2014/09/11

hetedhét játékmúzeum • hetedhét toy museum



"…a játék is egyidős az emberiséggel, és nem ér véget a felnőttkorral. Egyfajta lelki szükséglet és igény arra a sajátos, általunk teremtett világra, amelyben a magunk számára elfogadható rend és szabályok uralkodnak - hogy így felvértezve biztonságban érezzük magunkat a valódi világban." (A Hetedhét játékmúzeum katalógusának kezdő sorai)

Hétvégén Székesfehérváron jártunk a játékmúzeumban - rehabilitációs célzattal. Engem kellett rehabilitálni, miután az iskolakezdéssel megspékelt Karácsonyi játék befejezés (Emma debütálásával megtoldva) leverte nálam a biztosítékot. Pénteken volt a mélypont: hirtelen elhatározásból  egyenként ki akartam nyitni a dobozokat, hogy megnézzem vajon minden egyes Emma olyan szép-e mint amilyennek lennie kell. A férjem megjegyezte, hogy az elmebaj határán egyensúlyozok. Nem ezen, hanem a túlsón. Ezen a ponton egyet kellett értenem azzal a klasszikus definícióval, miszerint ha hülye vagy olyan mintha halott lennél: csak a többieknek fáj. Persze én nem vettem észre, mert a belém sulykolt megfelelési kényszer rendszerint kikapcsolja a vészvillogómat. Nos a hétvégén kizárólag töltődtünk (-lásd még: korábbi bejegyzés). A Hetedhét játékmúzeum igazi kincs. Utoljára akkor voltunk ott amikor csak fehérvári babaház volt a neve. Én még korábbról is ismertem, egy 1985-ös kiadású mesekönyvemből, aminek a címe Egy nap a babaházban volt. Ebben már a Moskovszky gyűjtemény nagy része szerepel. Átböngészve a katalógusban a gyűjtemény történetét  kiderült, hogy itt is családi szenvedélyről van szó, csakúgy mint nálunk. Moskovszky Éva pedig konkrétan a táblás játékok őstörténetét kutatta és két könyvet is publikált ebben a témában. Hf beszerezni. Mármint nekünk. A kiállítást végig ujjongtuk, míg többen fénysebesen húztak el mellettünk. Azért én szeretettel ajánlom, szerintem kár kihagyni. Különösen azért, mert itt találkoztam először Réber László grafikáival eredetiben. Nehezen szakadtam el tőlük. A könyvekben előforduló silány reprodukciókra nincs mentség. Feltétlenül nézzétek meg!














“… playing is as old as humanity, and doesn’t end with adulthood. It is a kind of spiritual need and want for that special world created by ourselves, where the order and rules are acceptable for ourselves – so thus strengthening ourselves, we may feel safe in the real world.” (The opening lines of the Hetedhét toy museum’s catalogue)

On the weekend we went to Székesfehérvár to the toy museum – for rehabilitation. I needed to be rehabilitated, after finishing the Christmas game, together with the start of school (and Emma’s debut) had me overwhelmed. Friday was rock bottom: out of a sudden decision I wanted to open the boxes one by one to see if every Emma is as pretty as she should be. My husband commented that I am balancing on the border of insanity. Not this one, but on the other side. At this point I had to agree with the classic definition according to which being stupid is like being dead: it only hurts others. Of course I didn’t realize, because the compulsion forced on me to conform usually turns off my emergency warning light. Well we spent the weekend strictly re-charging (see also: previous entry). The Hetedhét toy museum is a real treasure. We were last there when it was just called Fehérvár doll house. I’ve known it from earlier, from a story book published in 1985, with the title One day in the doll house. Most of the Moskovszky collection is featured in it. Browsing the history of the collection in the catalogue it turned out that this is a family passion, just like ours. And Éva Moskovszky was specifically researching the prehistory of board games and published two books on the subject. Hw acquire them. I mean for us. We were exultant throughout the whole exhibition, while many people passed us at light speed. I recommend it with love, I think it’s a shame to miss. Especially because I saw László Réber’s original drawings for the first time here. It was hard for me to break away from them. There is no excuse for the wretched reproductions occurring in books. Go check it out!





2014/09/09

hétvége képekben • weekend in pictures

A múlt hét igazán borzasztóan megterhelő volt számunkra, rengeteg dolog egyszerre csapott össze a fejünk felett. A hétvégén végre egy kis pihenőt tartottunk. A hétvége izgalmas eseményei képekben:

The last week has been really stressful for us, a lot of things at once clashed over our heads. Over the weekend, we held a little rest. The weekend events in pictures:




















2014/09/01

vége a nyárnak • summer end


Emma doboza elkészült, így őt már hivatalosan is útnak indítottuk! Talán Bojka ráhatásának köszönhető, hogy a nyomdában mégsem csúsztak annyit az ütemezéssel. Addig mászkált a férjemmel oda, amíg már mindenki tudta, hogy az ő rajzai vannak a dobozokon. Gondolom úgy nézett hozzá mint a Shrekben Kandúr ééééés: nyert ügyünk volt.
A nyár szép októberi időjárással búcsúzott. Nem csodálom, hogy most esik, valahogy az iskolakezdéshez ez dukál. Ma Bojka visszaszállt a ringbe. Közel másfél órája van az iskolában, de még mindig nagyon furcsa nélküle. Csend van. Megint a burok-dolog. Talán túl sokat voltunk együtt a nyáron...mitagadás, nagyon nehezen engedtem el. Szombaton még kihasználtuk az utolsó napsugarakat: ezen a nyáron először piknikeztünk. Csodás volt. A vasárnapot sajnos már az iskolakezdés árnyékolta be. Ma pesze bal lábbal keltem....és ez nem elhatározás kérdése volt, ez már feltételes reflex. Lám, lám mekkora károkat tud okozni élethosszoglan egy sereg pályát téveszett tanerő! Egy kezemen meg tudom számolni emberséges tanárokat akik előfordultak az iskolában töltött éveim alatt. Rossz arány. Nem kéne ennek feltétlenül így lennie, de az emberek fejében már becsontosodott, hogy a tanulás velejárója a megaláztatás. Körültekintő iskolaválasztásunknak köszönhetően Bojkának már nem kell félelemmel és gyomorgörccsel iskolába mennie mint hajdan nekem. Neki jó emlékei lesznek de nekem ez már így marad. Nagy valószínűséggel ma a fejemre húzom a monitort és kizárólag a karácsonyi játékkal fogok foglalkozni.
















The Emma box is finished, so the doll has finally launched! Maybe it was due to Bojka's fame. She accompanied her father to the printing company, where everyone knew that her drawings are decorating the boxes. :-) I think she borrowed that Puss-in-Boots look from Shrek as well..and it's done.
The summer said good bye with an October-like weather. The scool year starts with the same cold, rainy weather every year. No wonder, sad time is coming. Today Bojka returned to school an hour ago, and we still miss her so much. Indeed, the shell-thing again... Maybe we're spending too much time together...it's very hard to let her go. Saturday we enjoyed the last rays of sun: we had picnic - first time this summer. It was wonderful. The school thing casted a shadow on all Sunday. Today I woke up with a terrible mood .... and it wasn'n decided before, it is just a conditioned reflex. Well, well, how could wrong teachers make such a big damage on us for a lifetime! I could count on one hand the teachers who were correct human beings during my studies. Not too good average. It should not be this way, but in people's minds already carved that indignity is part of teaching. We choosed Bojka's school carefully, so she do not have to wake up with fear and stomach cramp every day. But still, the first day is hard for both of us. So today I dive into work... I will work on our new game: the Christmas Tale.