fogytán az energia • low energy

Minden nap megnézem a blogot és mindig meglepődöm, hogy nem találok rajta semmi újat. :-) A statisztikát is megnéztem és nagyon örültem, hogy több mint 31000 látogatóm volt! Köszönöm, ezekben a zűrös időkben nagyon jó érezni a támogatásotokat! Viszatérve a bejegyzésekre: rengeteg dolog van ami ide kívánkozik, de mostanában nagyon szét vagyok csúszva. 
- Elment az első nagy (konténeres!) szállítmányunk Ausztráliába, igaz jelenleg még "csak" Lengyelországban tart, úgyhogy szurkoljatok! Ez azonnal nullázta a készleteinket, ami lássuk be nem volt eddig szokás így január végén. Teljes gőzzel gyártunk azóta is.
- Találtunk végre irodát, a szerződés befutott, ha minden rendben megy március elsejétől a miénk a hely. Csak ne kéne berendezni...de kell, szóval lesz mivel múlatni az időt.
- Farsang: én sem úsztam meg..., a tavalyi éjszakás ötletetet újabb elvont dolog követte: ezúttal Bojka hóesésnek akart öltözni. Nem voltam kifejezetten motiválva az elkészítésnél, mert állatira unom már a havazást! Ha jól átgondolom egész életemben nem láttam ennyi havat együtt, mint amennyi ezen a télen örvendeztetett meg minket. A munkánkat nem könnyíti meg az biztos. Mintha az Alpokban laknánk. Egészen pontosan meg tudnám mondani, hogy a 22-es busz melyik megállójához esik közel a hóhatár. A madarak már kicsit másképpen énekelnek, ez tartja bennem a reményt. 

I check the blog every day, and I’m always surprised that I don’t find anything new on it. :-) I was very glad about the statistics though, we have more than 31 000 visitors now! Thank you, it’s great to feel your support in these chaotic times! Back to the entries: there are lots of things that I should write about here, but I’m pretty scatterbrained lately. 

- Our first shipment has gone to Australia, though right now it’s „just” in Poland, so cross your fingers! This emptied our stocks at once, which, to be honest, wasn’t usual so far at the end of January. We are manufacturing at full speed ever since.

- We finally found an office, we got the contract, if everything goes well the place is ours from the first of March. If only we didn’t have to furnish it… but we do, so we will have plenty to pass the time with.

Of course I didn’t get off the hook for Carneval just like that, last year’s night idea was followed by another abstract thing: this time Bojka wanted to dress up as snowfall. I wasn’t expressly motivated in making the costume, because I am terribly bored of the snow! If I think back, I haven’t seen so much snow at once in my life as I had the fortune to see this year. It doesn’t make our work easier, that’s for sure. It’s like we’re living in the Alps. I could tell you quite accurately to which stop of the bus #22 the snowlimit is near. The birds are singing a bit differently now, that keeps me hoping.