a fekete fal...• the black wall



...színt hozott az életünkbe. :-) Eredetileg csak festést terveztünk, hogy a kutyák jelenlétének nyomait elkendőzzük a házban, de a pinterest-en befutottam egy fotóba, ami új fordulatot adott az eseményeknek. Nagy kerek szemekkel néztek rám a festők, amikor előterjeszettem a táblafestékkel lefestett fal ötletét…aztán az első kérdése az volt a mesternek, hogy: "Ugye tudja, hogy ezt nem lehet visszacsinálni?" Nem tudtam, de nem is rázott meg a hír, annyira belecsavarodtam a gondolatba, hogy lesz mindjárt két olyan felület is a házban, ami folyamatosan változik majd és befolyásolja a térélményt. A férjem eléggé ismer már ahhoz, hogy tudja: robogó gyorsvonat elé nem szabad állni és bár eléggé szkeptikus volt a dologgal kapcsolatban, rám hagyta a dolgot. Kicsit lelkiismeretfurdalásom volt, de a végeredmény annyira gyönyörű lett, hogy fellélegezhettem: mindenki elégedett. Bojka alig tudta kivárni a száradási időt...majd rögtön felrajzolta a falra "a tutit" amihez azóta sem szabad hozzányúlni. Ha tudtam volna, akkor freskót csinálunk. :-D A mi fekete szakaszunkat a műteremben viszont annál gyakrabban látogatja pillanatnyi hangulatai szerint üzeneteket/képeket hagyva hátra. Mit gondoltok, vajon mi is foglalkoztatja mostanában?




...brought color to our lives. :-) Originally we just planned to repaint to veil the marks of the dogs’ presence in the house, but I stumbled upon a photo on pinterest that brought a new turn in events. The painters looked at me with big wide eyes when I proposed the idea of the wall painted with blackboard paint… then the painter’s first question was: “You know you can’t undo it, right?” I didn’t know, but the news didn’t shock me, I was so caught up in the thought that there will now be two surfaces in the house that change continually and thus influence the perception of space. My husband knows me well enough to know not to stand in front of the running express train, and though he was rather sceptical about it, he let me do what I wanted. I felt a little guilty, but the end result was so beautiful that I could relax: everyone is satisfied. Bojka could barely wait for the paint to dry and then she immediately drew “just the right thing” on the wall, which we are not allowed to touch since. If I had known, then we would have made a mural. :-D But she visits our black stretch in the studio very often, leaving behing messages/pictures according to her momentary moods. What do you think, what’s on her mind lately?