Marbushka

Márciusban a Szórakaténusz Játékmúzeumtól  érkezett egy megkeresés, hogy szeretnének kiállítást rendezni a játékainkról és rólunk. Teljesen belelkesültem, hogy pont az ötödik születésnapunkra! …aztán a lelkesedés elillant, mivel túl hosszú csend következett. Bevallom én már le is tettem az egészről és szokás szerint beleszerveztem az év végéig mindent, ami csak fért. Sőt azt is, ami nem. Július végén jelentkezett ismét Anetta. Mitagadás megdöbbentem és pánikba is estem. Az októberi időpont már közel sem tűnt számunkra olyan szimpatikusnak, sőt, túlságosan is közeli volt a weboldal fejlesztéssel és a karácsonyi előkészületekkel a nyakunkon, …hogy fogjuk ezt bírni?! Csúnya dolgot tettünk: visszaléptünk. Fekete Anetta tartotta velünk a kapcsolatot és hálával tartozom a türelméért és a kitartásáért. Ő ugyanis ragaszkodott a kiállítás létrejöttéhez, még olyan feltételekkel is, hogy kizárólag rá terheltünk minden feladatot. Azon túl, hogy postáztuk a játékokat, nekünk ...

Hip-hip hurrá, Elkészült az első ajándék a szülinapunkra: az új weboldalunk , amelyet a technikai fejlődés és a játékok részletesebb bemutatásának igénye formáltak újra. Áttekinthetőbb és letisztultabb mint korábban volt, ráadásul minden felhasználói felülethez optimalizáltuk. A hangsúly a képekre került, ezeket mostantól folyamatosan bővítjük, hiszen rengeteg helyünk van! Lesznek werkfotók, mozik, aktualitások… mostantól minden belefér! Böngésszetek kedvetekre és látogassatok vissza gyakran, biztos vagyok benne, hogy mindig találtok majd valami újat! The first present for our fifth birthday is ready: our new website , which was reformed by a need for technical development and a more detailed introduction of the games. It is more sophisticated and overseeable than it used to be, plus it has been optimized for all devices. The emphasis is on the pictures, from now on we will be continuously updating them, since we have tons of space! There will be behind the scenes photos,...

Hurrá, végre ma van! Ez nem a klasszikus hétfői formám, tudjátok, de ma csak vigyorogni tudok: szóljanak a harsonák, megjelent a Chefs című játékunk! Mégsem az a legjobb érzés, amikor összeáll egy makett és élni kezd a játék, hanem ez, amikor elkészül! Pattintgatom a lapok széleit, nézegetem a figurák statikáját és arra gondolok, hogy: - Atyavilág, ez sikerült! Nagyon kritikus vagyok magammal, rendszerint az elkészült munkáimmal mindig elégedetlen. Most akkor duplán ünnepeljünk: elkészült a játék és még elégedett is vagyok! :-D Fogalmam sincs, hogy voltam képes erre? De talán mégis…ha nem lenne velem a családom valószínűleg egy vonalat sem húznék. Akkor jöjjön a díjátadós szöveg, (hol egy samponos flakon?): köszönöm férjemnek a támogatást, a precizitást és azt, hogy akkor sem hagy békén a pontosításokkal, amikor lélekben már rég magam mögött hagytam az egészet. Bojkának a türelméért vagyok hálás, hogy a szeme sem rebben, amikor egész hétvégén fotózunk, sőt ő is jön, segít. Ráadá...

A múlt hét gyakorlatilag bénázással telt. A kutyás memóriát elkezdtem ugyan, de már a kutatómunkánál atomokra estem szét. Vegetáriánus állatvédő ne keresgéljen a neten inspirációt.  Csupa olyasmibe futottam bele, ami nem tűr nyomdafestéket. Egyre reménytelenebbnek éreztem, hogy az állatokkal való bánásmód kedvezően alakulhat a jövőben. A tehetetlen düh a lapockáim közé kúszott és addig mászott felfelé a gerincemen, amíg lebénította a nyakam. Nem segített. Még mindig rengeteg közhely, előítélet él az emberekben, amit ki kéne valahogy radírozni a fejükből, így érthető, hogy túl sok dolgot akartam “mondani” ezzel az egyszerű kis játékkal.  A gondolataim cikáztak, így állandóan felpattantam a monitor elől és én is ide-oda cikáztam. Többször kiporszívóztam, letörölgettem, és nagyjából százszor igazítottam meg az elvágólag sorakozó játékokat. Na, az ablakokat azért nem mostam le, az a legvégső stádium! De egy hajszálnyira voltam tőle. Persze egyre idegesebb lettem attól, hogy ...

Kezd kicsit olyan lenni ez a főzős játék, mint amikor az ember a maga mögött hagyott munka kábulatában este bambán néz befelé a hűtőbe és próbálja kimatekozni, hogy az ott található dolgokból mi ehetőt lehet előállítani. Nagy lendülettel kezdtem rajzolni az ételeket, igen a kedvenceimet, amikor rájöttem, hogy nem ez a feladat. Nem vacsorát, hanem játékot készítünk. Ezt a harminc megrajzolandó kaját benéztem. Merthogy négy féle lesz belőlük: olyan ételek amiben 2 különböző, 3 különböző, 2 egyforma és 2 egyforma+1 különböző hozzávaló van. Harminc vagyis HARMINC ilyen szituációt provokáltam ki magamnak. Csak mondom. Lehet, hogy inkább megrajzolom a konyhát. Vagy egy másik játékot.  This cooking game is starting to be a bit like when you stare blankly into the fridge after a long day of work behind you and try to figure out what can be made that is edible out of the things to be found there. I started to draw the foods with great enjoyment, yes, my favorites, when I rea...

Ez a főzős játék jó nagy léptekű dolog lesz, csakúgy mint a babaház. Nem direkt, úgy látszik ez az idei karmám. A kutatómunkát leszámítva egy hete dolgozom rajta, és idáig a hatféle alapanyagkártya van kész. Ezen felül kell még hat szakács, 30 különböző ételkártya (eleje-háta), játéktábla (konyha) és a doboz mindkét oldala (étterem) meg a mese. Mindez egy vadiúj stílusban - így az igazi. Oké, most pánikba estem... Ebbe bele fogok halni. A játék témája annak a döbbenetnek köszönhető, amit az étkezési kultúra hanyatlása okozott a környezetemben. Őskövületnek számítok az ismeretségi körünkben, mert én nagyanyáink számára is felismerhető alapanyagokból gyártok ehető dolgokat. Minden nap, naponta többször is. Nem rendelünk kaját (különösen lefóliázott dobozosat nem), a gyorséttermeket és az előrecsomagolt cuccokat is nagy ívben kerüljük. Azon kihalóban lévő fajta vagyunk, akik elolvassák a kisbetűs részt a a dobozok hátán, és döbbenten állnak a tény előtt, hogy az élelmiszerbotrányba keve...

huh, nehezen gyorsulok vissza. Mivel végig dolgoztam a babaházzal az ünnepek alatt, így logikusan addigra fáradtam el, mire kezdeni kellett volna az évet újra - feltöltődve. Lehet, hogy idén ezért is nem tettem ígéreteket, amiket meg kell valósítanom. Rájöttem, hogy nyomaszt a sürgetés és folyamatosan hiányérztem van. Igaz, hogy a listán lévő dolgok helyett készült más, de a fókuszban az elégedetlenség marad: kizárólag az, amit nem csináltam meg. Így idén leültünk a férjemmel és első alkalommal a kapacitásunkról beszéltünk, térben és időben behatárolva a lehetőségeinket. Nagyon inspiráló volt. Ami rossz hír, hogy sok játéktól elbúcsúzunk, de ígérem helyettük új izgalmas dolgok születnek majd. Két játék már folyamatban van, ezek témájukat tekintve nagyon közel állnak hozzám: a kutyák és a főzés. Persze külön-külön. Jelenleg a firkálás stádiumban van mindkét projekt, de azért megosztom. Néha jó visszanézni, hogy mi miből mi lett… Wow, I’m having a hard time speeding up ...