kiállítás kecskeméten • exhibition





Márciusban a Szórakaténusz Játékmúzeumtól érkezett egy megkeresés, hogy szeretnének kiállítást rendezni a játékainkról és rólunk. Teljesen belelkesültem, hogy pont az ötödik születésnapunkra! …aztán a lelkesedés elillant, mivel túl hosszú csend következett. Bevallom én már le is tettem az egészről és szokás szerint beleszerveztem az év végéig mindent, ami csak fért. Sőt azt is, ami nem. Július végén jelentkezett ismét Anetta. Mitagadás megdöbbentem és pánikba is estem. Az októberi időpont már közel sem tűnt számunkra olyan szimpatikusnak, sőt, túlságosan is közeli volt a weboldal fejlesztéssel és a karácsonyi előkészületekkel a nyakunkon, …hogy fogjuk ezt bírni?! Csúnya dolgot tettünk: visszaléptünk. Fekete Anetta tartotta velünk a kapcsolatot és hálával tartozom a türelméért és a kitartásáért. Ő ugyanis ragaszkodott a kiállítás létrejöttéhez, még olyan feltételekkel is, hogy kizárólag rá terheltünk minden feladatot. Azon túl, hogy postáztuk a játékokat, nekünk az égvilágon semmit sem kellett tennünk. Éppen ezért ez a kiállítás igazi születésnapi meglepetés volt, mégha nem is érdemeltük meg. Szívmelengető fogadtatásban volt részünk és nagyon kedves embereket ismerhettünk meg. Zavarbaejtő figyelem kísérte a kiállítást és a megnyitót is. Különösen nagy öröm volt, hogy Anetta a kedvünkért meghívta a Tintaló Társulást, akik inspirálták a cirkuszos játékunkat. Péter pedig erre az alkalomra Full Moon-osította a repertoárt. :-) Csodás előadás volt nagyon köszönjük! Összességében mindenkinek nagyon hálás vagyok, aki segített a kiállítás létrejöttében és biztos vagyok benne, hogy így volt a legjobb, hogy mi nem szóltunk bele. Kicsit olyan volt, mintha előre szaladtunk volna az időben és különös időutazásunk során megláthattuk, hogy hogyan emlékezik meg rólunk az utókor. :-D
Fura érzés volt sétálni a vitrinek közt és szembesülni öt év kivonatával, a rengeteg munkával ami betöltötte ezt az időszakot és annak eredményével. Köszönjük ezt a kalandot Anettának, Sándor Csillának, a Csodaceruza gyerekirodalmi folyóirat szerkesztőjének és mindenkinek, aki részt vett a munkában és persze azoknak is akik eljöttek!










(a fotókat én készítettem, amikor éppen nem voltam szem előtt…kicsit sötétek, kicsit kapkodósak, de erre futotta :-) )

In March the Szórakaténusz Toy Museum contacted us, saying they would like to host an exhibition of our games, the creation of the games and us. I was very excited since it would be just in time for our fifth birthday! …then my enthusiasm dwindled away because it was quiet afterwards for too long. I admit I gave up the whole thing and filled up our schedule with all it could bear until the end of the year. And even more than that. Anetta contacted us again at the end of July. I was very surprised and I panicked. The date in October didn't seem half as appealing to us now, it was too soon with the website to be developed and Christmas preparations to be made... How are we going to manage?! We did a bad thing: we backed out. Anetta Fekete stayed in contact with us and I owe her thanks for her patience and persistence. She was the one who insisted for the exhibition to be held, even under the condition that we exclusively left all the work to her. Besides mailing the games, we had absolutely nothing to do. Which is exactly why this exhibition was a real birthday surprise, even if we didn't deserve it. We received a real, heartwarming welcome and got to know some very nice people. It was surprising how much attention both the exhibtion and the opening received. It was an exceptional joy that Anetta even invited Tintaló Társulás, the company that inspired our circus game. And Peter added a Full Moon touch to the repertoire for the occasion. :-) It was a wonderful show, thank you! All in all I am very thankful to everyone who helped the exhibition come to be and I am sure it was best that we didn't have a say in it. It was kind of like we ran ahead in time and during our strange time travel got to see how posterity commemorates us. :-D It was strange to walk among the showcases and see the extract of five years, all the labor that filled this period, and its fruit. We would like to say thanks for this adventure to Anetta, Csilla Sándor the editor of Csodaceruza Magazine, everyone who took part in the work, and last but not least those who came to the exhibition!

(I took the photos when I had a little time... they're a little dark, a little hurried, but that's all I could do :-))