janka

Szépen haladnak a munkálatok Janka babával. Az arca ilyen lesz, ezzel az előre hulló kis huncut tinccsel. A festős szett, amit Bojka kapott hozzá Karácsonyra sajnos nem megvalósítható sorozatgyártásban. Helyette hinta és girland lesz.

The working process on Janka doll is almost finished. The design of her dress and face is ready, as it seems on the pictures. The set is in production with  garland and a swing. :-)

12/30

a titokzatos könyvtár • the mysterious library

Sokat vívódtam, hogy megosszam-e egyáltalán ezt a történetet veletek, mert minél többet agyalok rajta, annál valószínűbb, hogy célt tévesztett. Eléggé behatárolja a közönségünk életkorát ez a misztikus-kalandos történet. Az a korosztály, aki a sztorit élvezné, már nem babázik. (Kivéve Bojkát, de ez nála öröklött ártalom.) De azt sem szeretném, hogy feledésbe merüljön a történet, bár nyilvánvaló, hogy megírni nem tudom jól, de egyszer talán még használható lesz valamire. Ezért az ötlet maradjon inkább köztünk. Íme: (kérlek tekintsetek el az irodalmi hiányosságoktól amikor olvassátok)

Emma és Janka nagyszülei eltűntek. Nem maradt utánuk más, mint egy huzatos régi könyvtár, por és régi tapétamaradékok a padláson. Eltűntek a könyvtárból, a városból, ...de még a fényképekről is. Arról is, ami a kandalló felett lógott. Különös. Nem gondoljátok?
A könyvtár, amit maguk után hagytak, a rohanó, zajos város közepén állt. Egy ideje mégis mintha láthatatlan lett volna. Évek óta senki sem lépte át a küszöbét. A házat és a könyveket lassan betemette a feledés és a por.  A kölcsönzőjegyektől roskadozó fiókok arról meséltek, hogy hajdan pezsgő élet folyt itt. A falon lévő újságkivágások pedig arról, hogy ennek egy váratlan és misztikus eseményt vetett véget.
Különleges könyvek könyvtára volt ez. A polcokon sorakozó címek izgalmasabbnál izgalmasabb kalandokat ígértek. Igazi kalandokat: olvasás közben rabul ejtették az olvasót, aki nyomban szereplője lett a történetnek. Bármennyi veszélyt tartogatott egy ilyen könyv, az emberek többet és többet akartak belőle. Idomíthattak sárkányt, kutathattak kincsek után, hajózhattak a Níluson, mindezt párfilléres kölcsönzési díj fejében. De ez a csoda sem tarthatott örökké. Egy napon valaki nem tért vissza. Nyomtalanul eltűnt, és semmi sem maradt utána, ami elárulhatta volna, hogy melyik kaland ragadta el. Hatalmas botrány kerekedett. Az olvasók elmaradoztak, a könyvtár bezárt. Ráadásul most, évekkel később a nagyszülőknek is nyoma veszett. Talán a lelkiismeretük nem hagyta nyugodni őket és a szerencsétlenül járt ember után indultak, - talán nem. Reméljük hagytak valamilyen nyomot, ami segítségünkre lesz, hogy fényt derítsünk a rejtélyre.

....
Ennyi. Innen már végig lehet játszani a kalandokat, amik elé Emma és Janka néz majd. :-)

It was hard to decide if I should share this story with you at all, because the more I think about it, the more I think it missed the mark. This mystical-adventurous story limits the age of our audience pretty much. The age group who would enjoy the story doesn't play with dolls anymore. (Except for Bojka, but that's an inherited hazard in her case.) But I don't want the story to sink into oblivion either, though it's evident that I can't write it well, but maybe someday it can be used for something. So let the idea stay between us. Voilá: (please disregard the shortcomings when you read it)

Emma and Janka's grandparents have disappeared. There is nothing left of them but a windy old library, dust and old wallpaper scraps in the attic. They disappeared from the library, the town,… but even from the photos. Even from the one that's hanging above the fireplace. Strange. Don't you think?
The library they left behind stood in the middle of the busy, noisy town. For some time, though, it has seemed to be invisible. Noone had crossed its threshold in years. The house and the books were slowly covered by oblivion and dust. The drawers filled with library cards tell us that there was once vivid life here. And the newspaper clippings on the wall tell us that this was ended by an unsuspected and mystical event.
This was a library of special books. The titles lined up on the shelves promised ever exciting adventures. Real adventures: they trapped the reader as he read, and he instantly became a character of the story. No matter how much danger lay in such a book, the people wanted more and more of it. They trained dragons, searched for treasures, sailed on the Nile, all this for a library fee of a few cents. But this miracle couldn't last forever. One day someone didn't come back. They disappeared without a trace and nothing remained that could reveal which adventure had captured them. There was a huge scandal. The readers didn't come, the library closed. And now, years later, the grandparents have disappeared, too. Maybe their conscience wouldn't let them rest and they went after the trapped man, - maybe not. Let's hope they left some kind of clue that will help us uncover the mystery.

valentin nap • valentine day

ételek • food

Kezd kicsit olyan lenni ez a főzős játék, mint amikor az ember a maga mögött hagyott munka kábulatában este bambán néz befelé a hűtőbe és próbálja kimatekozni, hogy az ott található dolgokból mi ehetőt lehet előállítani. Nagy lendülettel kezdtem rajzolni az ételeket, igen a kedvenceimet, amikor rájöttem, hogy nem ez a feladat. Nem vacsorát, hanem játékot készítünk. Ezt a harminc megrajzolandó kaját benéztem. Merthogy négy féle lesz belőlük: olyan ételek amiben 2 különböző, 3 különböző, 2 egyforma és 2 egyforma+1 különböző hozzávaló van. Harminc vagyis HARMINC ilyen szituációt provokáltam ki magamnak. Csak mondom. Lehet, hogy inkább megrajzolom a konyhát. Vagy egy másik játékot. 

This cooking game is starting to be a bit like when you stare blankly into the fridge after a long day of work behind you and try to figure out what can be made that is edible out of the things to be found there. I started to draw the foods with great enjoyment, yes, my favorites, when I realized that isn't the task. We're not making dinner, we're making a game. I'm going to have to draw thirty kinds of food. Because there are going to be four kinds: dishes with 2 different, 3 different,2 matching or 2 matching +1 different ingredients. I provoked thirty i.e. THIRTY of these situations. Just saying. I might draw the kitchen instead. Or another game.

kimenő • night out

Néha muszáj letérni a kitaposott ösvényről. Még ha csak egy lépéssel haladsz mellette egészen mást fogsz látni. A első ilyen tapasztalatom az volt, amikor a férjem riksázást kért születésnapjára. Nagyon nem értettem, hogy miért akar ő ott riksázni, ahol a napi ügyesbajos dolgainkat intézzük - Budapesten?! Elképzeltem, ahogy elsuhanunk a nejlonszatyros nénik mellett, beállunk a négyeshatos elé a zebrán és ettől erősen vigyorognom kellett. Mitagadás, egyre jobban tetszett az ötlet. Már rohantam is megvenni a piknikkosaras riksázást a Gerlóczyba. Tudjátok mit? A férjemnek teljesen igaza volt, a riksából egy másik Budapestet láttunk. Bejártuk a Szabadság teret, a végigsuhantunk a tavasz illatú Duna-parton és a Margit-szigeten piknikeztünk, kosárral, pokróccal, borral, ahogy azt kell. Mesés volt! Visszafelé a Jászai Mari téren valóban beálltunk a tömegbe a négyeshatoshoz a zebránál, boldogan integettünk (mondtam, bor is volt a kosárban) és vigyorogtunk hozzá, mint a turisták így kicsit sem volt kínos. 

A Gerlóczyval kölcsönös vonzalmunk azóta is töretlen. Voltunk a tangós majálison, ahol a Marbushka színeiben lazultunk, heverésztünk a fűben és ámultan néztük, hogy a város ilyen is lehet(ne). Ünnepeltünk ott szülinapot, osztálytalálkozót… összefoglalva 10 év alatt sokszor sokféleképpen fordultunk meg ott.  Most pedig Budapestet ismét új szemszögből láthattam - szintén nekik köszönhetően. Két hete a napi postával érkező számlák közt turkálva csillogó borítékot találtam, az hittem megkésett újévi üdvözlet. Ez a gondolat eléggé beakadhatott, mert kétszeri olvasás után esett csak le, hogy most olyasvalami fog történni, ami idáig nem volt: a Gerlóczyban tölthetünk egy éjszakát!!! Soha életemben nem nyertem semmit, így szerintem tök rendben volt az üdvrivallgás, ugrándozás ami ezután jött. Aztán gyors e-mail váltás után kiderült, hogy nem annyira sima ügy, sajnos kutyák nem jöhetnek. Látva Bojka bánatos arcát a férjem felajánlotta, hogy menjük mi ketten, ő majd vigyáz a jószágokra. Majdnem elsírtam magam: ilyen példátlan önfeláldozásra senki sem képes!!! Tudtam, hogy már régóta tervezgeti, hogy majd egyszer ketten elmegyünk színházba és majd a Gerlóczyban alszunk…erre most tessék. Furcsa volt ebben a felállásban, de mivel Bojka elég feszes tempót diktált - kihasználva a lehetőséget, hogy sem kutya, sem férj nem köti le a figyelmemet - nem tudtam sokat merengeni rajta. :-) Gyakorlatilag egy estébe sikerült belezsúfolni egy komplett városnézést forraltborozással, sült gesztenyézéssel. Volt shoppingolás és társasozás is, de hál' Istennek a párnacsata elmaradt. A Gerlóczy lépcsőháza gyönyörű, úgyhogy a lift helyett kizárólag ezt használtuk. A harmadikon laktunk. De többször felmásztunk a negyedikre is. Remélem nem kopott el. A vége az lett, hogy mire Bojka feneke ágyat ért, elszakadt a film. Fantasztikus estét töltöttünk együtt és megint új arcát ismertem meg ennek a városnak, ha nem vigyázok még a végén megkedvelem. :-) Nagyon köszönöm a Gerlóczy csapatának a ránk gondolást és a vendéglátást! Minden pihentető és tökéletes volt, mint eddig minden alkalommal! Boldog tizedik születésnapot!

Sometimes you have to go off the beaten path. Even if you go just a step beside it, you will see something very different. My first experience of this was when my husband asked for a rickshaw ride for his birthday. I really didn’t understand why he wants to ride a rickshaw where we deal with our daily errands – in Budapest?! I imagined whizzing by the old ladies with their plastic bags, stopping in front of the 4/6 tram on the crosswalk and I had to grin. What can I say, I liked the idea more and more. I ran off to Gerlóczy to buy the rickshaw ride with a picnic basket. You know what? My husband was right, we saw a completely different Budapest from the rickshaw. We visited Szabadság square, whizzed along the spring scented Danube shore and had a picnic on Margit Island with a basket, blanket, wine, as it should be. It was fantastic! On the way back we really did stop in the crowd by the 4/6 tram on the crosswalk and happily waved (like I said, there was also wine in the basket) and smiled like tourists, so it wasn’t the least bit embarassing.

Our mutual affection with Gerlóczy is still strong ever since. We’ve been at a tango picnic in May where we represented Marbushka, chilled, laid in the grass and looked on in amazement at what the city could be like. We’ve held a birthday there, a class reunion… in sum, over the 10 years we have been there many times and many ways. And now I got to see Budapest in a new light again – again thanks to them. Two weeks ago, when I was going through the bills that arrived in the daily mail, I found a shiny envelope, I thought it was a late New Year’s greeting. This thought must have stuck pretty well, because I only realized after reading it twice that something is going to happen that has never happened before: we can spend a night at Gerlóczy!!! I’ve never won anything in my life, so I think the cheering and jumping up and down that followed was appropriate. Then after a quick exchange of e-mails it turned out that it’s not so simple, unfortunately dogs can’t come. Seeing Bojka’s sad face, my husband suggested that the two of us go, and he’ll look after the dogs. I almost cried: no one can be capable of such unparalelled selflessness!!! I knew he had been planning for a long tiem for the two of us to go to the theater and then sleep at Gerlóczy… and then this. It was strange in this set-up, Bojka dictated a pretty fast pace – taking advantage of the opportunity that I am preoccupied by neither dog nor husband – I didn’t have much time to contemplate it. :-) We practically managed to fit a full sightseeing tour with mulled wine and roast chestnuts into one evening. There was also shopping and board game playing, but luckily no pillow fight. The stairwell of Gerlóczy is beautiful, so we used only this instead of the elevator. We lived on the third floor. But we climbed up to the fourth multiple times. I hope the stairs didn’t wear away. The outcome was that by the time Bojka’s bottom reached the bed, she was knocked out. We spent a fantastic evening together and I got to know a new side of this city again, if I don’t watch out I’ll end up liking it. :-) Thank you very much to the Gerlóczy team for thinking of us and for the hospitality! Everything was relaxing and perfect, just like every time so far! Happy tenth birthday!

szakácsok • chefs