"...az emberi nyelv nem kizárólag az együttműködést szolgálja, hanem különleges konstrukciós képesség. Segítségével bonyolult, érdekes és hasznos világot tudunk felépíteni magunk és embertársaink köré a sokszor egyszerű és unalmas realitásból. Az embert mindennapi életében sokféle közvetlen tapasztalat éri, kellemesek és kellemetlenek egyaránt. Amikor ezekből a nyelv segítségével történeteket konstruálunk, sok szempontból teljesen új világ születik, és mi emberek ezekben a virtuális világokban érezzük magunkat igazán jól. Éva például, amikor egyedül sétáltatja Bukfencet és Jeromost a Gellérthegyen, mindig fantasztikusan szép és intelligens kutyákkal találkozik, akik megismerik őt, odamennek hozzá, beszélgetnek vele, és nagyon sajnálja, hogy én nem láttam. Különösen azért, mert én meg annyi undok kis korccsal meg idegbeteg terrierrel találkozom ugyanott. Be kell vallanom, hogy gyakran vágyódom Éva Gellérthegye után, mert ott nemcsak a kutyák szebbek és értelmesebbek, hanem a gazdáik is segítőkészebbek, és sok izgalmas történetet mesélnek magukról meg a kutyáikról." Csányi Vilmos Segítség, kutyás lettem!
Valahogy mi is így voltunk a férjemmel… Kapcsolatunk kezdetén ugyanazokat a helyzeteket nagyon másképpen éltük meg. A férjem akkor azt állította, hogy kiszínezem az eseményeket és folyton korrigálta az elbeszéléseimet. Nem baj, mert így a barátaink dolby surround-ban részesültek az élményeinkből. A sokadik ilyen után a férjem elgondolkodott a kórképemen és arra a következtetésre jutott, hogy én egy szituációban nagyon másra fókuszálok mint a "lényeg". Nos igen, vele ellentétben ilyen furán élem át a dolgokat. Bár attól tartok, legtöbbször inkább csak túlélésről van szó. Sokáig nem értette, de elfogadta, majd később ki is próbálta az én módszeremet. Egész jól belejött, mert mostanában egyre többször használja.
DE mire ő belejött én merültem le és nem tudok visszatöltődni. Belefáradtam a dolgok át-traszformálásába. Hiszen minden esetben sokkal nagyobb pozitív energia kell ahhoz, hogy ne csak közömbösítsd a rosszat, hanem át is billenjen a mérleg. Túl nagy falat számomra a gyűlölködés, a butaság és a szürkeség legyűrése nap mint nap. Úgy tűnik, ez a miliő kifog rajtam. Ha kilépek az általam teremtett világ biztonságából, valahogy úgy érzem, hogy itt semmi sincs rendben. Az ajtón túl egy élhetetlen virtuális világba kerülök, elfogadhatatlan törvények és biorobotok közé. Nem baj, legyen így. Ha a többieknek jó, nyilván én vagyok a kakukktojás. Nekem kell mennem és megtalálnom a helyet ahol a külső és belső világ közelebb van egymáshoz.
“…human language does not solely serve cooperation, it is a special constructive skill. With its help we can build an interesting and useful world around ourselves and our fellow human beings out of the often simple and boring reality. During his everyday life, one has many kinds of direct experiences, pleasant and unpleasant alike. When we construct stories from these experiences with the help of language, in many aspects a completely new world is born, and we humans feel truly well in these virtual worlds. For example Éva, when she walks Bukfenc and Jeromos alone on Gellért mountain, always meets fantastically beautiful and intelligent dogs who recognize her, go up to her, talk to her, and she’s really sorry I didn’t see it. Especially because I meet so many mean little mongrels and neurotic terriers in the same place. I must admit, I often long for Éva’s Gellért mountain, because not only are the dogs more beautiful and smarter, but their owners are also more helpful, and they tell many exciting stories about themselves and their dogs.” Vilmos Csányi: Help, I became a dog person!
It was something like this with my husband… At the beginning of our relationship, we experienced the same situations very differently. My husband then stated that I touch up events and he constantly corrected my stories. It’s okay, since in this way our friends heard our experiences in dolby surround. After this had happened many times, my husband thought about my clinical picture and reached the conclusion that I focus on very different things as what “matters”. Well yes, unlike him, I experience things in such a strange way. Though mostly it’s just a matter of survival. For a long time he didn’t understand, but he accepted and later even tried my method. He got pretty good at it, because nowadays he’s using it more often. But by the time he got good at it, I let down and I can’t get back up again. I got tired of transforming things. Since you need much more positive energy in every case to not just neutralize the bad, but for the balance to turn. Flooring hate, stupidity and greyness day by day is too big a task for me. It seems like this milieu is too much for me. If I step outside the security of the world I created, I somehow feel that nothing is okay here. Beyond the door I step into an unlivable virtual world, among unacceptable laws and biorobots. No matter, let it be so. If it’s good for everyone else, I must be the cuckoo’s egg. I’m the one who has to go to find a place where the inner and outer world is closer to each other.
