2014/10/02

bojka ajándéka • present for bojka

Bojka születésnapjára kért egy képet tőlem. Ezt a történetet választottam: Prvicen nyaraltunk, amikor egy nap Bojka rosszul lett (a fagyi volt a ludas). Egész nap nem tudott felkelni, így mi is osztoztunk vele a szobafogságban. Kinyitottunk minden ablakot, hogy legyen valami kapcsolatunk a tengerrel: legalább érezzük az illatát és halljuk a morajlását. A szélben lobogtak a függönyök és akkor... berepültek a fecskék. Köröztek egy darabig Bojka ágya felett, majd huss. Bojka azt mondta, hogy hozzá jöttek megvígasztalni és egészen felvillanyozódott tőle. Látványnak sem volt utolsó, de ami a lényeg, hogy Bojka jobban lett a gyógyító fecskéktől.


Bojka wanted me to paint a picture for her birthday. I choose this story what happed with us long time ago: We spent our summer holiday on Prvic, when Bojka became ill. We were locked in the hotel room for a day, due to her illness. We opened all the windows to be some connection with the sea: to feel the smell and hear the sounds of the sea. The breeze fluttered the curtains ... and then accidentally swallows flew in. Circled above Bojka's bed, and then left. Bojka said they came to visit her, and then she cheered up. Healing swallows. :-)


amikor itt tartottam a festésben....
at this point...



akkor kisütött a nap:
the sun shone on the picture :



jó ötlet volt:
it was a good idea:


2014/09/24

hogyan tovább? • what to do next?



Ugyan még kaphatóak a babák, de még időben új megoldást kellett találnunk a következő gyártáshoz. Szép, szép, hogy minden fej egyedi de - lássuk be - embert próbáló feladat a festéssel követni az izgalmasan változatos formákat. Különösen a kezdetleges sablonommal (ha még emlékeztek rá :-) ). Mérlegeltem a kapacitásomat és arra jutottam, hogy jön a karácsonyi hajrá és nagyon hatékonynak kell lennem. A fogyás alapján ugyanis úgy látom, hogy sokkal hamarabb kell utángyártani mint gondoltam. Szerencsére a mesterünk hosszú küzdelem után megtalálta a megoldást és az új fejek már bizony gyártósorra kerülhetnek. Lefotóztam a speciális célszerszámot, amit készített hozzá. Hasonló pírral az arcán mutatta a mester, mint amivel én az arcfestő sablonomat lobogtatom. :-) Szerintem egyikkel sincs semmi baj...ha egyszer működik?!?! Egyébként tök jól néz ki! Íme:




A karácsonyi játék is jól áll már, elkészültek a stanckések és a mekett így grafika nélkül is elég mutatós darab lett.



Ígértem kutyás játékot…nnna erről majd később. Mert mielőtt teljesen elmerültem volna a dolgozó nő szerepében Bojka megkérdezte, hogy elhívhatja-e Julcsit a születésnapjára. Itt gondolataim hömpölygő folyama megakadt. Hm? - kérdeztem. Mert (talán emlékszem) hogy a szülinapja előbb van, mint Karácsony. Valóban - bólintottam - dereng valami. Nem tudom éreztétek-e Bojka kérdésében rejlő csapdát. "Elhívni" a szülinapra annyit tesz, hogy gondoskodnom kell arról is, hogy az említett vendéget legyen HOVA elhívni. Összefoglalva: bulit kell szerveznem. Nem akármilyet, mint kiderült: világító festékeset. Később részletezem. Továbbá rögtön kaptam listát is: 
- tacskó (szóóóóó sem lehet róla amíg Janka él)
- Janka baba (itt majdnem sírtam - alig fejeztem be Emmát!!!)
- ébresztő óra, hogy még előttünk fel tudjon kelni kávét főzni megfáradt szüleinek (végre egy jó ötlet)
- egy festmény tőlem (hízeleg a csaj)
- Bojána életmű könyv második rész (atyaúristen) 
(( az elsőt alább láthatjátok, terjedelmét tekintve már érthető a kétségbeesésem, ugye?))





Don't be afraid, the dolls are still available! …but we have to think ahead to find new solutions for the production before starting new Emma series! It was lovely that the form of each wooden head were unique, but hard to follow the exciting variety of forms with painting. In particular using my simple template (maybe you remember). I concluded that Christmas is coming, and I have to be very effective. Fortunately, the master (who makes the woodwork) made a special tool, and thanks to the development: all the heads will be the same.

…and meanwhile, we produce the Christmas game, and as you see on a test piece, that it's nice without the graphics too. 

I promised a dog game ... well, bad news: you have to wait. Because before being fully absorbed in the role of a working woman Bojka asked me if she could invite Julcsi for her birthday. Here my creative thoughts stuck. Hm? - I asked. Because (perhaps I remember) that her birthday is BEFORE Christmas. Indeed - I agreed. I do not know whether you felt the trap in my daughter's question? "Invite her" means that I also have to organize a party where Julcsi could be invited. In summary, I have to organize a party. Not just any kind, as it turned out: "glowing paint" will be the topic. (Details later.)
Furthermore, I got a wish list too: 
- Dachshund (no way until Janka is alive) 
- Janka doll (here I almost cried - just finished Emma!!!) 
- Alarm clock, because Bojka wants to get up earlier than us to make coffee for her poor, old parents (finally a good idea) 
- An original painting from me (she is flattering) 
- Bojána art book second part (OMG) 
((The first part you can see below. Now you understand why am I despaired, right?))

2014/09/11

hetedhét játékmúzeum • hetedhét toy museum



"…a játék is egyidős az emberiséggel, és nem ér véget a felnőttkorral. Egyfajta lelki szükséglet és igény arra a sajátos, általunk teremtett világra, amelyben a magunk számára elfogadható rend és szabályok uralkodnak - hogy így felvértezve biztonságban érezzük magunkat a valódi világban." (A Hetedhét játékmúzeum katalógusának kezdő sorai)

Hétvégén Székesfehérváron jártunk a játékmúzeumban - rehabilitációs célzattal. Engem kellett rehabilitálni, miután az iskolakezdéssel megspékelt Karácsonyi játék befejezés (Emma debütálásával megtoldva) leverte nálam a biztosítékot. Pénteken volt a mélypont: hirtelen elhatározásból  egyenként ki akartam nyitni a dobozokat, hogy megnézzem vajon minden egyes Emma olyan szép-e mint amilyennek lennie kell. A férjem megjegyezte, hogy az elmebaj határán egyensúlyozok. Nem ezen, hanem a túlsón. Ezen a ponton egyet kellett értenem azzal a klasszikus definícióval, miszerint ha hülye vagy olyan mintha halott lennél: csak a többieknek fáj. Persze én nem vettem észre, mert a belém sulykolt megfelelési kényszer rendszerint kikapcsolja a vészvillogómat. Nos a hétvégén kizárólag töltődtünk (-lásd még: korábbi bejegyzés). A Hetedhét játékmúzeum igazi kincs. Utoljára akkor voltunk ott amikor csak fehérvári babaház volt a neve. Én még korábbról is ismertem, egy 1985-ös kiadású mesekönyvemből, aminek a címe Egy nap a babaházban volt. Ebben már a Moskovszky gyűjtemény nagy része szerepel. Átböngészve a katalógusban a gyűjtemény történetét  kiderült, hogy itt is családi szenvedélyről van szó, csakúgy mint nálunk. Moskovszky Éva pedig konkrétan a táblás játékok őstörténetét kutatta és két könyvet is publikált ebben a témában. Hf beszerezni. Mármint nekünk. A kiállítást végig ujjongtuk, míg többen fénysebesen húztak el mellettünk. Azért én szeretettel ajánlom, szerintem kár kihagyni. Különösen azért, mert itt találkoztam először Réber László grafikáival eredetiben. Nehezen szakadtam el tőlük. A könyvekben előforduló silány reprodukciókra nincs mentség. Feltétlenül nézzétek meg!














“… playing is as old as humanity, and doesn’t end with adulthood. It is a kind of spiritual need and want for that special world created by ourselves, where the order and rules are acceptable for ourselves – so thus strengthening ourselves, we may feel safe in the real world.” (The opening lines of the Hetedhét toy museum’s catalogue)

On the weekend we went to Székesfehérvár to the toy museum – for rehabilitation. I needed to be rehabilitated, after finishing the Christmas game, together with the start of school (and Emma’s debut) had me overwhelmed. Friday was rock bottom: out of a sudden decision I wanted to open the boxes one by one to see if every Emma is as pretty as she should be. My husband commented that I am balancing on the border of insanity. Not this one, but on the other side. At this point I had to agree with the classic definition according to which being stupid is like being dead: it only hurts others. Of course I didn’t realize, because the compulsion forced on me to conform usually turns off my emergency warning light. Well we spent the weekend strictly re-charging (see also: previous entry). The Hetedhét toy museum is a real treasure. We were last there when it was just called Fehérvár doll house. I’ve known it from earlier, from a story book published in 1985, with the title One day in the doll house. Most of the Moskovszky collection is featured in it. Browsing the history of the collection in the catalogue it turned out that this is a family passion, just like ours. And Éva Moskovszky was specifically researching the prehistory of board games and published two books on the subject. Hw acquire them. I mean for us. We were exultant throughout the whole exhibition, while many people passed us at light speed. I recommend it with love, I think it’s a shame to miss. Especially because I saw László Réber’s original drawings for the first time here. It was hard for me to break away from them. There is no excuse for the wretched reproductions occurring in books. Go check it out!





2014/09/09

hétvége képekben • weekend in pictures

A múlt hét igazán borzasztóan megterhelő volt számunkra, rengeteg dolog egyszerre csapott össze a fejünk felett. A hétvégén végre egy kis pihenőt tartottunk. A hétvége izgalmas eseményei képekben:

The last week has been really stressful for us, a lot of things at once clashed over our heads. Over the weekend, we held a little rest. The weekend events in pictures: