megint fordítva • backwards again

…akkor most egyébként kiderült, hogy zseni vagyok (lásd előző előtti bejegyzés) mert "csak úgy" bevillant valami. A villant, talán mégiscsak túlzás, mert már egy hete kalapáltuk a játékszabályt. Meg akartam úszni a sok nyomtatgatást, utólagos igazgatást, gondoltam a "nagyok" sem véletlenül kezdik vázlatokkal…na igen. Nagyon kedves családom van, képesek voltak több alkalommal is leülni velem játszani néhány üres lappal és az évekkel korábbi papír építő játékom terveivel. (nem valósult meg…de miért is nem?! - na mindegy) aztán kiderült, hogy ÍGY nem lehet játszani. Amíg nincs meg a mesevilág, addig ők nem tudnak. Erről így nem jut eszükbe semmi. Tudjátok mit? Teljesen igazuk volt. Én is csak bámultam a fehér papírt és nem tudtam mit kezdeni a szabadsággal, hogy bááááármi lehet rajta. Féltem ettől a játéktól, mert a karácsonyról annyi közhely van, hogy nehéz nem giccses, csöpögős dolgot alkotni. Ettől belassultam. Akkor megláttam az egyik utazási katalógust az asztalon és hirtelen eszembe jutott, hogy gyerekként mit jelentett nekem a tél. (Klasszikus reakció egy nyári katalógus láttán.) Hazafelé a suliból mindig elképzeltem, hogy milyen történetek "laknak" a meleg fényű ablakok mögött és irigyeltem azokat, akik már otthon vannak. Szerettem számolni a karácsonyfákat az ablakokban, valahogy olyan titkos, misztikus dolog volt a karácsony, amíg nem volt divat a házakat is feldíszíteni. Jó volt az irány, ettől nagy lendületet kaptam. Készül már…:

Ezek lettek a gyerekszereplők és íme a város, ahol élnek:

A végére egy rossz hír: a bélyegző gyártó cég a gyártás előtti utolsó pillanatban "mellesleg" megemlítette, hogy nem rendelkeznek EN71 szabvánnyal (ami a gyerekjátékokra kötelező). Mit gondoltak kinek csináljuk?! Köszönjük, viszont látásra. A bélyegző szett ismét téli álomban lesz egy darabig. Hacsak falhoz nem vágom az egészet.

… so by the way it turns out now that I’m a genius (vide previous entry), because “just like that”, an idea popped into my head. Maybe popped is an exaggeration, since we’d been hammering at the game rules for a week already. I wanted to avoid all the printing, additional adjustments, I guessed “the greats” don’t start with sketches for nothing… well yes. I have a very nice family, they sat down with me multiple times to play with a few blank sheets and the plans of my paper building game from years before. (It wasn’t realized… but why not?! – oh well.) Then it turned out that you can’t play like THIS. Until there is a fantasy world, they can’t. Nothing comes to mind like this. You know what? They were completely right. I was just staring at the blank paper, too, and I didn’t know what to do with the freedom that there could be aaanything on it. I was scared of this game because there are so many clichés about Christmas that it’s hard not to create something kitschy and sappy. This slowed me down. Then I saw one of the travel brochures on the table and suddenly it came to mind what winter meant to me as a kid. Classic reaction. :-) On the way home from school I always imagined what kind of stories “live” behind the windows with warm light, and I envied those who were already home. I liked counting the Christmas trees in the windows, somehow Christmas was a secret, mystical thing before people started decorating the houses, too. The direction was good, it gave me a big push. It’s in progress…:

These are the kid characters, and voilà the town where they live:

At the end, a piece of bad news: the stamp manufacturing company “casually” noted at the last minute before production that they don’t have an EN71 regulation (which is obligatory for children’s toys). What did they think, who are we making it for? Thank you, goodbye. The stamp set will be in hibernation again for a while. Unless I throw the whole thing at the wall.