Sokat vívódtam, hogy megosszam-e egyáltalán ezt a történetet veletek, mert minél többet agyalok rajta, annál valószínűbb, hogy célt tévesztett. Eléggé behatárolja a közönségünk életkorát ez a misztikus-kalandos történet. Az a korosztály, aki a sztorit élvezné, már nem babázik. (Kivéve Bojkát, de ez nála öröklött ártalom.) De azt sem szeretném, hogy feledésbe merüljön a történet, bár nyilvánvaló, hogy megírni nem tudom jól, de egyszer talán még használható lesz valamire. Ezért az ötlet maradjon inkább köztünk. Íme: (kérlek tekintsetek el az irodalmi hiányosságoktól amikor olvassátok) Emma és Janka nagyszülei eltűntek. Nem maradt utánuk más, mint egy huzatos régi könyvtár, por és régi tapétamaradékok a padláson. Eltűntek a könyvtárból, a városból, ...de még a fényképekről is. Arról is, ami a kandalló felett lógott. Különös. Nem gondoljátok? A könyvtár, amit maguk után hagytak, a rohanó, zajos város közepén állt. Egy ideje mégis mintha láthatatlan lett volna. Évek óta senki se...