2016/05/30

apró pékség • mini bakery


Kicsit korábban ugyan mint kellett volna, de Bojkával elkészítettük a bevásárlós szetthez a bagetteket és péksüteményeket. A ruhának ugyan csak a vázlata van meg, de befutottak a süti és kenyér öntőformák Hong Kongból. Mi pedig nem tudtunk ellenállni nekik. MUSZÁJ volt kipróbálnunk. Aztán nem tudtunk leállni. :-)

Though a little sooner than we should have, Boja and I made the baguettes and pastries for the shopping set. I only have the sketches ready for the clothes, but the silicone molds arrived from Hong Kong and we couldn't resist. We just HAD to try them. And then we couldn't stop. :-)













2016/05/26

taxis játék • taxi game



Néha elég furcsán állnak össze a gondolatok. Nem tudhatod, hogy milyen mélyen raktározódik el egy-egy élmény, mit vonz magához és mivé formálódnak együtt a végén. Csak azt látod, hogy a képek egymásra csúsznak, mint a fóliák, és felvillan a kész felirat. Ezúttal két olyan távol eső képet sikerült összekapcsolnom, hogy le sem merem írni. Túlságosan is súrolja az abszurditás határát. Persze az csak az első lépés, hogy bevillant az ötlet, a java még hátra van! Két hónapot kaptam a férjemtől, hogy elkészüljek a grafikával, így a gyártással együtt kész lehetünk még karácsonyra. Akkor a lényeg: ma hivatalosan elkezdtem a taxis játékot. Persze ismét új technikával. Mivel én vagyok jelenleg az egyetlen grafikus a cégnél, külön jó, ha nem csak a kitaposott csapáson haladok. Az, hogy ez mekkora rizikó és hajtépős, vérnyomás emelgetős kaland, az már én problémám. A játék címe vagy Taxi Race in the Old Town lesz, vagy Marbushka Garage, vagy Old Town Garage. Csak határozottan……eddig a munka. A szakácskönyv pedig a hobbi. :-D



It's curious how thoughts come to be sometimes. You can never know how deeply an experience is stored, what it will attract, and what they will turn out to be together in the end. You only see the images sliding over each other like slides, and the finished caption shows up. This time I managed to associate two images that are so far from each other that I don't even dare to write it down. It's too near to the border of absurdity. Of course coming up with the idea is only the first step, most of the work is yet to come! My husband gave me two months to finish the graphics, so we can be ready with production by Christmas. So the point is: today I officially started making the taxi game. Once again with a new technique, of course. Since I am the only graphic designer at the company, it's even better that I don't just walk on the beaten track. The fact that this is a huge risk, and a hair-pulling, blood-pressure-raising adventure is my own problem. The name of the game will either be Taxi Race in the Old Town, or Marbushka Garage, or Old Town Garage. Way to be decisive... so that's work. And the cookbook is a pastime. :-D

2016/05/25

gyors áttekintés • quick overview

Vajon miért vonzódom ennyire a babaházakhoz? Vajon miért vonzódik MINDENKI a babaházakhoz? Minél jobban belemélyedek a makettezés és a miniatúrák világába, annál elképesztőbb számomra, hogy milyen sok embert hoz lázba a téma. (Még a fiúkat is!) Számtalan oka van a rajongásnak, főleg a barkácsolás, mondják, de szerintem csak azért, mert ez kevésbé ciki indok egy felnőtt ember szájából. Valójában azt gondolom, hogy mindenki szeret egy saját világot teremteni, csakúgy mint én. Megépíteni egy olyan otthont, amire a valóságban nincs kapacitása, gondozni egy olyan kertet, ami mindig ugyanolyan marad, felvenni olyan ruhát, amit élőben soha. Az egész olyan, mint egy valóra vált álom.
Nem kezdtem túl fényes kedvemben az évet, mert úgy volt, hogy idén nem fogok tudni babázni. Tavaly év végén megbeszéltük, hogy jó néhány "kiöregedett" játékot kivonunk a forgalomból, viszont azokat mihamarabb pótolnom kell. Háromból kettő kész, illetve egy remake van, de mivel minden alkatrészét újra elkészítettem, ezért azt hiszem, jár nekem a pont. A harmadik eszelős munka lesz, csakúgy, mint tavaly a séfek. A személyi változások miatt nem voltunk egyszerű helyzetben, kemény munka volt kreatívkodni és közben elrendezni, kézben tartani mindent… de most már bátran állíthatom, hogy hurrrá, sínen vannak az új játékok, a babák és a ruhák is. Csak éppen a babaház nem. Részben technikai, részben anyagi akadályai vannak. Illetve a kettő egymásból következik. A fennakadást olyasmi okozza, amire nem is gondoltam eddig: a csomagolás. Ennél nincs prózaibb dolog a világon! A babaházat egyszerűen képtelenség biztonságosan becsomagolni!
Ha minden alkatrészéhez gyártanánk dobozt, meg olyat is, amibe a ház és minden kis doboz is belefér, akkor az elég költséges mulatság lenne, nem beszélve a végső becsomagolt méretről. Jó nagynak ígérkezik, tehát a szállítási költsége kifizethetetlen, és ráadásul még sérülékeny is. Ha összetörik szállításkor, jönnek a reklamációk, ügyintézés, huzavona a szállító cégekkel… szóval ennyi. Ismét előre lekesedtem és lekesítettem másokat – ezúttal is elnézést kérek és ígérem, legközelebb csak akkor szólok, ha becsomagolva, átmasnizva áll készen. Akkor lesz babaház, ha jön a logisztika angyala és homlokon csókol. Addig nem bocsátkozom előrejelzésekbe.


Jó hír is van! Megszületett az első babás képregény története és Bojka annyira rágyorsult, hogy a nyári szünetből ezt várja a legjobban. Ő lesz a jobb kezem a fotózásnál, segít pakolni, berendezni, öltöztetni. Klassz lesz!



I wonder why I love dollhouses so much? I wonder why EVERYONE loves dollhouses? The more I delve into the world of scale models and miniatures, the more amazing it is to me how many people are fans of the subject. (Even boys!) There can be many reasons for this enthusiasm, mainly woodworking, they say, but I think they only say that because it's less embarassing a reason coming from a grown-up. Actually I think everyone likes creating their own world, just like I do. Building a home they don't have the capacity for in reality, tending a garden that will always stay the same, putting on a dress they never would in real life. It's all like a dream come true.
The year didn't start in a very good mood for me because it seemed like I won't be able to work with the dolls. At the end of last year we agreed that we're going to discard some “worn-out” games, but I have to replace them as soon as possible. Two out of three are finished, actually one of them is a remake, but since I remade all the components, I think I deserve a point for that. The third one is going to be crazy work, just like the chefs last year. Due to the changes in our staff, our situation was not a simple one, it was tough work being creative and organizing, holding it all together at the same time... but now I can finally say hooray, the new games, dolls and clothes are on the way. Only the dollhouse isn't. The obstacles are partly technical, partly financial. Well, they are consequences of each other. The tie-up is caused by something I hadn't even thought of before: packaging. The most unpoetic thing there could be! It's simply impossible to package the dollhouse safely! If we made a box for each component, and one that fits the house and all the little boxes, that would be pretty costly, not to mention the final, packaged size. It would probably be pretty big, so the shipping cost would be unaffordable, plus it's fragile, too. If it breaks during shipping, then come the complaints, administration,  fussing with the shipping companies … so that's it. I got myself and others worked up ahead of time – I apologize once again and I promise next time I will only announce it if it's ready, packed and tied with a bow. There will be a dollhouse once the angel of logistics comes and kisses me on the forehead. I won't make any predictions until then.

I have some good news, too! The story of the first doll comic has been born, and Bojka likes it so much that it's what she's most excited about in the summer break. She'll be my right-hand man with photography, she's going to help pack, furnish and dress. It's going to be awesome!

2016/05/19

főzőcske • cooking

Gondoltam megörökítem ezt az őrült pillanatot ....elkezdtem a saját szakácskönyvünket! :-D
This is a very crazy and notable moment - I started to work on our cooking book! Diary from the kitchen. :-D






2016/05/02

világítótorony - mégegyszer • lighthouse - again

Ilyen még nem fordult elő velem, hogy egy munkafolyamat során ne tudjak időt szakítani a blogolásra. Ez az első bejegyzés tehát, ahol elejétől a végéig be tudom mutatni, hogy hogyan készült egy játék. Úgy volt, hogy csak a borítót cserélem le, aztán elkapott a lelkesedés és ez lett belőle. Olyan sokat játszottunk ezzel a játékkal, hogy már csak azokat a dolgokat láttam magam előtt, amik kimaradtak. Muszáj volt megrajzolnom. Nem is értettem, hogy hogyan hagyhattam ki ezeket korábban?! Gyakorlatilag újra terveztem az egész játék képi részét. Egy kis plusz munka, mielőtt belevágnék az Óváros című újabb giga játékunkba…jó kis bemelegítés volt! :-)))) jaj, a tartalom és a szabály maradt a régi!









I've never gotten so caught up in a work process that I couldn't find the time to write a blog. So this is the first entry where I can show you from start to finish how a game was made. I was only supposed to change the cover, but I got very enthusiastic, and this is what happened. We had played this game so much that after a while I only saw what was missing from it. I had to draw it again. I didn't even understand how I could have left these things out earlier?! I basically redesigned the whole visual part of the game. A little extra work before I start our new gigantic game, Old Town... it was a nice warmup! Oh, and the contents and the rules remained the same!



2016/04/07

dolgok • things

A hét tanulsága: nem érdemes aggódni, hiszen semmire semmiféle befolyással nem bírunk. Talán megállapítottam ezt már korábban is, de ha lenne vésőm, már készen lenne róla az emléktábla. Kőbe véshetjük azt is, hogy a történetek alakításában a porszemeknek van a legnagyobb befolyásuk. A mi porszemünk egy stancoló volt, aki rendre elcseszi a munkáinkat. A főnöke valamiért ragaszkodik hozzá, inkább nem akarom tudni, hogy miért van egy ilyen kaliberű embernek még mindig munkája. Ezúttal sikerüt négybe vágnia a játéktáblákat, veszélyeztetve azt, hogy nem tudjuk időben teljesíteni a hegyekben álló rendeléseket. De idén ez a forgatókönyv: minden atomokra bomlik, gondolom/remélem azért, hogy újra összeállhasson valami egészen új, sokkal nagyobb dologgá. Egy ideig úgy tűnt, sikerült konzerválni egy állandó, családias helyzetet a gyártásban és a forgalmazásban is, hátradőlni egy kicsit… de tényleg csak egy kicsit(!)… de aztán jött a robbanás. Nagyon komoly új forgalmazók jelentek meg a horizonton és csak kapkodtuk a fejünket. Az irodát kinőttük, pánikba estünk és betoltunk négy újabb salgó féle monstrumot a közepébe. Amivel csak azt értük el, hogy levegőt venni is csak a megbeszélt sorrendben tudunk. Több hely kell.
Gyorsan változnak körülöttünk az események és az emberek is. Vannak munkatársak, akiktől mi búcsúztunk, vannak, akik tőlünk. Kiderült, hogy ki hagyna magunkra a süllyedő hajón, és ki az, aki további lyukakat vágna rajta. Ismét bebizonyosodott, hogy a legstresszesebb helyzetekben csakis magunkra, vagyis inkább egymásra számíthatunk. Amíg a többiek nyafogtak, addig mi nekiveselkedtünk a férjemmel, úgy, ahogyan régen… nem latolgattuk, hogy bírni fogjuk-e vagy sem, persze ez mindegy is, ha egyszer nem vagy olyan helyzetben, hogy választhass. Nem tudtuk, hogy sírjunk vagy röhögjünk kínunkban, miközben ragasztgattuk a dobókockákra a matricákat és csomagoltuk a dobozokat mint kezdetben… de megcsináltuk! Megint. :-) Ha nem lennék hullafáradt és a kezem sem fájna állatira, akkor azt mondanám, hogy szuperhősök vagyunk. De szerencsére mára már rendeződtek a dolgok, mindenkinek, aki ment, talátunk a helyére új embert, sőt többet is. Minden rendelés, köztük a spanyol-portugál is összerakva, feladva. Ja, persze, majdnem elfelejtettem: Isten hozta őket a csapatban! :-)





Moral of the week: there's no use worrying, since we can't infuence anything at all. I might have already realized this before, but if I had a chisel, I'd carve it in stone. We can also set in stone that specks of dust have the biggest influence on the outcome of stories. Our speck of dust was a puncher who consistently screws up our work. For some reason, his boss hangs on to him, I'd rather not know why such a person still has a job. This time he managed to cut the gameboards into four pieces, risking that we won't be able to complete the mounds of orders on time. But that is the script this year: everything falls apart to its atoms, I think/hope so that they can reintegrate as something new, something greater. For a while it seemed that we could conserve the constant, familiar situation in production and distribution as well, lay back a little... but only just a little(!)... but then came the explosion. Very serious, new distribbutors have appeared on the horizon and we were all flustered. We outgrew the office, we panicked, and put four new huge monsters of a shelf in the middle. The only thing we achieved is that now we can only breathe in a predetermined order. We need more space.
Events and people are changing around us rapidly. There are colleagues we have said goodbye to, and some who have said goodbye to us. We found out who would leave us on the sinking ship, and who would cut even more holes on it. It was proven true once again that in the most stressful situations, we can only count on ourselves, or rather on each other. While the others complained ,my husband and I got down to work, like old times... we didn't ponder whether we would manage or not, of course it doesn't even matter if you're in a situation where you have no choice. We didn't know if we should cry or laugh in our distress while we applied the stickers to the dice and packed boxes like in the beginning... but we did it! Again. :-) If I weren't dead tired and my hand wouldn't be hurting awfully, I'd say we're superheroes. But things are starting to fall into place, we found one or more new colleagues for everyone who left. All orders, including the Spanish-Portuguese one, have been assembled and mailed. Oh, of course, I almost forgot, for our new partners: Welcome to the team! :-)