Marbushka

A terep rajzolása közben megkísértett a Pestimrén töltött gyerekkorom.  A kertvárosi környezet kedvezett az ügyeskezű apukáknak, köztük az enyémnek is. A legtöbb szomszédunkkal egyetemben ő is a garázsban vagy a sufniban múlatta az időt nagy találmányok megalkotása közben. Úgymint kerti zuhany olajoshordóból (jól hidratál... :-) ), üres infúziós üvegbe növesztett körte nyakon öntve pálinkával és más nagyon hasznos, nélkülözhetetlen dolgok. Ez utóbbi kettő a papám találmánya, így látjátok, van mit felidézni a "nagy" pillanataiból. Hiába küzdöttem ellene, a tudást a rajzaim tanúsága szerint átadta! A rajzolás nálunk mindig a mihaszna időpocsékolás vagy éppen az úri huncutság kategóriájába tartozott…Viszont zseni számba ment, aki sok vacakból valami egészen új, ámde szintén használhatatlan vacakot tudott alkotni. Ez a tákolás tudománya. Papírt ugyan nem láttam róla, de a papám ebből tuti doktorált. Eszméletlen dolgokat tud művelni, Hrabal az életművét rá alapozhatta volna...

Kétfelé osztottam a bogárkás játékot. Sajnos a "nagy" játékban nem érvényesülnek a karakterek, ott a terep kap nagyobb hangsúlyt. A memória lett az arcképcsarnok, ahol  viszont a bogárkáké a főszerep. A plusz köröket úgy tűnik lefutottam, az egyik mellékvágányon klassz kis bogárfalu született, de sajnos nem használható…Most ezt kellene újra, felülről…hamarosan. I had to devide the Bug game in two pieces. There will be a "big" game, where the village is in the spot, and the other is a memory game for introducing the caracters. By this time, I'm on the right way! One lovely picture was created …just for fun, because I can't use it in the game. I have to recreate it from another view. (above)