Tegnap délután végre kipattant a fejemből egy kreatív szikra. Aztán ahogyan lenni szokott: követte a lavina. Éppen borcímkét terveztem, amikor összeállt a monitoron egy kép, aminek ugyan semmi köze nem volt a borhoz, viszont az eddig csak elméletben létező autóversenyes játék képi világát egy pillanat alatt sínre tette. Amióta meg volt a játék alapötlete, az itthon létező összes autós könyvet és művészeti albumot végig néztem a témakörben, de az inspiráció váratott magára. Csak annyi történt, hogy az ihlet hajkurászása közben perfekt lettem a korabeli autók technikai részleteit illetően. A tető és a szélvédő tökéletes hiányát is elegánsnak találtam, de a Lalique kristály szitakötő a hűtőrácson ülve teljesen elkápráztatott! Élénken el tudtam képzelni, hogy azt bámulom az iskola felé araszolva a hajnali dugóban. (az én esetemben nyilván naponta cserélni kéne) Az ilyen és hasonló érdekességekből bölcsen arra a következtettem, hogy abban a kalandos idős...