piacozás • fabric market

Nem mindig kafa ha az embenek kutyája van, van olyan amikor nem indulok szökellve kutyát sétáltatni. Nem csak azért, mert agyilag rendszerint a géphez vagyok kábelezve, hanem mert az itteni időjárás több mint provokatív. A "real feel" köszönő viszonyban sincs a megadott hőmérséklettel, a pára bekúszik a bőröd alá és csontig hatol még a tíz fokos a hideg is. Ha még ezen felül a szél is fúj, akkor az ellenséged sem löknéd ki az ajtón. Brrr. Ezzel Dana is így van, csak éppen az elfojtott energiái dolgozni kezdenek ha kihagyjuk a sétát: nyűgös és hisztis lesz. Nagyon meggyőzően csinálja, szóval nekivágunk. Inkább. Naponta háromszor. Vasárnap az égiek végre métányolták az erőfeszítéseimet, így hazafelé a sétából textil piacba ütköztem - kárpótlásul. Pont ott, ahol minden szombaton rendes piac van! Most ameddig a szem ellát szebbnél szebb anyagok százai, sőt, megkockáztatom: ezrei sorakoztak. Atyavilág! Kutya lerak, fejveszett vásárlás indul.
Mivel egy hétig birkóztam a kötőhártya gyulladással és rá sem tudtam nézni a monitorra, elég felkészültem láttam neki a vásárlásnak. Azt a hetet “muszájból” :-) babázással töltöttem és nagyon funkcionálisan számba vettem, hogy milyen maradék vagy feleslegesen megvett anyagok vannak elfekvőben amiből ki lehetne csiholni valamit. Kiderült, hogy rengeteg új ötletem van, de nyilván nem a meglévő, hanem kizárólag az újonan megvásárolandó alapanyagokkal kapcsolatban. De erőt vettem magamon és most csak Emilnek vásároltam be, remélve, hogy jövőre napvilágot láthat ő is.  A lányok később jönnek és majd a következő piac alkalmával kápráztatom el őket gyönyörűségesnél gyönyörűségesebb anyagokkal (persze csak ha addig rájövök, hogy milyen időközönként ismétlődik ez a fantasztikus esemény).

Mostly I like walking the dogs. But not always. It’s not that my brain is wired on my computer, I just find the Dutch weather more than provocative in winter. The “real feel” is totally different than the temperature that Acciu weather shows on my telephone’s screen and the moisture in the air chills you to the bone, even if it’s only 10 degrees. If we add the wind to all of this, I would not let even my enemies outside. Brrr. Dana feels the same about it, she also prefers her comfy place inside. But she needs to move because her energies start to work and make her spooky and hysterical. We have no chance: whatever is the weather like, we have to go. Three times a day. Every day.
On Sunday, the gods appreciated my efforts, so they led my way to a place where a textile market was held. There is a common market on every Saturday there, but on this Sunday amazing choice of fabrics were waiting for me to discover. OMG! I dropped the dog and started shopping.
I was well prepared, because I had a serious conjunctival inflammation a week before and could not work with the computer at all, so I had a little time to waste on my dolls.  :-) I had a week to check what kind of fabrics left from the previous sets and how many unnecessarily purchased fabrics are also on the stock, which should have been used. I had plenty of new ideas, but obviously not in connection with the purchased fabrics but with other have-to-buy ones. I decided to be strong and this time I've only bought fabrics for Emil, hoping that he will be published next year. The girls and new sets will come after but I have to find out when will be the next market where I can spend all my money on them. :-)