Marbushka

Nehéz elengedni a bánatot, mert csak ez maradt ami Emmával összeköt minket. Nem akarunk felejteni, mert félünk, hogy azzal elveszítenénk. Mostanra elsírtuk minden könnyünket, de belül még nincs rendben minden. Emma olyan méltósággal távozott közülünk amire a legtöbben nem lennénk képesek. Elvesztésekor nem volt elég a fájdalom, de szembesülnünk kellett az emberi korlátoltság minden megnyilvánulásával, legyen az az együttérzés hiánya vagy "csak" a szóhasználat. (Tisztelet a kivételeknek!) Azt hiszem nagyon kevesen tudjuk, hogy a világ olyan amilyennek mi magunk megteremtjük és annyi, amennyit hajlandóak vagyunk meglátni benne. Szánom azokat, akik csak azoknak tükrében léteznek akiknél jobbnak tartják magukat. Legyen az ember vagy állat amin uralkodniuk kell, hogy többnek látszanak a saját szemükben. A kutya ebben az országban alsóbb kategória, ami egyben definiálja is az uralkodó értelmi színvonalat. Külföldön sehol nem ütköztünk ellenállásba ha étterembe, kávézóba va...

Végülis ez egy "szakmai" blog, így a hírekkel kezdem, szóval akit csak ez érdekel elég ha az els ő bekezdést elolvassa. Tehát: Készülnek a bögrék Mamushkás, Papushkás és két új. Örülök, hogy megterveztem ezeket korábban, mert így sikerült konzerválni azt az érzést, azt a hangulatot, ami most segít elkészíteni ő ket. Jelenleg kizárólag monoton, odafigyelést nem igényl ő munkákra vagyok képes. Egyetlen épkézláb gondolatom sincs, csak az üresség és a fájdalom. Nézegettem a fotóinkat régebbr ő l és egy képen megláttam magunkat, ahogy rójuk az utcákat öten. Középen Bojka (fogjuk a kezét) és mindkett ő nkre jut egy kutya. Nagyon szimmetrikus, túl tökéletes. Gyanítom, kihívtuk magunk ellen a sorsot. Szinte törvényszer ű , hogy megbillenjen ez az eszményi egyensúly. Már nincs sok id ő nk, már valóban napokról beszélünk. Emma állapota óráról órára romlik, ami nem csoda, hiszen lassan két héttel megtoldotta a számára megjósolt id ő t. Nem a veséje volt beteg, az ultraha...

Az elmúlt négy nap eseményeinek köszönhet ő en az állandóság  és a mindennapok rutinja felértékel ő dtek a szememben. Már nem lázadozom tovább a megszokás ellen. Csúnya leckét kaptam. Emma szerdán rosszul lett, egyik napról a másikra kiszállt bel ő le az élet. A laboreredmények azt mutatták, hogy a veséje felmondta a szolgálatot. Az el ő rejelzés nem kecsegtetett semmi jóval, benne volt a pakliban, hogyha az infúziós kezelés nem használ még ezen a héten el kell búcsúznunk t ő le. Ez olyasmi amire nem lehet felkészülni. Tíz éves, de még annyira kölyök! Félelmetes csend borult a házra. Mindig így kell kiderülnie, hogy valaki hányszor és hány helyen van jelen az életedben, (addig) észrevétenül. Nem rohangált az emeleten, döng ő lépteit ő l eddig idegbajt kaptam, most bármit megadtam volna, hogy újra halljam ő ket. Láttam a tekintetén, hogy ő is megijedt, de akkor borultam ki teljesen, amikor rajtakaptam, hogy néz minket. Úgy nézett, mint aki rögzíteni akarja a pillana...

Kaptam egy megtisztel ő felkérést Mészáros Jánostól (Két Egér) hogy rendezzek önálló kiállítást a galériájukban. A nagy esemény várhatóan szeptemberben lesz. Pesze azonnal pörögni kezdtem, hogy új anyaggal álljak el ő , holott az a rengeteg kérdés amit alapból felvet egy kiállítás b ő ven elég lenne addig. F ő leg a keretezés lesz húzós... De mivel nem kifejezetten lineáris a gondolkodásom, így új képek kezdtek villogni a fejemben és a technikai részt totál kiszorították. A Cirkusz folytatódik...bár ez az anyag PONT nem felel meg a kritériumoknak... mivel nincs eredetije, kizárólag digitális formában létez ő grafikák és János jobban szeretné, ha eredeti képek lennének kint a falakon. Így én is elkezdtem hiányolni a printekb ő l valami kézm ű ves jelleget. Bevillant, hogy szárazbélyegz ő vel domborított mintát tervezek hozzá (vérszegény próbálkozás, de nagyon látványos!!!). Felélesztettem szunnyadó tervez ő grafikai énemet és kínkeservesen terveztem magamnak emblémát. Sajnos ...