going on... • folytatás...

Philip Pullman writes in the preface of His Dark Materials: “… if you want to write something perfect, write a haiku. Anything longer is bound to have a few passages that don’t work as well as they might.” That’s how I feel with the illustrations of my new game, although my work cannot be compared with his magnificent art. In spite of my best intentions, there are less successful pieces among the illustrations, but fortunately, they emerge the quality of the better ones even if they are placed next to each other. The best pictures have already been displayed in our studio and my husband insists that we should sell the prints after the game is released. I still have two weeks to find out a brilliant and matching game rule. ...and after, vacation is waiting for us! But…I’ve never been a person that can relax by doing nothing; doing nothing makes me nervous and I immediately start stressing out about all the things I could have been done while I was just sitting around wasting time. —but the things that I do physically (without any mental work) make me feel relaxed. I have to feel the power of creating any moment with a noticeable or visible result, like a photo or a delicious dinner.

Az Úr sötét anyagai című könyvének bevezetőjében Philip Pullman azt írja, hogy a könyvben van néhány tökéletlen megoldás (szerinte :-)), de aki tökéleteset akar írni, írjon haikut. Aki annál hosszabb mű megalkotására adja a fejét, az óhatatlanul hibázik. Valahogy így vagyok ezzel a játékkal most, bár az én alkotásaim nem mérhetők az ő zsenialitásához. A legjobb szándékom ellenére is vannak a sorban kevésbé erős darabok, de szerencsére annyi hasznuk van, hogy emelik sikerültebb képek fényét. A legjobbakat már ki is raktunk az iroda falára, sőt mi több, a férjem ragaszkodik hozzá, hogy ezek önálló grafikaként is megvásárolhatóak legyen a játék megjelenése után. Még van két hetem, hogy valami hasonlóan brilliáns szabályt találjak ki, aztán végre vár a szabadság! …bár gyanítom ott sem nagyon fogok pihenni, nem vagyok az a típus… A tétlenségtől ideges leszek, mert csak arra tudok gondolni, hogy mennyi mindent csinálhattam volna az elvesztegetett idő alatt. Ezért próbálok olyan dolgokkal molyoni majd, amik nem igényelnek szellemi megterhelést. Az alkotás azonban fontos, minden napra kell valami, aminek látható eredménye van, akár egy fotó, akár egy jó vacsora. :-)