Kincsvadászat • Treasure hunt

Egy majdnem felnőtt gyereknek nagyon nehéz ajándékot venni, a kiskori izgalom sosem tér vissza bármekkora értékben is gondolkodsz. Csak a kaland hagy mélyebb nyomot, így belevetettük magunkat a szervezésbe:
A kincskeresést én találtam ki és behúzott nyakkal mertem csak megosztani a férjemmel. Féltem, hogy nehezményezni fogja, hogy a karácsonyi hajtásban az utolsó csepp vérére áhítozom, de ezúttal az ötletem sikert aratott és ő is nagy lendülettel vett részt a szervezésben. Egy héttel korábban elcsattogtunk a botanikus kertbe és kitaláltuk a feladványokat. Nem volt könnyű idegen terepen, idegen nyelven kreatívnak lenni, de végül emelt fővel távoztunk. A nagy napon kissé összesűrűsödtek a dolgok, mert annyira a kincskeresésre fókuszáltam, hogy a többi teendő logisztikája valahogy feledésbe merült. Így történhetett, hogy egyazon időpontra több esemény is kilátásban volt, ami alapvetően kizárta volna egymást. Úgymint a "kincsek" elhelyezése a kertben és a grissini sütés. Némi bemelegítés után világcsúcsot futottunk és a szépen meg-látvány-tervezett cédulákat feltűnés nélkül elhelyeztük a botanikus kerben a számukra kitalált helyeken. Szerintem egyéni rekord született a be és kicsekkolásnál - ember ilyen keveset még nem volt a kertben, mint mi.
Az ünnepelt és a rendezők izgalmait egyaránt fokozta az a tény, hogy az egész projekt titkosan zajlott: a személyzetet nem állt módunkban fevilágosítani jövetelünk céljáról, mivel jelenleg nem engedhettük meg magunknak a bérleti díj kifizetésének luxusát. Kerülve tehát a turistákat és a sertepertélő kertészeket, sikerült korunkat meghazudtoló akrobatikus mozdulatokkal elhelyezni a “kincseket” a kertben. A feladványok trükkösek voltak, de azt hiszem nem kellett volna fáradnuk, negyed annyi kreativitás is elég lett volna bele. A hölgyek ugyanis annyira el voltak varázsolva egymás társaságától, hogy random botorkáltak végig a kerten és intuitív módon találták meg a borítékokat. Volt a feladványok közt puzzle, amit kirakva kiderült volna az üvegház neve, ahol a következő ajándék volt elrejtve. Ők persze  nem vették észre a puzzle-t a borítékban, ennek ellenére megtalálták a helyszínt… hogyan? ne kérdezzétek, fogalmam sincs! Amikor iránytűt kellett volna használni, csak sétáltak addig, amíg meg nem találták az öregembert a fa alatt. És még sorolhatnám. Egy helyen bizonytalanodtak el: a végénél. Tudták, hogy hol keressenek minket, csak inkább nem akartak megtalálni. :-D Nagyon sajnálták, hogy vége lett. Jövőre mégegyszer! - mondták. Huh, pipa. Jó volt nézni őket, ahogyan magabiztosan mentek együtt hazafelé. Az ünnep további részében a szokásos elemek sorakoztak: szendvics, torta, üdítő…és mi a férjemmel hősiesen nyomtuk a cateringet. Kicsit furcsa volt nézni ezeket a nagy csajokat, akiknek már ugyan a világon semmi szüksége nem volt ránk mégis udvariasan áldoztak ránk egy-két szót. A buli estébe nyúlt és minden jól sikerült. Fáradtan, de elégedetten zuhantunk ágyba. A pörgés persze folytatódott álmomban is és arra jutottam ébrenlét és álom közt, hogy kincsvadászatban tök  jók vagyunk és szerintem vagyunk annyira ügyesek, hogy ebből még társasjáték is születhet. A holland forgalmazóink úgyis bogarat tettek a fülembe: vissza kéne kanyarodni a kooperatív társasok felé. Valóban, milyen igaz! Akár nyersz, akár veszítesz a pozíciód mindig magányos. A játék pedig az együttlétről szól. A kincsvadászat pedig csapatmunka! Huh, lássuk mi sül ki ebből…!

It's very difficult to buy a birthday present for an almost grown-up kid. The excitement is over with the childhood. Only the adventure leaves a deeper insight, so with my husband we splashed into the organization:
I suggested to make a treasure hunt for the girls in the botanical garden, but I shared my idea shyly with my husband. I was afraid that it would make him upset regarding the Christmas rush in the office, but this time he agreed and he also took a part of the organization. We started the whole thing a week earlier: we marched into the botanical garden and invented the riddles. It was not easy to do it being a stranger and using a foreign language, but we succeeded at the end - proudly. :-) On the big day, things got tighter, because I was only focused on treasure hunting and somehow I had forgotten to leave enough time for the other things. It could happen, that several events were about to do at the same time, which would have essentially excluded each other. Like hiding the treasures away in the botanical garden and baking grissini at home. After a little warming up we ran a world record and placed the treasures in the botanical garden in 15 minutes. I think it was a personal record between checking in and out. :-)
All above this, we had to keep the whole project in secret: the staff of the garden could not be informed of the purpose of our arrival, as we could not afford the luxury of paying the rent. We and the girls also had to avoid of tourists and gardeners during the whole process.
The riddles were tricky, but I guess we should not have been wasted so much energy on them, less of creativity would have been more than enough. The ladies were so enchanted by each other's company that they walk randomly through the garden and found the “treasures” intuitively. There was a puzzle among the riddles, which would have been revealed the name of the glasshouse where the next gift was hidden. Of course, they did not notice the puzzle in the envelope, but they found the next treasure ... how? do not ask me, I have no idea at all! When a compass should have been used, they just walked until they found the old man under the tree. And so on. They were uncertain once: at the end. They knew where to find us, but they did not want to. :-D They were also very sorry that the game was over. “Do it again!” - they said. Huh, success! It was good to see them as they walked confidently home. In the rest of the celebration we made the catering with my husband: sandwiches, cakes, drinks ... it was a heroic work but it worth it! Everything went well. We were incredibly tired but we fell into bed with satisfaction. In my dream, I continued the “work” and I found out, that if we are as good at treasure hunting we should make a board game out of it! Our Dutch retailers have a great suggestion before: we should return to cooperative games. …and what could be more cooperative than a treasure hunting? Huh, let's see what's coming out of this ...!