Marbushka

A saját logód megtervezése felér egy önismereti tréninggel. Objektívan nézni valamire, amiben nyakig benne vagy – szinte képtelenség. Idén nem tudom, hogy mi történt, de hirtelen bevillant, hogy ami eddig volt, az nem jó. Minden aktuális gondunk és gondolatunk fent volt a weboldalon – szűrés nélkül. Igaz, az indulásunk óta sosem volt időm ezt végig gondolni. Az állandó rohanás és az a tény, hogy betekintést adunk a mindennapjainkba kezdte elvinni a súlypontot a lényegről. Az irodai élet, a gyártás túl nagy nyomatékot kapott, holott “semmi köze” sincs a játékokhoz és a mesevilághoz. Nem volt jó ötlet pont a hétköznapokkal illusztrálni a csodát. Most azonban valami történt: az első rajzzal sikerült elkapnom, hogy mit is csinálunk mi valójában.
Magasan egyensúlyozunk a racionalitás felett egy szál biciklin védőháló nélkül és csak a csoda tart fent minket. Vagy az a fantasztikus érzés, hogy szükség van ránk. A lényeg, hogy bármekkora képtelenség is: még mindig itt vagyunk. :-)



a többi pe…

"Azért írok, hogy szórakoztassam a bennem élő gyermeket és csak remélni tudom, hogy a többi gyermek is örömét leli a történeteimben." Akárcsak Astrid Lindgren-nek, lehetne ez a mi mottónk is – persze játékkal behelyettesítve.

A szellem és az aranykulcsok című új játékunk grafikai tervezése elkészült. Igen, tudom! :-) Ami azt illeti én is meglepődtem a lendületen! De a lényeg, hogy az anyag már a férjemnél van, hogy megkezdhesse a nyomdai előkészítést és a pontosítást.

Ez a játék is – akárcsak a Gük – egyszerűsége ellenére hosszú hetekig tartotta lázban a családot. Nem is reméltem ekkora sikert a Gük után, főleg, hogy annál sokkal egyszerűbb játékmenet kidolgozása volt a cél. De egyre biztosabb vagyok benne, hogy a játék élvezete nem a bonyolultságán múlik.



A kulcsos játék szabálya egyszerű, első ránézésre egy négyévesnek sem okoz nehézséget az elsajátítása, de ha jobban elmélyülsz benne kiderül, hogy van benne kihívás. Lehet csak dobálni a kockát, meg lépkedni, de ha rájöss…

Néha megéri sokáig kotlani egy-egy ötleten, mert az ember addig szövi a fejében a történetet, addig pörgeti a képeket, amíg lekopik a sallang és a letisztult képi világ egyszerre ugrik a papírra a végén. Ami azt illeti most kissé meglepődtem…igaz ez még csak egy vázlat, elnagyolt körvonalai a végső tervnek, de merőben szokatlan irány. Ezzel a stílussal ezidáig nem próbálkoztam, lássuk, mi lesz belőle. Remélem nem sörcímke. :-D Persze mivel rólam van szó továbbra is áll, hogy minden nem sikerülhet egyszerre. A színválasztással mint látjátok voltak problémáim. Ma este a családi tanács elé terjesztem a javaslatokat, kíváncsan várom a döntést - én már totál belenéztem magam.

Ami viszont jó hír, hogy a játékmenet kész. Isteni áldás a lányom, úgy össze vagyunk hangolva, hogy az elnagyolt játékötleteim pillanatok alatt drágakővé csiszolódnak a közös játékok során.





Sometimes it is worth wandering on an idea for a long time because as time passes the story gets clearer,  the pictures get sharp…