2017/03/29

animáció • animation



Végre egy animáció ami úgy sikerült, ahogyan szerettem volna! Bojka a telefonjával készít szuper stop-motion mozikat (Stop Motion Studio Pro), amiktől teljesen lázba jöttem, de amíg neki sikerül, nálunk mindig kisiklik a képminőség. A Youtube-on a Photoshop animáció használatáról találtam egy vihargyors szösszenetet, ami pont elég volt ahhoz, hogy bátran elinduljak. Igyekeztem a lehető legegyszerűbb megoldásokat használni, hogy kézben tudjam tartani a dolgokat. Fantasztikus, hogy egy pár egyszerű ki-be kapcsolástól már megmozdulnak a tárgyak és életre kel egy világ! Ezzel a módszerrel a játék és a mozi minősége végre azonos szinten van! Fogadjátok szeretettel az első trailert. Klikk ide! A következő (részletesebb) film a játékkal együtt érkezik!

Bár nem szeretem a változásokat, be kell látnom, hogy a digitális világban nincs helye a hagyományőrzésnek. Megújítom a blogot. Nem kezdek újat, ezt fogom átkalapálni az egyszerűség kedvéért. …de aztán majd kiderül, hogy tényleg ez volt-e a legegyszerűbb megoldás. Néhány napig jó kis felfordulás lesz itt, de remélem nem veszik el semmi és megéri majd a befektetett energát! Addig is köszönöm a türelmeteket!



Hurray! Here is our first animation which is exactly like it was acceppted. Bojana makes stop-motion movies with an app (Stop Motion Studio Pro) on her phone and she succeed every time! I can’t cope with it’s low resolution. I decided to use Photoshop animation. After watching a short tutorial movie on Youtube  I made my first attempt. My husband helped me to match the music with the pictures - many thanks for him! I’m really proud of the result, because the quality of the game and the movie are the same - finally! I hope you will enjoy! Click here! The second film comes with the game!

The time has arrived to refresh this blog. I don’t like changes, so I don’t want to start a new one, I think it will be easier to change the settings. Well, it will turn out, that I think it right or wrong. Anyway, there will be a big mess for a couple of days - I apologize for that! Thank you for your patience!

2017/03/22

ennyi • that's all



A reggelizőasztalon a tegnapi megbeszélés emlékei: poharak, jegyzetek, kártyák és a TUTItaxilegvégleges-jav5c.pdf kinyomtatott anyaga. Az utolsó simítások, mielőtt nyomdába küldenénk a játékot. A szabály kész, a stílus végre egységes. (Már most látom, hogy fotózhatatlan lesz.) Ha azt mondom, hogy ez egy hosszú utazás vége, akkor kicsit sem színezem ki a dolgot, sőt még csak költői sem vagyok: az egész játék folyamatos mozgásban készült a költözésünknek köszönhetően. Új kalandjaink új karakterekkel és nem várt fordulatokkal színesítették a játékot. Csak ki kell lépni a komfortzónádból, hogy megtudd: a világ színes és őrült. A legképtelenebb figurák és helyzetek teszik gazdaggá. Az egyik legszebb játékunk tervezési folyamata ért véget - nekem idáig ez volt a legnagyobb kihívás. Biztos vagyok benne, hogy ennél csak a következő lesz nagyobb. :-D





The memories of our yesterday's “meeting” are on the breakfast table: cups, notes, cards and the printed contents of  NEWfinal_official_correction5c.pdf. The final touches are dome. The rules and the style are fixed. (I can already see that it will be impossible to photograph.) If I say this is the end of a long journey, I am not exaggerating at all, not in the slightest: the whole game was created in constant motion thanks to our relocation. Our new adventures added color to the game with new characters and unexpected events. You just have to step out of your comfort zone to see: the world is colorful and crazy. It is enrichened by the most absurd people and situations. The designing process of one of our most beautiful games has come to and end – for me, this was the biggest challenge so far. I am sure that only the next one will be bigger. :-D




2017/03/08

kártyák • cards

Elkészültem a táblával, az ötven helyszínnel és a szerencsekártyákkal! :-))) Jaj és egyben új pénzegység született: az USH (az Ushka rövidítése). Kábé olyan mint az USD csak picit többet ér :-)

The game board, the fifty location cards and the lucky cards are ready! ...and we have new currency from now: it is called USH (USHka). It's like USD just a little bit worthy. :-)



2017/02/24

janka szülinapja • janka's birthday

Janka ma lett kétéves! Szülinapi ajándékot is kapott: akárcsak Misha, ő is büszkén viselheti a marbushka cédulát! Nézd meg! / It’s Janka’s second birthday today! Just like Misha, Janka has marbushka label from now! Check it! :-)

2017/02/13

bicikli • bicycle



Nagyon passzol az új játékunk az új életünkhöz! A térkép igencsak gyakran előkerül nálam, mert új városban lakni olyan ...turistás érzés, de napról napra bátrabban vágok neki az utcáknak. Aztán megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy biciklit szeretnék. Utálok vezetni és tömegközlekedni, a séta pedig bizonyos távolságon túl nem célravezető. “Szóval bicikli” – méláztam. Egész jól kitaláltam, hogy milyen legyen. “Barna és régi. Ez biztos. Klassz lenne,” gondoltam, “ha világos lenne a kereke. Kosár nem kell.” Másnap a szemközti utcában a használt bicikli boltban kiraktak egyet. Barna volt és régi. Világos kerékkel. Átjött az üzenet! :-D Biztos voltam benne, hogy direkt nekem lett odatéve! Egyrészt azért, mert előző nap még nem volt ott, másrészt mert pont olyan volt, mint amiről álmodtam. Megosztottam impresszióimat a férjemmel, aki rögtön lehidalt naivitásomtól. Megtartotta akadémiai székfoglalóját arról, hogy ez nem így megy! Még hogy odatéve! Bah! Az ember körülnéz, tudakozódik, böngész a neten, nem rohan fejjel a… biciklinek. Mondtam, oké. Azért megnézhetjük? Némileg vonakodott, de belement. Nézni csak szabad?! Aztán a dolog ezzel el is dőlt… felültem álmaim biciklijére és megállapítottam, hogy nemcsak kedves arca van, de kényelmes is! – hazavittük. A bicikli megvan vagy húszéves és itt áll az ablakom alatt - a hóban :-D. Mellette pedig a férjemé, aki meglepő módon feladta azon elképzelését, hogy utána kell járni a dolgoknak. Biztos az új város kisugárzása tehet róla, vagy inkább az, hogy őt egy az enyémnél is idősebb bicikli szólította le ugyanott, ugyanakkor. Ennyit a böngészésről, utánjárásról. Szeretem kibillenteni a dolgokat a logikus menetükből. :-D 

De hogy munkáról is essen szó: Az új játék terepe lassan halad: 50 helyszínből 35 van kész, de bele sem merek gondolni, hogy ezen túl még hány figura és kártya vár rám. A játék megint gigantikus lesz: szokásomhoz híven ismét versenybe szálltam korábbi énemmel. Mintha nem lenne jobb dolgom! :-))))



Our new game really matches our new life! I pull out the map pretty often because living in a new town feels like being a tourist, but I'm getting around with more confidence each day. A few days ago the idea took form in my mind that I would like a bike. I hate driving and public transport, and walking is not practical past a certain distance. “A bike, then” – I mused. I had quite a good idea of what it should be like. “Brown and old. That' for sure. It would be cool,” I thought, “if it had light weels. No need for a basket.” The next day they put out a bike in the used bike store in the street opposite ours. It was brown and old. With light weels. I got the message, I felt that it was put there especially for me! Firstly because it hadn't been there the day before, and secondly because it was exactly like what I had been dreaming of. I shared my impressions with my husband, who was immediately blown away by my naivety. He gave his inaugural speech that it doesn't work this way! Put there for me! Bah! One has to look around, inquire, browse online, one doesn't go head first into... a bike. I said, okay. But can we take a look? He was a bit reluctant, but he agreed. Surely just looking is okay?! And that settled the question... I sat on the bicycle of my dreams and I ascertained that it not only has a friendly face, it's comfortable, too! - we took it home. The bike is like twenty years old and it's standing here under my window. And next to it is my husband's,which had him abandon his idea that you have to look around first, he was beckoned by a bike even older than mine, in the same place, at the same time. Hehe. So much for browsing, looking around. I like to disrupt the logical course of things. :-D
The board for the new game is progressing slowly: 35 of 50 locations are done, but I don't even want to think about how many figures and cards await me after this. The game will be gigantic again: I am competing with my past self, as usual. Like I have nothing better to do! :-))))


2017/01/25

új év, új élet • new year, new life

Nos ezt halálosan komolyan gondoltuk, mint eddig mindent. Igazoltan voltam eddig távol, sosem jókedvemben hagyom abba a helyszíni tudósítást. Most kezdek ócsudni a döbbenetből és megtalálni újra azt a komfortzónát amiben jelenleg lélegezni, a későbbiekben talán alkotni is tudok. Január elején új otthonba költöztünk, a boldog madárcsicsergős erdő közeli otthonunkból puff bele a sűrűjébe: városlakók lettünk! A tér, ahol a többszáz éves házunk áll (fele akkora mint eddig), meglehetősen családias, már-már falusi hangulat lengi át....persze csak abból a szempontból, hogy a szemközti házak lakói élő egyenes adásban láthatják egymás mindennapjait. Három héten keresztül pakoltunk be, aztán két héten keresztül ki. Ájulás szerű és egyáltalán nem pihentető alvások tagolták napokká ezt az időszakot. A költözés oka igen egyszerű: Bojána tehetségének új út, új iskola kellett. Furcsa dolog ez...igazából egy percig sem volt kérdés, hogy menni kell, ha a lányunk érdekeit tartjuk szem előtt. Most a vége felé látom csak, hogy menyire nem volt természetes számomra és mennyire megrázott ez az esemény. Mint mindig, most is próbálom a dolog jó oldalát nézni és minden apró pozitív szikrát tüzijátékká csiholni. A szoszédok szuperek, a tér, ahol lakunk nagyon jó... Jó mozgalmas! :-D legalább eltereli a figyelemem, olyan, mint egy mozi. Nézem a kutyasétáltatókat: a kakukázusi kutyás nő a kedvencem. Nagy állatbarát lehet, mert a kutyán hám van, bár akár nyereg is lehetne, a méretei megengednék. Egy lovaglópalca is elkelne, mert a sétáltatás stílusából egyértelműen kiderül, hogy a hölgy nem áll a helyzet magaslatán. A koreográfia mindig a következő: séta a téren körbe, a kutya várja a haverokat, akik rendszerint nem jönnek. Elindulnak tovább, majd egy másik úton visszatérnek. Ekkor a kutya leveti magát a földre jelezvén, hogy ő nem mozdul, amíg kutyatársaság nem jön. A hölgy ekkor kérleli, majd noszogatja. Mivel erőfeszítései hiábavalóák, belefeszül, hogy elhúzza az akaratos jószágot, aki szemmel láthatóan istenien szórakozik, a hátára hemperedik és várja, hogy a kábé negyvenkilós nő mire jut erőből. Gondolhatjátok…Pankráció következik :-D Már volt, hogy a kutya kicsúszott a hámból, volt, hogy úgy tett szótfogad, majd félúton meggondolta magát és fejveszve rohant vissza az utána a lebegő csajjal. A műsor változatos és megunhatatlan. Dana (velem együtt) mindezt az ablakból követi, de beígértem neki, hogyha jegyzetel, fenéken lesz billentve. Ezt akkor meg is beszéltük. Nálunk az erőviszonyok hasonlóak, de Dana kíméletes az alacsonyabb rendű életformákkal. Közülünk Janka veszi a legjobban az akadályt,  megvan már vagy hatszáz éves, mégis vigyorog ha útra kelünk. Dana még várja, hogy mikor indulunk haza. Mi a férjemmel olyan fáradtak vagyunk, hogy még fel sem fogtuk teljesen, hogy itt vagyunk. Bojka pedig…halálosan fél az új iskolától. Akár csak én, ő is most kezd a ceruzája után kaparászni. :-)



Well, we were totally serious about that, as always. There was a reason for my absence, I never stop reporting unless I have to. I'm starting to recover from the shock and find my comfort zone again where I can currently breathe, and later on maybe even create. At the beginning of January, we moved to a new home, from our happy home surrounded by birdsong near the woods, bam, right into the middle: we’ve become city dwellers! The square where our centuries old house is (which is half the size of the previous one) has a pretty familiar, almost rural vibe... of course only in the respect that the people living in the houses across from each other can see each others' daily life in live streaming. We spent three weeks packing in, then two packing out. This period was divided into days by chunks of sleep that resembled passing out and were not at all restful. The reason for our move is very simple: Bojána's talent needed a new path, a new school. It's a strange thing... actually it wasn't a question for even a minute that we have to go if we keep our daughter’s best interests at heart. Only now, nearing the finish, do I realize how unnatural this was for me and how much the events got to me. As always, I'm trying to look on the bright side of things and turn every tiny positive spark into fireworks. The neighbors are great, the square where we live is awesome... very busy! :-D But at least it takes my mind off things, it's like the movies. I watch the dogwalkers: the woman with the Caucasian Shepherd Dog is my favorite. She must really love animals, because the dog wears a harness, though it could as easily be a saddle, its size wouldn’t be a problem. A riding crop wouldn't hurt either, because the style of their walking makes it clear that the lady is not really in control. The choreography is always the same: they walk around the square, the dog waits for its pals, who usually don't show up. They set off again, and return on a different path. At this point the dog throws itself to the ground, indicating that he will not move until some dog company arrives. Then the lady starts pleading, prodding. Since her efforts are in vain, she musters up all her strength to drag the willful creature on, who is clearly having a wonderful time, he lays on his back and waits to see what the lady of approximately forty kilos will accomplish. You can imagine... it’s like a wrestling match :-D It has happened that the dog slipped out of the harness, one time he pretended to be obedient, and then halfway changed his mind and started racing back, with the girl flying after him. The show is diverse and impossible to tire of. Dana watches all this (with me) from the window, but I promised her she'd get a kick in the butt if she took notes. So we have that settled. The odds are similar in our case, but Dana is gentle with lesser creatures. Out of all of us, Janka is taking the obstacles the best, she is like sixhundred years old, but still she smiles when we set off. And Dana is still waiting for us to head back home. My husband and I are so tired that we haven't fully realized that we're here yet. And Bojka... sh's terrified of the new school. Just like me, she's starting to look for her pencil now, too. :-)