2016/11/21

Prix Ludia 2016

Alig hiszem el, hogy megtörtént: idén mi nyertük meg a Prix Ludia fődíját a Drip-Drop grafikájával Párizsban! :-))) Óriási megtiszteltetés, hihetetlen gyönyörű játékok voltak a mezőnyben! Köszönjük Catherine Hardy (Aerte) and Thomas Luzurier (Paille Editions), hogy jelen voltak és forgalmazóként képviselték a Marbushkát! Köszönet illeti Vincent Bonnard-ot, hogy nevezte a játékunkat! ...és természetesen szeretettel gratulálunk a Dixit közönségdíjához! Az átadó ceremóniáról készült videót itt nézhetitek meg.



I still can't belive, that we won the Prix Ludia in Paris this year! All the nominated games were outstanding, ...so we are deeply honoured! Many thanks for Catherine Hardy (Aerte) and Thomas Luzurier (Paille Editions) to represent Marbushka on the ceremony, and for Vincent Bonnard to nominate our game! Congratulations for Dixit who won the audience award! Here is a short video of the ceremony.

2016/11/11

marbushka receptkönyv • marbushka recipe book



Jöjjön egy kis magyarázkodás, mielőtt hivatalosan is publikálnám a könyvet:
Az egész csak véletlen volt. (értsd: Nem az én hibám! :-D) Úgy kezdődött, hogy elkezdtem rendberakni a receptjeimet. Fel akartam számolni a csatos füzetemet, mert állatira bosszantott, hogy mindig az a recept keveredett el, amire szükségem volt. Véget akartam vetni a nyomtatott és kézzel írt cetlik káoszának. Szakmai ártalom, hogy végül fotókat is társítottam hozzá. Aztán valahol megcsúsztam, és ez lett belőle: receptkönyv. Marbushkásan, naplószerűen. Gigantikusan, eszementen – mint mindig. Úgy tűnik, minden évre generálok magamnak valamit, ami ekkora erőfeszítéssel jár. Tavaly a babaházak, most meg ez… A férjem ragaszkodott a könyv kiadásához, amikor szembesült a végeredménnyel és nem utolsó sorban a befektetett munkaórák számával. Pedig a könyv elég személyes, talán nem is túl informatív, mert a képek túlnyomó része nemcsak az ételekről szól, hanem a hozzájuk kapcsolódó személyes élményekről is. Bízom benne, hogy nem lesznek zavaróak, hanem inkább feledtetik majd a hiányosságokat! Amire elég nagy esély van, tekintve, hogy egyedül készítettem a könyvet, a főzéstől kezdve a fotózáson át, a legnyomorultabb résszel – az írással – betetőzve a folyamatot. A receptírás vadonatúj műfaj számomra, nagyon nem ment könnyen, de a fotókból erőt merítettem. Most “csak” két könyv jött ki a nyomdából, de ebbe is belehaltam. Igazából a pontosság és a korrektúra akkora energiát emésztett fel, hogy várólistára tettem a többi témakört. Sokkal nagyobb képanyag van már készen és vár csendben, amíg erőt gyűjtök, hogy pontosítsam a hozzájuk rendelt adatokat. 

A most megjelenő kötetek közül az egyik a kenyerekről, kalácsokról és a reggelikről szól. Aztán átugorva a köztes fogásokat, a második kötettel rögtön a lényegre térek: a desszertekkel felrúgom (vagy inkább betartom?) a fontossági sorrendet. :-))) Nekem mindennapi használatra nagyon kellett mindkettő, remélem, másnak is örömet szerez majd! …nos, ennyit szerettem volna elöljáróban…akkor nem is maradt más hátra, mint hogy megismerd a kedvenc ételeinket.  Lépj be a konyhánkba! Isten hozott nálunk! :-) mármint hétfőtől.





Let me start with a little explanation before I officially publish the book: It was all just an accident. (meaning: It's not my fault! :-D) It all started when I began to organize my recipes. I wanted to get rid of my binder because it was awfully annoying that it was always the recipe I needed that got lost. I wanted to end the chaos of printed and handwritten scraps of paper. It's an occupational hazard that eventually I added photos as well. And then I lost control somewhere and this is what happened: a recipe book. In Marbushka style, journal-like. Gigantic and crazy – like always. It seems I generate something for myself that takes a huge effort like this every year. Last year, the doll houses, and now this... My husband insisted that the book be published when he saw the end result and, not lastly, the working hours I had put into it.  Even though the book is pretty personal, perhaps not very informative, since most of the photos are not about the food, but also about the personal stories related to them. I hope they won't be distracting, and will instead compensate for the imperfections! Which I am sure there will be enough of, since I made the book alone, from cooking through photographing, topping off the process with the most wretched part – writing. Recipe writing is a brand new genre for me, it wasn't easy, but I gained strength from the photos. “Only” two books came out from the press, but even so, it drained me completely. Precision and proof-reading actually took up so much of my energy that I put all other subjects on the waiting list. A much larger amount of photos are finished and waiting quietly while I gain strength to organize the information belonging to them. One of the books that are coming out now is about breads, pastries and breakfast foods. Then, skipping the following courses, I get straight to the point with the second volume: with desserts, I disrupt (or rather stick to?) the order of priorities. :-)) I really needed both for everyday use, I hope it will give joy to others as well! … well, that's all I wanted to say in advance... so there's nothing left but for you to get to know our favorite foods. Step into our kitchen! Welcome! :-) (Sorry the book is available only in Hungary)


2016/11/01

halloween az utolsó utáni pillanatban • last minute halloween




Vegyes érzelmeim vannak a Halloweennel kapcsolatban. Ami azt illeti nálam nem tartozik az ünnepek sorába, inkább a halottak napjához kapcsolódó csendes megemlékezés híve vagyok. Bojka másképpen gondolta és a Pinterest-ről gyűjtött ötleteket a szórakoztatásunkra. Így tehát 31-én "buliztunk" sötét díszletekkel, de annál jobb hangulatban. Az est fénypontja a Mysterium című játék volt, szeretettel ajánlom ...nagyobbaknak. (10+)






I have mixed feelings about the Halloween. In fact I didn't want to have a party, but Bojka did. She found ideas on Pinterest and she decided to entertain us. The highlight of the evening was my favorite game, the Mysterium... I recommend it for you and for your older children. (10+)






2016/10/24

szössssz • trifle

Judittal, a fodrászommal minden látogatásom alkalmával megvitatjuk a világ fontos dolgait. A hajam mindig a téma függvényében rövidül. Tegnap érdekfeszítő kérdéskört boncolgattunk, másfél órát ültem a székben… gondolhatjátok :-)!  Amikor hazaértem, be kellett mutatkoznom a férjemnek :-D, de nem bántam!
Ezúttal is a “megkeseredett emberek” kerültek érdeklődésünk homlokterébe. Többször végigzongoráztuk már ezt a dallamot a saját sérelmeinket használva központi motívumként. Mostanra úgy tűnt, mindketten eljutottunk abba az életszakaszba, amikor képesek vagyunk globálisan szemlélni a problémákat, és sikerül valamiféle megértést csiholnunk magunkban embertársainkkal szemben. Ennek köszönhetően egészen új, mondhatni forradalmi nézőpontból vizsgáltuk meg a kérdést. Ez a nézőpont a gazdaság volt. Talán megfigyelted, hogy a gazdaság mozgatórugója csupa negatív tulajdonság: az elégedetlenség, a bizonytalanság, a mohóság és a versengés. Mindenkiben előfordul nyomokban vagy az egyik, vagy a másik, de valljuk be: az esetek túlnyomó részében az összes jelen van bennünk… így bármire rá lehet minket venni. Mindössze irreális elvárásokat kell generálni, elérni azt, hogy rosszul érezzük magunkat a bőrükben. Ha nincs meg valakiben az intelligencia hozzá, nem fogja végiggondolni a valós igényeit, azonnal rákap majd a “kész”, kényelmes megoldásokra. Csak gondolj bele, mekkora biznisz csak az, ha elégedetlen vagy a külsőddel? Kozmetikus, plaszikai sebész, kencegyár – mind betegre keresheti magát rajtad. Az alakoddal is elégedetlen vagy? Nem tupírozom, ebből is sokan élnek jól. De ha belül nem vagy szép, kívül sem leszel az, ez természeti törvény. Ráadásul ahogy múlik az idő, mindig ad okot a reklámipar, hogy másról se szóljon az életed, mint arról, hogy divatos légy és méregesd magad másokhoz. Talán észre sem veszed majd, amikor az utolsó ép, emberi gondolatod is elköszön. Nem gond, az önvizsgálat már időben úgysem férne be, hiszen a nap minden órájában a tökéletes megjelenésedért harcolsz. Azt sugallja finoman minden, hogy ha nem vagy tökéletes, tökéletes társat sem fogsz találni… hmmm, ördögi kör. De legalább megjelenik egy sor újabb dolog, amit fogyaszthatsz. Fogyaszthatsz érzelem nélkül pasikat/nőket (vagy mindkettőt), alkoholt, pótszereket. Hát nem csodálatos? Gondolkodni és érezni nem kell, csak összezavarodnál! Nehogy megnyílj, nehogy bízz! Úgyis el fognak hagyni, rettegj csak! Küzdj, hogy szebb legyél, mert csak az számít! Ha megcsömörlöttél, merülj el egy virtuális világban, ahol biztonságban érezheted magad, mert az irányításod alatt tartod. Uralkodhatsz! Rájössz, hogy tulajdonképpen tökre nem is kell (senki) más. Csak lépést kell tartanod a fejlesztésekkel, és a nagy cégek gondoskodnak róla, hogy még a kütyüt se szeresd meg túlságosan, amit használsz, mert kettőt pislogsz és már egy app sem fut rajta. Mert fogyasztani a fejlesztés jegyében is kell! Mindenre van kiváló magyarázat. Az anyatermészettel is elégedetlen lehetsz! Csak bátran kérdőjelezd meg a teremtés vagy az evolúció tökéletességét! Vond kétségbe, hogy jól vagy összeszerelve! A tudomány jelenlegi álláspontja szerint hús vagy, alapanyag. Egy kavics a fejlődés rögös útján. Ne gondold, hogy te egy egyszeri, megismételhetetlen, misztikus és tökéletes lény vagy, amit a biológiai funkciókon túl szellem és lélek működtet! Az nem jövedelmező! Rettegned kell a betegségektől, a ráktól, és tudod mit? Ha a génjeidben hordott üzenet nem fog megbetegíteni, akkor majd ez. Az egészség zászlaja alatt barbár módon nyúlnak bele a tested kényes egyensúlyába, és rombolásra biztatnak. Vágasd le ezedet-azodat, nehogy rák támadja meg, vetesd ki belső szerveidet a teljesebb élet reményében! Vásárolj új mellet, új arcot, új testet! Lehet, hogy földhözragadt vagyok, bár… nem vetném el annak a szikrányi esélyét sem, hogy normális… Lehet, hogy csak én gondolom azt, hogy az ember nem mindenható… és volt idő, amikor ugyanilyen magabiztosan állította azt, hogy a Föld lapos? Hogy rengeteg nem materiális dolog van, amivel igenis foglalkoznunk kéne? Esetleg nem kéne nagyon megbecsülnünk azt, amit kaptunk? A testünket, ami kiválóan kiszolgál minket, gazdag tárházát biztosítva az életnek és az élvezetnek? Bátran megnyílni egy másik embernek, felismerni, hogy ő is legalább annyira sérült és bizalmatlan, mint mi? Megbecsülni a párunkat, aki minden hülyeségünkkel együtt (vagy éppen azért) szeret? Kiállni mellette és felismerni, amikor ő teszi ezt? Hú, extrém gondolat, de talán érted, hogy mire gondolok. Ha pedig két ember szereti és tiszteli egymást, nyilván szerelmük gyümölcsét is legjobb tudásuk szerint, gondosan és szeretettel nevelik fel. Miért ne tennék, ha megláthatják benne saját és a párjuk vonásait? És ki KELL, hogy álljanak érte a világ ellen is, hogy érezze a gondoskodást, a biztonságot és azt, hogy Ő fontos. Egyszeri és megismételhetetlen. Hogy számít. Így gondolkodó ember válik majd belőle, aki mérlegel és nagy valószínűséggel helyesen dönt. Nem pedig egy újabb fogaskerék lesz, ami a gazdaság gépezetét mozgatja. Ezt azonban nem adják készen, sem akciósan. Ezért tenni kell. De más kiutat nem látok a sötétségből. Ha az emberiség picit nagyobb része gondolná ezt így azt hiszem csodás lenne az élet. De a hülyeség vitathatatlanul kényelmesebb.

Bocsánat, ez ki kellett, hogy jöjjön. :-)


We discuss the big questions of life every time I visit my hairdresser, Judit. My hair always gets shorter depending on the subject. We were examining a very interesting question yesterday, I sat in the chair for an hour and a half... you can imagine :-) ! When I got home, I had to introduce myself to my husband :-D, but I didn't mind! Once again, our attention was drawn to “embittered people”. We have played this tune many times before, using our own wounds as a central motive. By now, it seemed that we have both reached a point in our life where we are able to view the problems globally, and we are able to muster up some kind of understanding toward our fellow human beings. Thanks to this, we examined the question from a quite new, you could even say revolutionary, point of view. This point of view was that of economy. Perhaps you have noticed that the moving forces of economy are all negative qualities: dissatisfaction, insecurity, greed and rivalry. One or the other can be found in all of us in traces, but let's admit: in most cases, they are all present within us... so we can be persuaded to do anything. You just need to generate irrealistic expectations, make us feel bad in our own skin. If someone doesn't have the intelligence, they won't think over their real needs and will immediately get hooked on “instant”, comfortable solutions. Just think about it, what a huge business it is if you're dissatisfied with your appearance? Cosmeticians, plastic surgeons, cosmetics companies – they can all get disgustingly rich off you. Are you dissatisfied with your figure, too? I won't elaborate, many people live well off that, too. But if you're not beautiful on the inside, you won't be beautiful on the outside either, it's a law of nature. As time goes on, the advertising industry will always give you a reason for your life to be about nothing else but comparing yourself to others. You might not even notice when your last healthy human thought bids farewell. No problem, there isn't enough time for self-reflection anyway, since you're fighting for your perfect appearance every hour of every day. Everything is subtly suggesting that if you're not perfect, you won't find a perfect partner, either... hmm, vicious cycle. But at least a bunch of new things appear that you can consume. You can emotionlessly consume guys/girls (or both), alcohol, all kinds of distractions  Isn't it wonderful? No need to think and feel, it would just confuse you! Don't even think of opening up, don't even think of trusting! They're going to leave you anyway, you're right to be afraid! Fight to be prettier, because that's all that counts! If you've become jaded, get lost in a virtual world where you can feel safe, since you can keep it under your control. You can be in charge! You realize that actually, you totally don't need anything (or anyone) else. You just have to keep up with the innovations, and the big companies will make sure that you don't even come to love the gadget that you're using too much, because in the blink of an eye, not a single app will run on it. Because you also have to consume in the spirit of innovation! There is an excellent explanation for everything. You can even be dissatisfied with mother nature! Go ahead and question the perfection of creation or evolution! Doubt that you are put together well! According to the current standpoint of science you are meat, material. A pebble on the rocky road of development. Don't think that you are a unique, unrepeatable, mystical and perfect being that is not only driven by biology, but also by mind and soul! That's not profitable! You have to be terrified of diseases,of cancer, and you know what? If the message carried in your genes won't make you sick, then this will. Parading under the flag of well-being, they barbarously disrupt the delicate balance of your body, and urge you to destroy. Cut off this or that part of yourself, so it won't be attacked by cancer, remove your internal organs in hopes of a more complete life! Buy new breasts, a new face, a new body! I might be old-fashioned, though... I wouldn't discard the faint chance that I'm normal... Maybe I'm the only one who thinks humans aren't omnipotent... and there was a time when they claimed with the same confidence that the Earth is flat? That there are tons of nonmaterial things that we should indeed be concerned with? Shouldn't we maybe really appreciate what we have? Our body that serves us excellently, ensuring plentiful potential for life and pleasure? Shouldn't we bravely open up to another person and realize that he is at least as wounded and mistrustful as we are? Shouldn't we appreciate our partner who loves us despite (or because of) all our craziness? Shouldn't we stand by him, and realize when he does the same for us? Whoa, it's a wild thought, but maybe you get what I mean. And if two people love and respect each other, clearly they will raise the fruit of their love to the best of their knowledge, with care and love. Why wouldn't they, if they can see in her the features of themselves and their partner? And they HAVE to stand up for her even against the whole world, so she will feel cared for, safe and important. Unique and unrepeatable. That she counts. That way, she will turn out to be a reasonable person who thinks and probably makes the right decision. And she won't be just another cog that moves the machine of economy. But you can't get that instantly, or on sale. You have to work for it. I Can't see another way out of darkness. But being stupid is much more comfortable.



2016/10/23

helyesírás • spelling

Mi lenne, ha inkább csak a képeket nézegetnétek majd a receptkönyvben?:-)  / What if you don't read my upcoming book, just focus on the pictures? :-)