új memória játék • new memory game

A múlt hét gyakorlatilag bénázással telt. A kutyás memóriát elkezdtem ugyan, de már a kutatómunkánál atomokra estem szét. Vegetáriánus állatvédő ne keresgéljen a neten inspirációt.  Csupa olyasmibe futottam bele, ami nem tűr nyomdafestéket. Egyre reménytelenebbnek éreztem, hogy az állatokkal való bánásmód kedvezően alakulhat a jövőben. A tehetetlen düh a lapockáim közé kúszott és addig mászott felfelé a gerincemen, amíg lebénította a nyakam. Nem segített. Még mindig rengeteg közhely, előítélet él az emberekben, amit ki kéne valahogy radírozni a fejükből, így érthető, hogy túl sok dolgot akartam “mondani” ezzel az egyszerű kis játékkal.  A gondolataim cikáztak, így állandóan felpattantam a monitor elől és én is ide-oda cikáztam. Többször kiporszívóztam, letörölgettem, és nagyjából százszor igazítottam meg az elvágólag sorakozó játékokat. Na, az ablakokat azért nem mostam le, az a legvégső stádium! De egy hajszálnyira voltam tőle. Persze egyre idegesebb lettem attól, hogy csak húzom az időt, amikor más dolgokkal teljesen el vagyok havazva. Megszületett a döntés: ha ez a játék most valamiért nem sikerül, félre kell tennem. Tapasztalatból mondom, hogy nem lehet semmit erőszakkal végigtolni. Ha mégis megteszed, érződni fog rajta és utálod majd. Meg mindenki más is. A témát egyelőre pihentetem. Valóban látványosan szenvedhettem, mert valaki megszánt ott fenn. A megváltás egy fb commentben érkezett, és új irányt adott végre. Hálám mindhalálig kísérni fogja Szabó Ibolyát, aki nem is tudja talán, hogy mekkora jót cselekedett velem. Felvetette, hogy képregényt kéne csinálni Emma és Janka kalandjaiból. Elolvastam és ledöbbentem. Hogy ez nem jutott eszembe magamtól! ... A babaház óta szenvedek, hogy hogyan is írhatnék én történetet a babákhoz, amikor irodalmilag max. blog monológokra vagyok kapacitálva?!?! - hát így. Képregény. Zseniális, fantasztikus ötlet! Köszönöm, Ibolya!!!! Persze még nem írtam meg, tehát még bármi kiderülhet, ráadásul a többnyelvűség is felvet néhány problémát… Mindenesetre nekiláttam: átpörgettem a fotókat lehetséges történeteket keresve bennük. Rengeteg jót találtam. Ki is nyomtattam őket és kiragasztgattam az iroda falára. Klassz, de így is csak én látom. Az nem lehet, hogy ilyen rövid a képek pályafutása - agyaltam-, ahhoz képest állati sokat dolgozom velük. Megvillannak a blogon, a facebook-on, és ennyi. Rájöttem, hogy nem bírom kivárni, amíg képregénnyé formálódnak, játékot akartam belőlük azonnal!  Most bezzeg nem kellett sokáig toporognom, hogy kipattanjon a szikra, szinte azonnal jött az ötlet: memória játék lesz, úgyis nagyon megnyirbáltam a kínálatot! Ideje visszatölteni!
Örömmel tudatom, hogy két nap leforgása alatt elkészült! Tadáááám, hamarosan indulnak a nyomdába! Remélem egyszerre lesz kész az új Emma babával, Jankával és a ruha szettekkel.

Last week was basically spent messing around. I did start the dog memory, but I already fell to pieces during research work. Vegetarian animal rights supporters should not look for inspiration on the net. I found all kinds of stuff that are not press friendly. I felt more and more hopeless that the treatment of animals could turn out favorably in the future. Helpless anger crawled between my shoulderblades and creeped up my spine until it numbed my neck. It didn't help. There are still tons of clichés and biases in peoples' heads that should somehow be erased, so it's understandable that I wanted to “say” too many things with this simple little game. My thoughts were all over the place, so I constantly jumped up from the computer and I was all over the place myself. I vacuumed and dusted multiple times and adjusted the stacked games about a hundred times. I didn't wash the windows, though, that's the final stage! But I was only an inch away from it. Of course I got more and more frustrated that I was just stalling time while I am completely swamped with other things. The decision was made: if this game is not coming along for some reason now, I have to put it aside. I say from experience that nothing can be pushed to the finish with force. If you do anyway it's going to show, and you're going to hate it. And so will everyone else. I'm putting the subject to rest for now. I must have been really suffering visibly, because someone up there had pity on me. Redemption arrived in a fb comment and finally gave me a new direction. I will be eternally grateful to Ibolya Szabó, who perhaps doesn't even know how much she has helped me. She suggested that I make a comic about Emma and Janka's adventures. I read it and I was dumbfounded. How could I not have thought of this myself! … I've been agitated since the doll house, how could I write a story for the dolls when literarily I have a capacity for blog monologues at the most?!?! - well this is how. A comic. Brilliant, fantastic idea! Thank you, Ibolya!!! Of course I haven't written it yet, so anything can come up, plus multilinguality also poses a few problems... At any rate, I got going: I looked through the photos looking for possible stories in them. I found tons of good ones. I printed them and stuck them on the office wall. Cool, but this way I'm the only one to see them. It can't be that the career of the photos is so short - I thought -,  compared to how much I work with them. They show up on the blog, on facebook, and that's it. I realized I can't wait until they form into a comic, I wanted a game with them at once! Now I didn't have to wait around for long for inspiration to come, the idea came almost immediatley: it will be a memory game, I've cut back our supply a lot anyway! Time to fill it back up! I am happy to announce that it was finished in two days! Voilá, they're going to the press soon! I hope it will be ready at the same time as the new Emma doll, Janka and the clothes sets.