tizenegy • eleven
Ez a váratlan, természetellenes meleg túl hosszúra nyújtotta a napokat és nagyon kellett koncentrálnom, hogy az idő ne follyon ki a kezem közül. Bár kívülről (még) nem látszik, rengeteg dolgot pörgetek egyszerre. Bojána születésnapja és a közelgő ünnepek szerencsére megszabták a határidőket - ez segített. Szívesen megmutatnám, hogy mik az aktuális projektek, de mivel Bojána követi a blogot - legalábbis a képi részét - ettől el kell tekintenem.
A szülinapja már elmúlt, erről mesélhetek: ...nagyon megdolgoztunk érte. Erősen lengett a bárd a fejünk felett, mert most a játékok árnyékában egy nagyon felnőttes dolgot is kapott: egy hozzá illő számítógépet. Ne hörrenjetek fel, sajnos már muszáj. Az iskolai kommunikáció és a feladatleadások velejárója. Munkaeszköz, tehát alanyi jogon járna. Féltünk, hogy a fejünkre borítja, de elég jól vette az akadályt. Az arca színváltós lett amikor meglátta és egyszer koppant is a feje az asztalon (később ragaszkodott hozzá, hogy a szülinapi moziból ezt a részt vágjuk ki), de az idő előrehaladtával azonban egyre szaporodtak a “hű, nézd ezt is tudja…!” felkiáltások. Persze volt hozzá rizsa is:
- A többiek kérdezték a suliban, hogy mit kértem szülinapomra! - mondta
- És te mit válaszoltál?
- Azt, hogy rátok bíztam a meglepetést!
- És erre…?
- Azt mondták, hogy hülye vagyok!
- Remek. Miért, ők mit kértek volna?
- Minecraftot, iPadet, számítógépet! De anya, ki az a hülye aki számítógépet akar szülinapjára?!?!
- ….khm…
- de nem, én nem akartam, csak úgy kaptam!!!!
- :-DDDD
A szörnyeteggel tehát megbarátkozott, persze át kellett rendezni a szobáját, és kialakítani a munkahelyet, a játszó helyet meg az alvó és öltöző szakaszt… dolgoztunk vacsoráig és még utána is... :-D A szülinapi girland is nagyon klassz lett, még ebben a borongós sötét időben is nagyon fotogén! Ugye Dia? :-)))
Félek ez volt az utolsó alkalom, hogy a játékoknak örült jobban. Jövőre már bajban leszek. A játékokat, vagyis a babaház kiegészítőit én készítettem, így ez némi profil bővítésre kényszerítette a céget. Az irodai mantrák közé kedélyes fűrészelés és elfolytott káromkodás vegyül mostanság. A fűrészelés az asztalos munkák velejárója, a káromkodás a kötészeti munkák következménye (a ragasztó ugyanis nem újrapozicionálható). Mindkét poszton én állok helyt, mivel az én hülye ötletem volt mindkettő. Bojka szülinapjára rendeltem egy cukrászpultot az Emma és Janka babáknak. (Szám szerint hatan vannak Bojána birtokában) Persze sokkal alacsonyabb volt, mint kellett volna…így jár, aki csak megbecsüli az inchben megadott méreteket. Kénytelen voltam megtoldani tehát ezt az akril vackot egy fa talapzattal. Mi az nekem! Általános iskolai, kissé halványuló emlékeim kikezdhetetlen magabiztosságot adtak. De legalább bebizonyosodott: a technika órák nem múltak el nyomtalanul! A pult határozottan pofás lett. Aztán gyurmáztam hozzá sütiket, meg cserepes virágokat iziben, miután megláttam, hogy mennyibe kerülnének készen. A szülinapi kívánságlistán szerepeltek, így nem volt más választásom. Az irodában készült a fa munka, otthon pedig éjszakánként gyurmáztam, kisütöttem és festegettem. Persze a sztorinak itt még nincs vége, csak a szülinapi szakasz zárult le. Hegyekben áll még itt a faanyag, ami igencsak szemet szúrhat bármely földi halandónak kivéve a lányomat. Ő a saját világában él, ilyenekre nem rezonál. Szóval van faanyag, meg fűrész, meg kasírozott elemek. Akkor nagyjából ki is találtátok, ugye, hogy a min dolgozom? :-)))) El ne áruljátok! Ez lesz a karácsonyi nagy durranás!
Jaj, van jó hírem is a végére! Az a megtiszteltetés ért minket, hogy Szekeres Adrien és Kiss Gábor a mi Emma babánkat ajándékozta Andrea Bocellinek (helyesebben kislányának Virginiának) az Arénában megrendezett csodás koncertjük végén. Nagyon büszkék vagyunk rá, hogy ránk gondoltak! Köszönjük szépen és további sok sikert kívánunk, szeretettel! :-)
The sudden, unnaturally warm weather made the days very long, and I had to concentrate hard for time not to slip from my hands. Though it doesn't show on the outside (yet), I am juggling lots of things at once. Luckily Bojána's birthday and the upcoming holidays set the deadlines – that helped. I would love to show you my current projects, but since Bojána is following the blog – at least the pictures – I can't.
Her birthday has passed, so I can tell you about that: I would just like to say that we worked really hard for it. We were skating on thin ice, because this time besides toys, she also got a very grown-up gift: a computer. Don't be shocked, sadly she needs it already. It is necessary for school communication and homework. It's a work tool, so she has a right to it. We were worried that she would throw it at us, but she took the obstacle pretty well. Her face changed colors when she saw it, and her head dropped to the table once (she later insisted that we cut this out of the birthday video), but as time passed, cries of “wow, look, it can do this, too...!” became more frequent. Of course there was chattering, too:
“The others asked at school what I asked for for my birthday”, she said.
“And what did you say?”
“That I left the surprise up to you!”
“And...?”
“They said I'm stupid!”
“Great. Why, what would they have asked for?”
“Minecraft, an iPad, a computer! But Mom, what idiot wants a computer for their birthday?”
“...ahem...”
“But no, I didn't want it, I just got it!!!!”
“:-DDDD”
So she made friends with the monster, but of course we had to rearrange her room, and set up the work area, the play area, and the sleeping and dressing section... we were working all night! :-D The birthday garland turned out really cool, too, it's very photogenic even in this gloomy dark weather! Right, Dia?
I'm afraid this was the last time that she was more excited about the toys. I'll be in trouble next year. I made the toys, this forced the company to expand its profile somewhat. The office mantras are mixed with happy sawing and suppressed swearing nowadays. Sawing is needed for woodworking, swearing is the consequence of binding work (because glue can not be repositioned). I stood my ground at both posts, since both were my stupid ideas. I ordered a confectionery counter for the Emma and Janka dolls for Bojka's birthday. (There are exactly six of them in Bojána's posession.) Of course it was much shorter than it should have been... that's what I get for just estimating the measurements given in inches. So I had to expand this acrylic stuff with a wooden mounting. Piece of cake! My somewhat faded memories from elementary school gave me imperturbable confidence. But at least it was proven true: woodworking classes did not pass without a trace! The counter turned out decidedly sightly. Then I crafted clay cookies and potted flowers at once when I saw how much they would cost ready-made. They were on the birthday wishlist, so I had no choice. The woodworking took place in the office, and I sculpted, baked and painted at night at home. Of course the story isn't over yet, this was only the end of the birthday stage. There are mounds of wood material here that would stand out to any earthly mortal, except my daughter. She lives in her own world, she doesn't react to such things. So we have wood, and a saw, and mounted elements. So you've figured out what I'm making, right? :-))) Don't tell! This will be the big Christmas surprise!
Oh, I have good news for the end, too! It was a great honor for us that Adrien Szekeres and Gábor Kis gave Andrea Bocelli (or to be exact his daughter, Virginia) our Emma doll as a gift at the end of their wonderful concert in the Aréna. We are very proud that they thought of us! Thank you so much!
