külsőségek nélkül • without appearance

A Karácsony idén minden hagyományos díszletet mellőzött. Viharos, mennydörgéses napok előzték meg, míg végül 24-én reggel kibújt a nap. Kár volt. Az utolsó pillanatig vártuk a hóesést vagy legalább egy felhőfoszlányt a nap elé... nincs kiábrándítóbb, mint egy trópusi fényben fürdő karácsonyfa. A miénk kitett magáért: ezerrel ragyogott. A díszek szívárványszínűre bontották a fényt a falakon. A karácsonyi hangulatot így kénytelenek voltunk legbelül megteremteni. Hosszú hetek óta készültünk az ajándékokkal - a várakozás pedig, ha úgy vesszük, már maga is ünnep - így már nem is volt annyira zavaró, hogy kint dühöng a nyár. A napok olyan izgalomban teltek, hogy a végére már igazán tökmindegy volt, hogy esik a hó, vagy ragyog a nap... csak látni akartuk, hogy az ajándékok célba találnak. Idén mindent beleadtam: miközben álltam a sarat az irodában készültem a meglepetésekkel is. Három fotóalbumot és két festményt készítettem a férjemnek (az egyiknél sajnos lebuktam). Bojka a három szett Emma ruha mellé egy JANKA babát is kapott. Ezzel meg is pecsételtem a sorsom. Eredetileg úgy terveztem, hogy végre kiolvasom az Arany iránytűt a szünetben. Ha nem is a trilógiát (nem vagyok mohó), de legalább az első részt. Aztán leesett a hó és kiderült, hogy Jankának nincs hol laknia. Így azon kaptam magam, hogy már készítem is a házat. Nem is akármilyen házat...majd meglátjátok! Született hozzá mese is, így az eddig személyes történet nélkül létező babák (Bojka olvasmányélményeinek és az én mese-függőségemnek köszönhetően) megtalálták gyökereiket. De ezt majd a következő bejegyzés(ek)ben.

It has never been like this before: Christmas was preceded by days of summer storms and thunder. Then on the morning of the 24^th, the sun came out. We were waiting for snow to fall until the last moment, or at least for the sun not to shine so much… there is nothing more disillusioning than a Christmas tree bathed in sunlight. Ours was on its mettle: it was dazzling. The ornaments made the light rainbow colored on the walls. We had been preparing for weeks (which, in a way, is itself a celebration), so the weather was more indifferent minute by minute. The past few days had been spent in such excitement, that it really didn't matter if it's snowing or the sky opens up… We only wanted to see each other's faces when we exchange gifts. This year I gave it my all: next to keeping up in the office, I made three photo albums and two paintings for my husband (he caught me with one of them, so it became my husband's property, the other one, luckily, was a perfect surprise). Next to the three sets of Emma clothes, Bojka also received a JANKA doll. With this, I sealed my fate. I originally planned to finally finish reading The Golden Compass during the break. If not the trilogy, at least the first part. Then the snow fell, and it turned out that Janka has nowhere to live, Emma owns all the shelves and boxes. So I found myself making a house for Janka. And not any house… A story was born for it, too, so the dolls that have so far been living with no personal story (thanks to Bojka's reading experiences and my fantasy addiction) found their roots. But I'll get to that in the next entry.