Marbushka

"...az emberi nyelv nem kizárólag az együttműködést szolgálja, hanem különleges konstrukciós képesség. Segítségével bonyolult, érdekes és hasznos világot tudunk felépíteni magunk és embertársaink köré a sokszor egyszerű és unalmas realitásból. Az embert mindennapi életében sokféle közvetlen tapasztalat éri, kellemesek és kellemetlenek egyaránt. Amikor ezekből a nyelv segítségével történeteket konstruálunk, sok szempontból teljesen új világ születik, és mi emberek ezekben a virtuális világokban érezzük magunkat igazán jól. Éva például, amikor egyedül sétáltatja Bukfencet és Jeromost a Gellérthegyen, mindig fantasztikusan szép és intelligens kutyákkal találkozik, akik megismerik őt, odamennek hozzá, beszélgetnek vele, és nagyon sajnálja, hogy én nem láttam. Különösen azért, mert én meg annyi undok kis korccsal meg idegbeteg terrierrel találkozom ugyanott. Be kell vallanom, hogy gyakran vágyódom Éva Gellérthegye után, mert ott nemcsak a kutyák szebbek és értelmesebbek, hanem a ...

A terep rajzolása közben megkísértett a Pestimrén töltött gyerekkorom.  A kertvárosi környezet kedvezett az ügyeskezű apukáknak, köztük az enyémnek is. A legtöbb szomszédunkkal egyetemben ő is a garázsban vagy a sufniban múlatta az időt nagy találmányok megalkotása közben. Úgymint kerti zuhany olajoshordóból (jól hidratál... :-) ), üres infúziós üvegbe növesztett körte nyakon öntve pálinkával és más nagyon hasznos, nélkülözhetetlen dolgok. Ez utóbbi kettő a papám találmánya, így látjátok, van mit felidézni a "nagy" pillanataiból. Hiába küzdöttem ellene, a tudást a rajzaim tanúsága szerint átadta! A rajzolás nálunk mindig a mihaszna időpocsékolás vagy éppen az úri huncutság kategóriájába tartozott…Viszont zseni számba ment, aki sok vacakból valami egészen új, ámde szintén használhatatlan vacakot tudott alkotni. Ez a tákolás tudománya. Papírt ugyan nem láttam róla, de a papám ebből tuti doktorált. Eszméletlen dolgokat tud művelni, Hrabal az életművét rá alapozhatta volna...

Nemrég interjút kért tőlem egy neves magazin. Eddig csupa kellemes élményem volt, így örömmel vártam a beszélgetést. Az első öt-hat percben kikristályosodott számomra, hogy a beszélgetőpartnerem gyakorlatilag teljesen érdektelen a személyünk és a munkánk iránt, kizárólag számokban gondolkodik. Mennyit termelünk, mennyi a bevételünk, mekkora a hasznunk egy hónapban, egy évben? Hogyan értékeljük a növekedést?…stb. Úgy éreztem, nem vagyok jókor jó helyen. Olyan jó kis vizsgahangulat kezdett úrrá lenni rajtam, mert a számokkal nem vagyok nagy barátságban. Ha van diszlexia matekból, akkor nekem olyan van. Szemlesütve bevallottam, hogy nem én vagyok az embere, mert ezekről fogalmam sincs. Aztán meg ha lenne sem biztos, hogy megosztanám vele ezeket az információkat. Nem is küldtem őt tovább a férjemhez a problémáival, mert ő sem sokkal felkészültebb nálam, bár nyilván beljebb van egy kicsit. :-) Szegény fazon nem tudta feldolgozni az alkalmatlanságomat. Az életvitelünk, a világnézet...

Bojka portrét festett rólunk! Olyan büszke vagyok... Bojka made a picture of us! I'm so proud... 

Kétfelé osztottam a bogárkás játékot. Sajnos a "nagy" játékban nem érvényesülnek a karakterek, ott a terep kap nagyobb hangsúlyt. A memória lett az arcképcsarnok, ahol  viszont a bogárkáké a főszerep. A plusz köröket úgy tűnik lefutottam, az egyik mellékvágányon klassz kis bogárfalu született, de sajnos nem használható…Most ezt kellene újra, felülről…hamarosan. I had to devide the Bug game in two pieces. There will be a "big" game, where the village is in the spot, and the other is a memory game for introducing the caracters. By this time, I'm on the right way! One lovely picture was created …just for fun, because I can't use it in the game. I have to recreate it from another view. (above)