ezen a héten... • this week…

Hétfőn kiderült, hogy a fa szivárvány nem akar elkészülni.
Kilenc és tíz óra között a következők történtek: láthattuk az elkészült szivárványt rosszul lefestve, a leírását tartalmazó füzetét rosszul kinyomva,
még rosszabbul felvágva, a hozzá tartozó vászon tasak valamiért jóval kisebb lett mint kellett volna, tehát ha az asztalos is téved esetleg a másik  irányban, akkor semmi sem fér bele és az egész mehet a kukába.
A kiváló hét kezdést követően Bojka elment osztálykirándulni. Esőben, hidegben. Klassz. Először nélkülöztük őt ilyen hosszú időre (Három nap!!!!) Tudtuk előre, hogy nem vesszük könnyen az akadályt, így pontos napirendet készítettünk, hogy esélyünk se legyen a hiányán rágódni. A borongós, nyomasztó időjárás nem kedvezett a pozitív gondolatoknak. Reméltük,
hogy a fizikai munka segít: Totálisan átrendeztük az irodát nagyrészt a rendelkezésre álló alapanyagokat felhasználva, kivéve két új polcot és két új lámpát, amit az Ikea turkáló szakaszában találtunk. Ideje volt változtatni, nyakig ért már a káosz. (képek lent)


















































On Monday it turned out that the wooden rainbow doesn’t want to be made.
Between nine and ten o’clock, the following happened: we saw the finished rainbow painted wrong, the booklet with the description printed wrong, cut even worse, the canvas bag belonging to it was much smaller than it should have been for some reason, so if perhaps the carpenter makes an error in the other direction, then nothing will fit and the whole thing can be thrown into the trash. F


ollowing the great start of the week, Bojka went on a field trip. In the rain, in the cold. Awesome. It was the first time we had to go so long without her (Three days!!!!) We knew ahead that that we weren’t going to take the obstacle easily, so we made a precise schedule, so we wouldn’t even have a chance to mull over her absence. The dark, gloomy weather didn’t facilitate positive thoughts. We hoped that physical labor would help: We totally rearranged the office mostly using materials at hand, except two new shelves and two new lamps, which we found in the thrift section of Ikea. It was time for a change, we were up to our necks in chaos. (pictures below)























A lakberendezést követően a lelkiállapotunk kezdett a normálishoz közelíteni és ezt sikerült huzamosabb időre stabilizálni. De még mindig reménytelenül hosszú idő állt előttünk, így hip-hop összehordtunk 250 játékot. Gondolom akik szurkoltak nekünk, hogy végre kettesben pihenjük a férjemmel, most felhörrentek. :-) DE azért az utolsó estére összekaptuk magunkat és nekivágtunk az éjszakának. Nyolc éve először, döcögősen ment...nem részletezem. :-)))) A program része volt a Holdfény Királyság mozi (Moonrise Kingdom) - minden szülőnek házi feladat.
Bojka épségben hazaért, mi túléltük, happy end.

Following the rearrangement, our mental state started nearing normal, and we managed to stabilize it for a longer period of time. But there was still a hopelessly long stretch of time ahead of us, so we assembled 250 games in a dash. I guess those of you who were rooting for my husband and I to rest alone are grumbling now. ? BUT on the last evening we got ourselves together and went into the night.  For the first time in 8 years, it was bumpy… I won’t go into details. :-))) The Moonrise Kingdom movie was part of our program - homework for every parent.
Bojka got home safe and sound, we survived, happy end.