállás nelkül sikló eszköz túl készségesnek bizonyult. Megijedtem. Az elkészült képtől elkáprázva arra gondoltam, hogy: húúúú, ezt én rajzoltam! Aztaaaaaa! Aztán belémhasított a felismerés: én ezt nem így akartam. Sőt! Ha őszinte akarok lenni, valójában már nem is emlékszem rá, hogy mit is akartam. Annyira meggyőző volt, annyira hatásos...hogy akaratlanul is a befolyása alá kerültem. Nagy levegőt vettem és szembefordultam vele. Sajnos nincs más választásom, át kell vennem az irányítást. A dolog folyamatban van. Bármilyen előrelépés estén azonnal jelentkezem.


I had to start and restart the taxi game three times to finally get it: I'm going the wrong way. By this time I had already put many hours of work into it, but you could feel the strain on all solutions. I almost cried. Perfectionism isn't a gift, it's a curse.

Then, as usual, the solution came along by accident. During our vacation, I had bought Timeline with the illustrations of Peter Groes. I was completely entranced by it, so I immediately read the interview they made with him on the Picturebookmakers blog, since I was curious how he could have created this gigantic work of art in one lifetime. Luckily he talked about this during the interview as well. I embarked on the designated path. Since we have the internet, there are no secrets anymore. :-) I quickly found the most detailed information on his tool of choice and digital drawing in general. Of course I was fascinated by the new world. I discussed the subject with my husband and he agreed to try a new tool . Yes, the digital drawing and ProCreate gave a solution to all my problems. BUT only one attempt was enough for my total despair (again). The graceful, shopisticated style of the program yielded fast and positive results. It fit in my hand as if we had been working together for years, and the tool sliding on the shiny surface with no resistance proved to be too responsive. I got frightened. Amazed by the finished picture, I thought: wooww, I drew that! Whooaa! Then it hit me: this is not what I wanted. In fact, to be honest, I don't even remember what I had wanted anymore. It was so convincing, so impressive... that I was involunatrily spellbound by it. I took a deep breath and turned to face it. Sadly I have no other choice: I have to take over the control. It's in progress. I will let you know immediately if there is any improvement.



képregények • comics





A képregény fotózás sajnos nem úgy alakult, ahogyan terveztem. Bojka izgatottan várta, mint egy ajándékot, egy közös programot…de abban a pillanatban, amikor elkezdtem a munkát, meghátrált. Furcsa volt a viselkedése, nagyon elgondolkodtatott. Lassan letapogattam, hogy beletrappoltam egy világba, ami már az övé. Rájöttem, hogy babaház és minden lakója már hozzá tartozik és azzal, hogy kölcsönvettem őket, rájuk kényszerítettem az én történeteimet, holott már megvan a sajátjuk. Bojka azért is neheztelt rám, hogy a babáknak a fotózás alatt nincs hol aludniuk, hontalanok lettek :-))). Ráadásul Mishát le Emileztem és ezért finoman bár, de rendkívül kitartóan kérdezgetett arról, hogy ezt komolyan gondolom-e. El is mesélte, hogy vele milyen kalandokat éltek át a babák. Persze azt visszautasította, hogy ezek nyilvánosságra kerüljenek. Nos teljesen összezavarodtam. Lehet, hogy mélyre nyúltam…ami biztos, hogy vissza kell állítanom a rendet: Misha marad Misha…Emil pedig…vár a sorára. A történetek aranyosak lettek, bár céljuk még nincs. Talán foglalkoztató könyvként végzik, talán csak a neten (Issuu) olvasható kis kiadványok lesznek. Persze csak a tulajdonos jóváhagyásával. :-) Eddig három rövid kis szösszenet van kész…nagyjából. A szöveg még messze nem tökéletes.



Unfortunately, the comic book photo shoot didn't turn out the way I had planned. Bojka was anticipating it like a gift, quality time together... but the moment I got to work, she backed off. Her behavior was strange, it made me think. I slowly discovered that I had marched into a world that is already hers. I realized that the dollhouse and all its residents already belong to her, and by borrowing them, I had forced my stories on them, but they already have their own. Bojka was also cross with me because the dolls had nowhere to sleep during the photo shoot, they had become homeless :-))). Plus I called Misha Emil and because of that, she kept asking me subtly but persistently if I'm really serious about this. She even told me what adventures the dolls had had. Of course she refused to let these go public.  Well I was completely confused. Maybe I had touched on something too deep... what's certain is I had to restore order: Misha stays Misha... and Emil... is waiting for his turn. The stories turned out really cute, though they don't have a purpose yet. Perhaps they will end up as an educational book, perhaps they will only be small online publications. Of course with the consent of the owner. :-) Three short stories are ready, but the text is far from perfection.




2016/07/11

űrkalózok • space pirates




Elkészült az Űrkalózok, amely ellentmondva a fizika törvényeinek ismét belefért a hagyományos méretű dobozba. Többet és többet pakolunk bele minden alkalommal. :-))) Rengeteg inspiráló eleme van (űrhajók, kalózok, kincsek), így szerintem szerepjátékra is kiváló lesz! Bojkából kiindulva persze, ő minden játékot erre használ. Ha valaki követte az eseményeket, tudja, mennyit vívódtunk a kor szerinti besoroláson. Végül abban maradtunk (fejlesztő pedagógusunk beleegyezésével), hogy két különböző nehézségi szinttel bocsátjuk útjára, hogy kicsik és nagyok is egyaránt élvezhessék. A visszajelzések alapján a grafika megragadta a felnőtteket is, így sokan várják már, hogy a boltokba kerüljön. Köszönjük a kedves leveleket és az aktív részvételt a tervezés folyamatában! Szuperek vagytok! Nagyon klassz játék lett, bár felnőttként arra számítsatok, hogy a játékmenet nem bonyolultabb egy “ki nevet a végén”-nél, akkor biztosan nem okozunk csalódást! Jó szórakozást!




The Space Pirates game is done, and contradicting the laws of physics, it fit into the traditional sized box. We keep packing more and more into it every time. :-))) It has lots of inspiring elements (spaceships, pirates, treasures), so I think it will be perfect for roleplaying as well! Based on Bojka of course, she uses every game for roleplaying. If you've been following our updates then you know how much we struggled with the age limit. Finally we decided (with the consent of our developmental teacher) to publish the game with two different difficulties, so little ones and big ones can also enjoy it. Based on your feedback, the graphics have won over the grownups, too. :-D So a lot of people are anxious for it to be in the stores. Thank you so much for your kind letters and active participation in the design process! You're awesome! It turned out to be a really cool game, although as a grownup you should know that the gameplay is no more complicated than Ludo, then you definitely won't be disappointed. Have fun!



2016/07/06

lighthouse remake

Végre elkészült a Lighthouse új ruhája! Remélem tetszik! :-) Még több kép és infó ezen a linken.
The Lighthouse has new design, I hope you like it! More information here.




2016/05/30

apró pékség • mini bakery


Kicsit korábban ugyan mint kellett volna, de Bojkával elkészítettük a bevásárlós szetthez a bagetteket és péksüteményeket. A ruhának ugyan csak a vázlata van meg, de befutottak a süti és kenyér öntőformák Hong Kongból. Mi pedig nem tudtunk ellenállni nekik. MUSZÁJ volt kipróbálnunk. Aztán nem tudtunk leállni. :-)

Though a little sooner than we should have, Boja and I made the baguettes and pastries for the shopping set. I only have the sketches ready for the clothes, but the silicone molds arrived from Hong Kong and we couldn't resist. We just HAD to try them. And then we couldn't stop. :-)













2016/05/26

taxis játék • taxi game



Néha elég furcsán állnak össze a gondolatok. Nem tudhatod, hogy milyen mélyen raktározódik el egy-egy élmény, mit vonz magához és mivé formálódnak együtt a végén. Csak azt látod, hogy a képek egymásra csúsznak, mint a fóliák, és felvillan a kész felirat. Ezúttal két olyan távol eső képet sikerült összekapcsolnom, hogy le sem merem írni. Túlságosan is súrolja az abszurditás határát. Persze az csak az első lépés, hogy bevillant az ötlet, a java még hátra van! Két hónapot kaptam a férjemtől, hogy elkészüljek a grafikával, így a gyártással együtt kész lehetünk még karácsonyra. Akkor a lényeg: ma hivatalosan elkezdtem a taxis játékot. Persze ismét új technikával. Mivel én vagyok jelenleg az egyetlen grafikus a cégnél, külön jó, ha nem csak a kitaposott csapáson haladok. Az, hogy ez mekkora rizikó és hajtépős, vérnyomás emelgetős kaland, az már én problémám. A játék címe vagy Taxi Race in the Old Town lesz, vagy Marbushka Garage, vagy Old Town Garage. Csak határozottan……eddig a munka. A szakácskönyv pedig a hobbi. :-D



It's curious how thoughts come to be sometimes. You can never know how deeply an experience is stored, what it will attract, and what they will turn out to be together in the end. You only see the images sliding over each other like slides, and the finished caption shows up. This time I managed to associate two images that are so far from each other that I don't even dare to write it down. It's too near to the border of absurdity. Of course coming up with the idea is only the first step, most of the work is yet to come! My husband gave me two months to finish the graphics, so we can be ready with production by Christmas. So the point is: today I officially started making the taxi game. Once again with a new technique, of course. Since I am the only graphic designer at the company, it's even better that I don't just walk on the beaten track. The fact that this is a huge risk, and a hair-pulling, blood-pressure-raising adventure is my own problem. The name of the game will either be Taxi Race in the Old Town, or Marbushka Garage, or Old Town Garage. Way to be decisive... so that's work. And the cookbook is a pastime. :-D

2016/05/25

gyors áttekintés • quick overview

Vajon miért vonzódom ennyire a babaházakhoz? Vajon miért vonzódik MINDENKI a babaházakhoz? Minél jobban belemélyedek a makettezés és a miniatúrák világába, annál elképesztőbb számomra, hogy milyen sok embert hoz lázba a téma. (Még a fiúkat is!) Számtalan oka van a rajongásnak, főleg a barkácsolás, mondják, de szerintem csak azért, mert ez kevésbé ciki indok egy felnőtt ember szájából. Valójában azt gondolom, hogy mindenki szeret egy saját világot teremteni, csakúgy mint én. Megépíteni egy olyan otthont, amire a valóságban nincs kapacitása, gondozni egy olyan kertet, ami mindig ugyanolyan marad, felvenni olyan ruhát, amit élőben soha. Az egész olyan, mint egy valóra vált álom.
Nem kezdtem túl fényes kedvemben az évet, mert úgy volt, hogy idén nem fogok tudni babázni. Tavaly év végén megbeszéltük, hogy jó néhány "kiöregedett" játékot kivonunk a forgalomból, viszont azokat mihamarabb pótolnom kell. Háromból kettő kész, illetve egy remake van, de mivel minden alkatrészét újra elkészítettem, ezért azt hiszem, jár nekem a pont. A harmadik eszelős munka lesz, csakúgy, mint tavaly a séfek. A személyi változások miatt nem voltunk egyszerű helyzetben, kemény munka volt kreatívkodni és közben elrendezni, kézben tartani mindent… de most már bátran állíthatom, hogy hurrrá, sínen vannak az új játékok, a babák és a ruhák is. Csak éppen a babaház nem. Részben technikai, részben anyagi akadályai vannak. Illetve a kettő egymásból következik. A fennakadást olyasmi okozza, amire nem is gondoltam eddig: a csomagolás. Ennél nincs prózaibb dolog a világon! A babaházat egyszerűen képtelenség biztonságosan becsomagolni!
Ha minden alkatrészéhez gyártanánk dobozt, meg olyat is, amibe a ház és minden kis doboz is belefér, akkor az elég költséges mulatság lenne, nem beszélve a végső becsomagolt méretről. Jó nagynak ígérkezik, tehát a szállítási költsége kifizethetetlen, és ráadásul még sérülékeny is. Ha összetörik szállításkor, jönnek a reklamációk, ügyintézés, huzavona a szállító cégekkel… szóval ennyi. Ismét előre lekesedtem és lekesítettem másokat – ezúttal is elnézést kérek és ígérem, legközelebb csak akkor szólok, ha becsomagolva, átmasnizva áll készen. Akkor lesz babaház, ha jön a logisztika angyala és homlokon csókol. Addig nem bocsátkozom előrejelzésekbe.


Jó hír is van! Megszületett az első babás képregény története és Bojka annyira rágyorsult, hogy a nyári szünetből ezt várja a legjobban. Ő lesz a jobb kezem a fotózásnál, segít pakolni, berendezni, öltöztetni. Klassz lesz!



I wonder why I love dollhouses so much? I wonder why EVERYONE loves dollhouses? The more I delve into the world of scale models and miniatures, the more amazing it is to me how many people are fans of the subject. (Even boys!) There can be many reasons for this enthusiasm, mainly woodworking, they say, but I think they only say that because it's less embarassing a reason coming from a grown-up. Actually I think everyone likes creating their own world, just like I do. Building a home they don't have the capacity for in reality, tending a garden that will always stay the same, putting on a dress they never would in real life. It's all like a dream come true.
The year didn't start in a very good mood for me because it seemed like I won't be able to work with the dolls. At the end of last year we agreed that we're going to discard some “worn-out” games, but I have to replace them as soon as possible. Two out of three are finished, actually one of them is a remake, but since I remade all the components, I think I deserve a point for that. The third one is going to be crazy work, just like the chefs last year. Due to the changes in our staff, our situation was not a simple one, it was tough work being creative and organizing, holding it all together at the same time... but now I can finally say hooray, the new games, dolls and clothes are on the way. Only the dollhouse isn't. The obstacles are partly technical, partly financial. Well, they are consequences of each other. The tie-up is caused by something I hadn't even thought of before: packaging. The most unpoetic thing there could be! It's simply impossible to package the dollhouse safely! If we made a box for each component, and one that fits the house and all the little boxes, that would be pretty costly, not to mention the final, packaged size. It would probably be pretty big, so the shipping cost would be unaffordable, plus it's fragile, too. If it breaks during shipping, then come the complaints, administration,  fussing with the shipping companies … so that's it. I got myself and others worked up ahead of time – I apologize once again and I promise next time I will only announce it if it's ready, packed and tied with a bow. There will be a dollhouse once the angel of logistics comes and kisses me on the forehead. I won't make any predictions until then.

I have some good news, too! The story of the first doll comic has been born, and Bojka likes it so much that it's what she's most excited about in the summer break. She'll be my right-hand man with photography, she's going to help pack, furnish and dress. It's going to be awesome!