Marbushka

A második Emma szériát festem. Elsőre úgy tűnt, hogy jóval könnyebb dolgom van, mert a fejek egyformák, de ezúttal a csiszolással szenvedek. A legapróbb eltérésre is rosszul reagál a festék, így hasonló hiba aránnyal dolgozom, mint először. Nem vicces. De legalább amíg nyüglődtem volt alkalmam megfogalmazni Emma főbb jellemzőit. Sokan kérdeztétek, hogy mit miért csináltam és miért úgy...és miért nem tökmáshogy…? Erre az a válaszom, hogy általában csak eszembe jutnak dolgok és elkészítem őket. Ezt azért kifejtem részletesebben is, mert udvarias vagyok: Emma limitált pélányszámú sorozatokban készül ...mert valamilyen oknál fogva nekem azok az anyagok tetszenek meg, amiket éppen kivonnak a forgalomból. Ha eredetileg nem tervezték beszüntetni a gyártását, miután megveszem az anyagot biztosan fogják. Kétszer ugyanazt az anyagot nem sikerült ezidáig megvenni, holott az első és a második széria gyártása közt nem telt el négy hónap sem. Ne gondoljatok kacifántos kivitelezésű dekoratív t...

Szépen fejlődünk, ami annak köszönhető, hogy Dana következetesen nevel minket. Meglehetősen elnéző velünk, hiszen mégiscsak alacsonyabb szintű életforma vagyunk. Na jó, kezdem akkor visszafelé, az áttekinthetőség kedvéért össze-vissza. Ha elgondolkodva megállsz, egy pontra meredve, tök ideges lesz. Ebből az állapotodból arra fogsz ocsúdni, hogy páros lábbal mellbe vágnak. Ébresztő! Ha ácsorogni van időd, akkor játszani is! Beszél. Állandóan, folyamatosan. Eleinte mindenki összerezzent itt az irodában, hogy mi a francot ugat/hörög/morog ez a kutya, de szerencsére hamar megtanultak Danául, mostanra már oda-oda vakkantanak neki. Vacsora: Amikor asztalhoz ülünk, ő csatlakozik: a két hátsó lábára ül, a mellsőket pedig keresztbe teszi az ölemben. Ebből a külső szemlélők könnyen rájöhetnek: én vagyok a gyenge láncszem. Azonban Dana ilyenkor nem (csak) kunyerál, hanem ezzel a gesztussal jelzi, hogy tud ő legalább olyan szépen ülni, mint mi, köztünk a helye. Nem hagyhatju...

További képeket a weboldalunkon találtok!   More pictures on our website !

A keddi rajszakkörök közt elviselhetetlenül lassan múlik az idő Bojka számára. Főként amióta közelebbi ismeretségbe került a pasztellel. Bátran állíthatjuk, hogy nem a kedvenc eszközöm: valahol a vízfesték mélységében helyezkedik el a ranglistámon. Irányíthatatlan, kiszámíthatatlan: ősellenség. Bojka mégis rávett, hogy hétvégén üljünk le rajzolni, pont úgy mint a szakkörben. Belementem. Nagyon tanulságos volt. Perceken belül még jobban megutáltam a pasztellt és a táblát is ketté hajtottam volna a térdemen… de akkor ránéztem Bojkára, hogy milyen elmélyülten alkot, milyen komoly és eltökélt! Elszégyelltem magam. Inkább tovább vakargattam a papírt a krétával és elnyertem méltó jutalmamat: mellesleg, szinte félvállról előkerültek olyan dolgok amik mostanság foglalkoztatják. Nagy dolgokról beszélgettünk, amit nem lehet szemtől szemben megfogalmazni. Én pedig élveztem, hogy bevon a gondolataiba. Kiderült, hogy "mellesleg" könnyebb fontos dolgokról csevegni.  ...

Ugye kutyás memóriát ígértem? Azt hiszem előrejelzésre totálisan alkalmatlan vagyok. Firkálás közben valahogy nem kutya forma dolgok sikerültek, ööööö… hanem valami egészen más. Gondolom ismerős a hangulat, ez bizony a Full Moon Cirkuszt idézi. Ezzel a játékkal kapcsolatban valahogy mindig hiányérzetem volt, mert a hozzá készült képek nem szerepelnek direkt módon a játékban. Már nyafogtam egyszer emiatt, talán emlékeztek. (?) Attól a játék még csodás, csak az illusztrációkat nem sikerült belepaszírozni. Ám jobb későn mint soha, beérett ez is. Rávettem a férjem, hogy legyen végre nagy méretű kirakónk is. Egy akkora képet szeretnék (majd), ahol az összes szereplő és hangulat elfér. Csak remélni tudom, hogy a meglévő szereplőkből áll majd össze, nálam ezt sosem lehet biztosan tudni. Na de ne szaladjunk előre, ez nem holnap lesz. Addig dolgozom.... a kutyás projekten. :-DDDD What did I promised you? …a dog memory perhaps? I think I'm totally unable for forecasting. When I ...

Bojka születésnapjára kért egy képet tőlem. Ezt a történetet választottam: Prvicen nyaraltunk, amikor egy nap Bojka rosszul lett (a fagyi volt a ludas). Egész nap nem tudott felkelni, így mi is osztoztunk vele a szobafogságban. Kinyitottunk minden ablakot, hogy legyen valami kapcsolatunk a tengerrel: legalább érezzük az illatát és halljuk a morajlását. A szélben lobogtak a függönyök és akkor... berepültek a fecskék. Köröztek egy darabig Bojka ágya felett, majd huss. Bojka azt mondta, hogy hozzá jöttek megvígasztalni és egészen felvillanyozódott tőle. Látványnak sem volt utolsó, de ami a lényeg, hogy Bojka jobban lett a gyógyító fecskéktől. Bojka wanted me to paint a picture for her birthday. I choose this story what happed with us long time ago: We spent our summer holiday on Prvic, when Bojka became ill. We were locked in the hotel room for a day, due to her illness. We opened all the windows to be some connection with the sea: to feel the smell and hear the sounds of the sea. Th...