Marbushka

Már csak kétszer kell felkelni hajnalban és utána valószínűleg én is így fogom gondolni. Addig ez maradjon csak az, ami: egy klasszikus karácsonyi film címe. Nagyon naprakész vagyok a film témában mostanában, mert a férjem jobbnál jobb régi mozikkal rukkol elő esténként. Zseniális ötlet, mert meglehetősen nagy rések vannak a filmművészeti jártasságomban és hasznos kezdeményezés, mivel mozizás közben nem lehet munkáról csevegni. Mostanában ez nagyonis fontos szempont. Néhány hónap leforgása alatt számos fantasztikus filmélménnyel lettünk gazdagabbak neki köszönhetően. Eddig csak olvastam róla, de most már tapasztalatból mondhatom, hogy valóban lehet RETTEGNI a Hitchcock filmeken (Szédülés/Vertigo, A hátsó ablak/Rear Window - brutálisan jók), és azt is, hogy tényleg vannak KLASSZIKUSOK (A hosszú álom/The Big Sleep, Észak-Északnyugat/North by Northwest, Casablanca). Az élet csodaszép szintén az egyik a sorban. Ha kedvet kaptok hozzá, keressetek rá, már hozzáférhető magyar szinkronnal. ...

Legutolsó interjúnk ezzel a kérdéssel zárult: mit szeretnénk elérni még, innen hogyan tovább? Nem először kérdezték és eddig mindig mondtunk … pfff… valamit, de most a kérdés szinte rezgett a levegőben. Egymásra néztünk a férjemmel és egyszerre mondtuk: nem akarunk többet, ez MOST JÓ. Hadd élvezzük ki, ami most van, ez most nekünk elég. Nem akarunk új álmokat, hiszen alig teljesedett be az előző. Nekünk bejönni az irodába, megállni és végignézni a "birodalmunkon" (bármilyen kicsi is) maga a boldogság. Megsimogatni a játékokat, begyűjteni Danát a szomszéd irodából (a sivalkodásból lehet hallani, hogy hol jár), itt festeni, csomagolni nap mint nap hirtelen felbecsülhetetlen érték lett. Jó nézni az ablakunk előtt elhaladó embereket, a hangtompítóval észlelt forgalmat vagy észrevenni, hogy ránkcsodálkoznak a járókelők odakintről. (Tisztára olyan, mint egy akváriumban.) Igaz, így minden munkám publikus, de nem bánom. :-) Élvezem, hogy hazafelé menet bekopognak az ismerősök az a...

Nagyon kedveljük a minimál stílust és a puritán, rusztikus dolgokat, így nem nagyon fecséreltük az időnket "felesleges" bútorokra és lámpabúrákra - eddig. Nyilván öregszünk, mert a tíz éven át indusztriális hatást biztosító csupasz-villanykörte-egy-árva-foglalatban megoldás megingott pozíciójában. A sokadik monitor előtt töltött nap után felvetődött a kérdés, hogy jó-e nekünk, ha vacsora közben csak hunyorogva tudunk egymásra nézni. Nosza próbáljuk ki, milyen lenne egy búra! - javasolta a férjem, majd gyakorlatiasan egy papírzacskót húzott az izzóra. Nem is akármilyet… intimissimi outlet… nagyon elegáns lett. Mindenki borzasztóan elégedett volt, csak az én maximalizmusom és perfekciómániám újult ki ha ránéztem. Nem tudom, ti hogy látjátok, nekem úgy tűnt, mintha nem annyira harmonizálna az adventi naptárral. Sem. Két pohár bor után sem. Akkor elkezdtem lámpa után kutatni a neten (sürgősségi megoldásról volt szó), húúúú és olyan gyönyörűt találtam! Betonból , belül...

Idén kicsit megcsúsztunk az ünnepi előkészületekkel, de még nincs semmi veszve! Az adventi kalendárium és koszorú sajnos nem lett kész, ...na de a falfirka és a mézeskalács igen! Ügyeljünk a fontossági sorrendre! :-D Mellékelek néhány linket bizonyítékul, hogy ment ez nekünk másképpen is. adventi előkészületek ,  mézeskalács , karácsonyi dekoráció 1. , karácsonyi dekoráció 2. , Fortunately Advent takes for four weeks, so I have time to pepare the decorations and get in the right mood. :-) This year I ran out of time... no advent calendar, and no hand made decoration at all... :-( Here you can find more ideas for Christmas: advent preparations , gingerbread , Christmas decoration 1. , Christmas decoration 2. , 

Íme a hét programfüzete: Mélymerülés a valóságban. Kétes kimenetel ű és még nem lezárt lelkigyakorlatok. Egyensúly. Az egyensúly alatt azt értem, hogy a jót rossz követi és fordítva. Bár a jó részek nekem valahogy rövidebbnek t ű nnek. Lehet, hogy csak nem figyelek eléggé. Miért van az, hogy ha kezdek ellazulni és élvezni az életet, abban a pillanatban valami bosszantó történik? Értem én, értem… fény-árnyék, jó-rossz… de biztos ennyire gyorsan kell váltani? A jelek szerint ez nem kétséges. DE lehetne rosszabb is, mondjuk lehetnék annak a b ő rében, aki szórakozik velünk. Itt nagy leveg ő t vettem, és végiggondoltam a dolgot. Ha az ő életét élném, az egyetlen örömöm mások megszivatása lenne. Nem cserélnék vele, inkább szívok. Tulajdonképpen nekem már az is jó, hogy én én vagyok és nem ő . Na lám, van minek örülni. Sokkal jobb kedvem lett. Ebben a percben olvastam egy okosságot: "Before something great happens, everything falls apart." Remélem, igaz, mert a romhegyek...

…éééés íme a hivatalos fotók. Végre hasznát vehettem hajdani divatfotós gyakorlatomnak. Mondjuk Emmát jóval könnyebb fotózni. Leszámítva, hogy mindig belepislog ;-) a baba elérhető itt ... and here are the official photos of the second edition. Finally I could use my practice as a fashion photographer. It's  much easier to to take pictures of Emma. Except that she always blink when I expose;-) the doll available here

Egyre gyakrabban vágyódom el. Először csak térben, aztán INKÁBB időben. :-) Közvetlenül az indulás után fordul át a dolog. Ahogy nézem az igénytelen benzinkutakat, a koszos pályaudvarokat, az villan be, hogy szemmel láthatóan az utazás folyamata senkit sem érdekel. Mindenki csak oda akar érni valahova (minél gyorsabban), mert ott majd jó lesz. De közben? Az az idő is az életünkből ketyeg, nem? A Pinterest-en böngészve csodás fekete-fehér képeket találtam arról, hogy régen hogyan is ment ez. Hát nem így…Beleszerettem a vonatok, az állomások fotóiba. Az utazást kísérő tárgyak is egészen másképpen festettek. Igyekeztem Emma új kiadásában a legjobb hangulatokat összegyűjteni. Gondolom látszik, hogy nem a Déli pályaudvar-Siófok vonal indította be a fantáziámat. :-) Az Emmagazinban láthatjátok kedvenc képeimet a turista osztálytól a luxus kategóriáig.  DE: Emma utazik most helyettem. Egy reggel arra ébredt a húszas évek derekán, hogy bepakol a kockás bőr...