képregények • comics
A képregény fotózás sajnos nem úgy alakult, ahogyan terveztem. Bojka izgatottan várta, mint egy ajándékot, egy közös programot…de abban a pillanatban, amikor elkezdtem a munkát, meghátrált. Furcsa volt a viselkedése, nagyon elgondolkodtatott. Lassan letapogattam, hogy beletrappoltam egy világba, ami már az övé. Rájöttem, hogy babaház és minden lakója már hozzá tartozik és azzal, hogy kölcsönvettem őket, rájuk kényszerítettem az én történeteimet, holott már megvan a sajátjuk. Bojka azért is neheztelt rám, hogy a babáknak a fotózás alatt nincs hol aludniuk, hontalanok lettek :-))). Ráadásul Mishát le Emileztem és ezért finoman bár, de rendkívül kitartóan kérdezgetett arról, hogy ezt komolyan gondolom-e. El is mesélte, hogy vele milyen kalandokat éltek át a babák. Persze azt visszautasította, hogy ezek nyilvánosságra kerüljenek. Nos teljesen összezavarodtam. Lehet, hogy mélyre nyúltam…ami biztos, hogy vissza kell állítanom a rendet: Misha marad Misha…Emil pedig…vár a sorára. A történetek aranyosak lettek, bár céljuk még nincs. Talán foglalkoztató könyvként végzik, talán csak a neten (Issuu) olvasható kis kiadványok lesznek. Persze csak a tulajdonos jóváhagyásával. :-) Eddig három rövid kis szösszenet van kész…nagyjából. A szöveg még messze nem tökéletes.
Unfortunately, the comic book photo shoot didn't turn out the way I had planned. Bojka was anticipating it like a gift, quality time together... but the moment I got to work, she backed off. Her behavior was strange, it made me think. I slowly discovered that I had marched into a world that is already hers. I realized that the dollhouse and all its residents already belong to her, and by borrowing them, I had forced my stories on them, but they already have their own. Bojka was also cross with me because the dolls had nowhere to sleep during the photo shoot, they had become homeless :-))). Plus I called Misha Emil and because of that, she kept asking me subtly but persistently if I'm really serious about this. She even told me what adventures the dolls had had. Of course she refused to let these go public. Well I was completely confused. Maybe I had touched on something too deep... what's certain is I had to restore order: Misha stays Misha... and Emil... is waiting for his turn. The stories turned out really cute, though they don't have a purpose yet. Perhaps they will end up as an educational book, perhaps they will only be small online publications. Of course with the consent of the owner. :-) Three short stories are ready, but the text is far from perfection.
