Karácsony után • After Christmas

Vége a karácsonynak. Ülök és nézem a feldíszített fát. Az illata nyugalmat áraszt, a fényei átmelegítenek, pedig alig találkoztunk. Mi maradt a karácsonyból? Képek, villanások. A betegségünk, ami menetrend szerint érkezett, mint minden évben. A döbbenet, ahogyan állunk a boltban a fenyőfák hűlt helyén. A férjem arca, ahogy a sarokba dobált selejtek közül közül kihúzza a legtökéletesebb fát, amink valaha volt. Az a kép sokkal élesebb mint szeretném, ahogy rohanunk az állatkórházba, hogy megmentsék Grafit életét és várjuk a hívást, hogy a műtét hogyan sikerült. A kép ahogy a karácsonyi partin hallgatjuk a szomszédaink történeteit és elhisszük, hogy az emberek jók és az élet szép. Szentestén a tökéletes fa képe is kirajzolódik, a becsomagolt ajándékokkal és az érzés, hogy ezek csak kellékek, díszlet. Az fontos, hogy sikerült együtt vagyunk. Egy élet megmentve, Bojána és a mi könnyeink felszárítva és bármi történjen is, mi itt vagyunk, egymásnak. Mindig, jóban, rosszban.

Christmas is over. I’m sitting here and watching the Christmas tree. Its smell gives a cosy feeling, and its lights warm up my soul, although we could hardly meet during the last few days. I have only pictures, flashes of Christmas. The first flash is our sickness, which comes at the same time every year. Another flash with our surprised face in the store when we recognized that there are no trees just ruined ones. My husband's face, as he throws out the most perfect Christmas tree we've ever had under the pile. The sharpest picture is when we rush to the vet hospital to rescue Grafit's life and wait for the call to see how the surgery worked. The picture as we are listening to stories on the Christmas party and we can believe in that people are good and life is beautiful. The last one is the picture of a perfect tree at Christmas night, with lovely wrapped gifts under and the feeling that these are just decorations and worth nothing without being together. A life saved, Bojana and our tears dried up and whatever happens, we are here to have each other. Always, whatever hard life could be.