emma a célegyenesben • emma in the finish line

Megbeszéltük, hogy nem posztolgatok, amíg nincs kész. Fotózni, mutogatni ismerősöknek szabad, facebookon megosztani tilos. De nem bírok magammal.... Nekem már van babám, főleg a táskámban lakik, állandóan magammal hordom. A barátnőimet és a férjemet fárasztom vele. Totál beteges. Fotózom is...és persze ígéretem ellenére meg is osztom - ez a legrosszabb. Olyan, mintha dicsekednék, pedig nem. Alig várom, hogy nektek is lehessen. A "varrónőimmel" átlátva a feladat nagyságát azt mondtuk a kezdet kezdetén: augusztus. Aztán kiderült, hogy nem. Férjeink korábban jelezték, hogy egész nyáron ezt fogjuk csinálni. "Ááááá!" -mondtuk mi. Aztán elfogyott ez-az (mindenből hiányzott 1-2m vagy csak 30cm...az utóbbi sokkal bosszantóbb), közbejöttek táborok, nyaralások, betegségek, technikai nehézségek, ahogyan ez lenni szokott. A babák fele kész. Az alap szetthez tartozó kutya figura (sokadik módosítás után) két hét múlva, a doboz szintén. A pizsama szett teljesen kész, a kertész félig, az alkalmi ruha makettjére most bólintottam rá. Szorgalmasan előre dolgoztam, rengeteg képet készítettem a makettek felhasználásával, aztán amikor kiderült, hogy a kertész szetthez nem elég az anyag, beszerezhetetlen, másik kell, fotózhattam újra. Sokszor kell ugyanazt a kört lefutni, visszanézve fárasztó, de amikor menni kell előre, akkor fel sem tűnik. Szeretnék mozit is, olyan mit a What Liberty Ate Magazine oldalon találtam. Tizentöt másodperc instagram. Már elkezdtem, párhuzamosan halad a babával. :-) A férjem szerint szép ajándék lesz a Marbushka negyedik szülinapjára. Remélem azért nem húzódik addig...

We agreed that I won't post until it's done. Taking photos, showing friends, sharing on facebook is not allowed. But I can't contain myself... I already have a doll, she mainly lives in my purse, I carry her with me all the time. I tire my friends and my husband with her. It's completely abnormal. I take photos, too... and of course share them despite my promise - this is the worst. It's like I'm bragging, but I'm not. I can barely wait for you to have one, too. Assessing the size of the task with my "seamstresses" we said at the very beginning: August. The it turned out that no. Our husbands had forcasted that we will be doing this all summer. "Naaah!" - said we. Then this and that went out of stock (everything was 1 or 2 meters, or just 30 centimeters short... the latter is much more frustrating), camps, vacations, illnesses, technical difficulties came up, as usual. Half of the dolls are done. The dog figure (after many alterations) belonging to the basic set will be done in two weeks, the box also. The pyjama set is completely done, the gardening one halfway, I just approved the model of the formal dress. I worked ahead assiduously, I made tons of pictures using the models, then when it turned out that the material isn't enough for the gardening set, unacquirable, we need another one, I had to retake the photos. We have to make the same rounds lots of times, looking back it's tiring, but when we have to go forwards, I don't even notice. I would like a movie, too, like the one I saw on What Liberty Ate Magazine's page. Fifteen seconds instagram. I've already started it, it's progressing simultaneously with the doll. :-) According to my husband it will by a nice gift for Marbushka's fourth birthday. I hope it won't take that long...