Marbushka

Amikor még tervezőgrafikus voltam, mindig több tervet készítettem az ügyfeleknek. Különböző stílusú és hangulatú prezentációkkal rukkoltam elő, remélve, hogy azok közt megtalálják az igazit. A vége mindig ugyanaz lett: az összeset akarták! Rendkívül hízelgő volt eleinte, aztán maga a gyötrelem. Egy cégnek szerencsés esetben egy arculata van egyazon időben, szóval elindult a huzavona, hogy az öt-hat tök különböző tervből tudok-e egyetlen tervet kovácsolni. Természetesen úgy, hogy mindegyik előnyeit egyesítse! Könyörögtek és én engedtem. Sokszor végigkínlódtam ezeket a folyamatokat, mire jött a megvilágosodás. Attól kezdve nem szálltam be a körhintába (saját érdekemben), így az ügyfeleknek választaniuk kellett. Fellélegezhettem, mert ez is működött. Több hajam maradt és nyugodt alvással tölthettem az éjszakákat. A történelem azonban úgy tűnik megismétli önmagát, ezúttal családi szinten: a Gü játéknál ismét előrukkoltam néhány tervvel, boldogan ugrándozva…mire felcsendült a régi n...

Az első telefonom Nokia volt és sárga. Teljesen elvarázsolt, hol bárhol bárkit elérhetek és viszont… bár már akkor is állatira utáltam telefonálni. Aztán néhány készülékkel később a technika odáig fejlődött, hogy már lehetett fotózni is. Kis felbontású képeket ugyan, de végre értelmet nyert számomra a telefon léte és az a tény, hogy hurcolom magammal. Aztán beköszöntött a képmanipuláció időszaka és ezzel eljött számomra a kánaán. Bárhol, bármikor dolgozhattam. Persze ennek nagyon nincs jellemépítő hatása, de elnéző vagyok magammal: ennyi kihágás belefér. Mindig magyarázom Bojkának, hogy a kütyük csak eszközök a célod megvalósításához és vigyázni kell a függőséggel, de csakúgy mint minden más esetben, a szabad szemmel is jól látható szülői példát követi a gyermek. Először a digitális rajzolás ejtett rabul, aztán meg az animáció… az már biztos, hogy nem végelgyengülésben fogok elhalálozni sokkal inkább az agyrobbanás esélyes. A tanulási folyamat pedig egyáltalán nem egyszerű. A m...