Marbushka

Egy rövid történet következik, tanmese, ha úgy tetszik, hogy értsétek, miért akarok mindenféle "mondanivalót" keresztül tolni a játékainkon mostanában. Elkapott az oktató-nevelő fíling, nyilván öregszem. A történet tehát: A minap az erdőben jártunk, szokásos maratoni Dana sétáltatáson. Egy tisztásra értünk, ahol egy csapat gyerek rángatott egy izmosabb facsemetét. Hogy egészen pontos legyek: ki akarták törni. (Persze kutyát pórázon kéne sétáltatni, gyereket meg nem… ugye?) A szülők és barátaik csevegtek arrébb, és az egyik apuka, észlelvén közeledtünket, odaszólt a fiának, hogy ne csinálja azt, amit. Meggyőződés nem volt a hangjában, az intelem inkább felénk volt jelzés, hogy ő bizony tudja, hogy ezt nem szabad. Érteni ugyan nem érti, hogy miért nem szabad, mert neki is csak úgy mondták. A gyerek továbbra is tépte-rúgta a fát, tudván, hogy úgysem lesz következménye. Azért félvállról megnyugtatta édesapját, hogy ő nem a fát akarja bántani, csak a kutyánkra akarja rádönteni....

Sikerült kilépnem az éttermes játék digitális hipnózisából, és most némileg kaotikus helyzetjelentés következik a Janka fejeken túlról. Most végre nyugodtan végig tudom gondolni, hogy hol vannak a babagyártás gyenge pontjai. Van néhány... Nézzük sorban: Amikor Emmát rivaldafénybe tettük, két varrónővel dolgoztam. Időközben kiderült, hogy egyikük tökéletesen alkalmatlan a sorozatgyártásra, inkább a tervezésben vett volna részt. Azzal viszont én is boldogulok, köszi. IÍgy gyakorlatilag egy komplett varrodát és ezzel együtt varrógépbeszerzést pakoltam Diára, aki egyedüli versenyzőként maradt – és hála az égnek, nagyon talpraesetten megbirkózott a feladattal. Mérhetetlenül hálás vagyok neki! Meg azért is, mert nem ismer lehetetlent, bármi történjen is, mindig mosolyog! Nemcsak kedves, vakmerő is: bátran bevállalt egy barátságtalan, motorzajos interlock gépet, holott ezidáig  egy kedves, csendes, lábbal hajtós antik darabon dolgozott. Nagyon nagy szeretettel készíti el a ruhákat,...

Az a baj a vizslákkal, hogy ha sétáltál vele napi egy-két órát, majd játszottál vele még legalább ugyanennyit, még csak nem is liheg. Te persze igen: halál fáradtan rogysz a kanapéra, de pillanatokon belül arra fogsz ocsúdni, hogy négy lábbal áll a mellkasodon a dög és tuszkolja a szádba a játékát. Szerencsére velem nem próbálkozik, mert csúnyán szoktam kiabálni, de a férjemnek angyali türelme van és minden alkalommal felvidul ilyen mértékű pofátlanság láttán. Dana az ivartalanítás óta hatványozottan rossz, ilyen eleven "átvételi állapotában" volt utoljára. A műtét fizikailag nem viselte meg, lelkileg annál inkább. A mi helyzetünk sokkal kétségbeejtőbb volt, mert mi tudtuk, hogy mi fog történni, sőt szembe kellett nézni a tükörrel, hogy ez igen, a mi döntésünk… Megkerestük a legjobb helyet, szerető doktornénit és természetesen ragaszkodtunk hozzá, hogy ott legyünk, amikor elalszik és amikor felébred. A doktornő nagyon kedves és segítőkész volt - természetesen beleegyez...

…enyém a megtiszteltetés, hogy bemutassam Bojána jelmezét ---hosszas jogvita után, hogy ki publikálja először. Nos az időhatár lejárt, a jogviszonyok rendeződtek, így íme, lehet gyönyörködni. A jelmez teljes egészében Bojána munkája, a képekért én vagyok felelős. Új korszak köszöntött be, amitóa Bojka is vezet blogot a szerzői jogokat rögzíteni kell. :-D …the honor of introducing Bojána's costume is mine – following a lengthy legal dispute over who will publish it first. Well we have reached the deadline, the legal relationships have been settled, and voilà, you may feast your eyes. The costume is completely Bojána's work, I am responsible for the pictures. A new era has begun, since Bojka has a blog as well, so we need to record copyrights. :-D