cesky krumlov 2.rész • cesky krumlov part 2.

Két éve voltunk itt utoljára akkor is állati hideg volt. A mostani időjárás azonban mindent alul múlt. Ez persze azért klassz, mert nagy sétákra készültünk, nem pedig belső programra. Minden nap minden ruhadarabunk rajtunk volt...hm, csini. Minden reggel, amikor először léptük ki a hotelből csupa cenzúrázandó dolog hagyta el a szánkat és napról napra rohamosan múló szeretettel gondoltunk az itthoniakra, akik élvezhették a tizennyolc fokos tavaszt. Krumlovban legjobb esetben négy fok volt nappal. Esővel, jégesővel ahogy sikerült. Mindezek ellenére az eredeti tervhez tartottuk magunkat: főként az utcákat róttuk, így a kultúrális  részről sok újat nem tudok mondani...

A vár gyönyörű, de a színházterem - amire régóta ácsingózunk - folyamatosan zárva van. Korábban a múzeum könyvesboltjától dalra fakadtam, mert ott találtam azt a csodás könyvet, amit a helyi művészeti iskolások készítettek a város történetéről. Ezúttal csak turistáknak szánt vacakok voltak. Az iskolát azért felkerestük, tényleg érdemes megnézni, akár csak kívülről is, mert az ablakokban igazán klassz alkotásokat látni. A nyitott szájú mellszobroktól lehidaltam. Persze lefotózni nem tudtam, mert a szemben lévő templom fehér fala tükröződőtt az üvegen. Jellemző.

 A marionett múzeumot is meglátogattuk, másodszor is izgi volt a templom kupolájában mászkálni és szebbnél szebb bábukat nézegetni! Igaz kupolán átsüvítő szél miatt a telefon belefagyott a kezembe, de hősiesen dokumentáltam amit lehetett. Szerencsére egyedül voltam a helységben amikor sokadszorra szállt el a 360 fokos körpanorámám. Magyarázkodhattam volna, ha valaki esetleg hallja/érti amit mondok... Az Egon Schiele art centrumot lóhalálában néztük meg, mert a kutyákat...akarom mondani Danát (csak miatta izgultunk)...a hotelben hagytuk erre az időre. Egon Schiele életrajzi kiállítása nagyon rendben volt, de a várost ábrázoló képeinek reprodukcióin megdöbbentem. Ha én fotóztam volna le a telefonommal és nyomtattam volna ki az asztali nyomtatómon a lepedőnkre, akkor is jobb lett volna az eredmény. Persze maximalista vagyok...ezt mindig elfelejtem.

Ami az evés-ivást illeti, Bojána beleszeretett a MLS crépeterie-be. Naponta többször vissza kellett térnünk, mert palacsinta és kürtőskalács ügyben verhetetlen volt. A felnőtt szakaszt a tejeskávé és a gyömbér tea vette le a lábáról. A Nonna Gina pizzériában egy ausztrál családdal elegyedtünk szóba. Elhűlve nézték, hogy kutyákkal utazunk. Azt mondják az ausztráliában ezt nem lehet... Oké, oda akkor nem megyünk. Vacsorára két új hely is jobban debütált mint a korábbiak: a Svejk étterem, ahol a késődélutáni nap beragyogja a helységet...meseszép. Kár, hogy csak a dohányzó résszel teszi ezt. Sajnos vegákra nem gondolnak, kizárólag a desszertek és a túrós tészta nem tartalmaz húst. Ha már vega koszt, akkor a Laibon belopta magát a szívünkbe. Nem beszélve arról, hogy volt hősugárzójuk! Ami nem csak meleget adott, hanem gyönyörű fénnyel borított be minket, nagyon jól állt a fotóknak. Egyszerű hely, semmi különös, picit több mint ehető.

Korábban a krcma-t ajánlottam főleg csülök evésre, de ezt most módosítanám: valóban kedves a személyzet, ám sajnos azóta a keleti turistacsoportokra specializálódtak, utcáról betévedő átlagember alig van. A színvonal a csoportok igényszintjéhez igazodott. Kiábrándultunk. Mi a férjemmel amúgy is vegák lettünk, Bojka azonban nekiveselkedett egy bazi csülöknek, megcsócsálta emberesen amíg mi a köretet ettük, majd a maradék a kutyáké lett. Ők nem reklamáltak.
A csehek fantasztikusak! Kedvesek, türelmesek, lazák...nagyon nagy élmény nyugodt, derűs, segítőkész emberek közt lenni. Ami a kutyákat illeti, különösen jól esett a toleranciájuk. Bár, tudjátok mit? A turisták is fantasztikusak voltak, mindenki mosolygott a kutyáinkra, ha tehették megsimogatták őket, szóba elegyedtek velünk és saját otthon maradt kutyusaik képét mutatták a telefonjaikon. Mégis vannak még jó emberek. :-)

A mi kutyáink összességében nagyon jól viselkedtek. Dana csak akkor kezdett ugatni mint tíz hülye kutya amikor ugat, amikor új recepciós érkezett a hotelbe és elfoglalta a korábbi kedves hölgy helyét. Mindezt hajnali hétkor tette szombaton. Hiba volt...de szerencsére rajtunk kívül senkit sem zavart ez az incidens. :-)

We were last here two years ago, it was really cold then, too. But this weather was a new low. Which is awesome because we were prepared for big walks, not indoor activities. All of our clothes were on us every day… hm, pretty. Every morning when we first stepped outside the hotel we uttered a bunch of unprintable things and we thought of those at home who could enjoy the eighteen degree spring with a love dwindling at a fast pace from day to day. At best it was four degrees during the day in Krumlov. With rain, hail, whatever came. Despite all these, we stuck to the original plan: we mainly walked on the streets, so I can’t say much new about the cultural part… the castle is beautiful, but the theater hall – which we have been yearning for for a long time – is constantly closed. Earlier the museum’s bookshop had made me sing, because that’s where I found that wonderful book about the history of the town made by the students of the local art school. This time there was only rubbish meant for tourists. We visited the school though, it’s really worth seeing, even if only from outside, because you can see really cool artworks in the windows. The open-mouthed busts amazed me. Of course I couldn’t take a picture because the white wall of the church opposite was reflected on the glass. Typical. We visited the marionette museum as well, walking around in the chapel of the church and looking at gorgeous dolls was exciting the second time around, too! Although due to the wind blowing through the chapel the phone froze into my hand, but I heroically documented what I could. Luckily I was alone in the room when my 360 degree panorama photo got lost for the umpteenth time. I would have had some explaining to do if someone were to hear what I said… We checked out the Egon Schiele art center in a rush, because we left the dogs… I mean Dana (we were only worried about her)… in the hotel for that time. The Egon Schiele biographical exhibition was great, but I was shocked by the reproductions of his pictures of the town. If I would have taken a photo with my phone and printed it with our desktop printer on a bedsheet, the result would still have been better. Of course I’m a perfectionist… I always forget.

Concerning food and drink, Bojána fell in love with MLB cépeterie. We had to go back multiple times a day, because it was insurpassable in terms of crépes and kürtőskalács. The adult division was swept off its feet with latté and ginger tea. At pizza nonni we chatted with an Australian family. They were astonished that we were traveling with dogs. They said you can’t do that in Australia… Okay, so we’re not going there. At dinner, two new places made better debuts than the previous ones: Svejk restaurant, where the late afternoon sun shines all through the room… beautiful. Too bad it only does so in the smoking room. Unfortunately they don’t think of vegetarians, only the desserts and the pasta with cottage cheese don’t contain meat. Speaking of vegetarian food, we really liked Laibon. Not to mention they had a radiator! Which didn’t only give heat, it also covered us with a gorgeous light, it looked really good on photos. It’s a simple place, nothing special, a bit more than eatable.
Earlier I recommended krcma mainly for eating knuckle of pork, but I’d like to correct that: the staff is really nice, but sadly by now they have specialized in eastern tourist groups, there are barely any everyday people who just come in from the street. The standards have adjusted to the needs of the groups. We were disenchanted. We’ve become vegetarians with my husband anyway, but Bojka saw to a huge knuckle of pork, she chowed down on it while we ate the garnish, and the leftover was given to the dogs. They had no complaints.

The Czechs are fantastic! They’re nice, patient, casual… it’s a really great experience to be among relaxed, cheerful, helpful people. Regarding the dogs, I was especially glad about their tolerance. Though, you know what? The tourists were fantastic, too, everyone smiled at our dogs, if they could they petted them, talked to us and showed us photos on their phones of their own dogs left at home. So there are still some good people after all. :-)
All in all our dogs behaved very well. Dana only started barking like ten mad dogs when a new receptionist arrived to the hotel and took the place of the previous kind lady. She did all this at seven in the morning on Saturday. We were already up, but the volume shocked us, too. It was a mistake, but how could the poor thing have known?! I mean the receptionist. :-)